Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Nagy Veronika: A mohai tikverőzés bohóc figurája
Alba Regia 40. (2011) NAGY VERONIKA A MOHAI TIKVERŐZÉS BOHÓC FIGURÁJA Fejér megye egyetlen élő alakoskodó népszokását, a mohai tikverőzést Pesovár Ferenc fedezte fel a szaktudomány számára az 1960-as években.1 1983-ban bekövetkezett halála után Lukács László kísérte figyelemmel a szokás megrendezését, és írásai jelentek meg a mohai tikverőzés Fejér megyei párhuzamairól.2 Jelen dolgozatban a Mohán ma is megrendezésre kerülő farsangi adománygyűjtő népszokás egyetlen alakoskodó figuráját, a bohócot szeretném részletesen ismerteim, előtérbe helyezve a maszktípus Kárpát-medencében fellelhető párhuzamait, rituális hátterét, megjelenítésének időbeli változását, illetve a szokáshordozók életében betöltött szerepét, funkcióját. Az adománygyűjtő, alakoskodó farsangi népszokásokat a folklorisztikai irodalom több mint fél évszázada a „dramatikus népszokás”, „népi színjáték” címszó alatt tárgyalja. Az anyaggyűjtés és a rendszerezés tekintetében Ujváry Zoltán munkássága kiemelkedő, aki a cselekmények alkalmait és megnyilvánulási formáit előtérbe állítva alkotta meg a dramatikus szokások játék- és maszktípusait, miközben kétségbevonhatadan eredményeket ért el a vizsgált hagyományok interetnikus vonatkozásainak kimutatásában.3 A mohai tikverőzés alakoskodói között találunk mesterséget utánzó kéményseprő figurát, történelmi múltat idéző törököt és női mhába öltözött férfiakat. Ezek a maszktípusok szépen illeszkednek az Ujváry Zoltán által felállított maszktípusok rendszerébe, a szokás bohócnak öltözött szereplői azonban egyik maszkkategóriába sem sorolhatók be, annak ellenére, hogy megjelenésüknek meghatározott és jól körülhatárolható jellemvonásai vannak. A szalagokkal teleaggatott, rongyos mhás alakoskodók a tikverőzés legkedveltebb szereplői. Feladatuk a háziak és a járókelők bekormozása, valamint az adománygyűjtés során a tyúkok megzavarása, a füstölőkből a sonka, kolbász eltulajdonítása. (1. kép) A helyi jellegzetességek tárgyalása előtt érdemes néhány szót szólni a maszktípus Kárpátmedencében fellelhető párhuzamairól. Mint említettem, ez a figura kevésbé illeszthető be a Kárpát-medencében fellelhető maszktípusok (pl. zsáner-alakok, mesterséget utánzó alakok, történelmi témát és társadalmi konfliktust megjelenítő játékok, stb.) rendszerébe, de mégsem tekinthető egyedi, csak Mohán, illetve Fejér megyében előforduló jelenségnek. A párhuzam kimutatását nehezíű, hogy az egyes szokások szereplőinek formai megjelenítéséről nem minden esetben rendelkezünk pontos leírással. Pozsony Ferenc azonban részletes leírással, sőt fotókkal illusztrálva mutatja be Háromszékről az erdélyi szászok legényegyleteinek tisztújításához kapcsolódó farsangi szokásokat.4 A kézműves termékeiről és vásárairól híres Szentágotán a céhesek felvonulásakor jellegzetes maszkos figurák, az „urzeln”-ek jelentek meg. Ruhájukat fehér színű, lenből készült nadrág és mg alkotta, amit sűrűn televarrtak fekete színű rongydarabkákkal úgy, hogy a fehér alap csak néha-néha villant ki alóla. A rongyos, foltos urzelnek arcukon álarcot viseltek, hámkon kenderből font vagi’ róka farkából előállított hajfonat lógott le, s annak végét bojt díszítette. Övükre több csengőt és kisebb marhaharangot erősítettek, jobb kezükben rövid nyelű ostort fogtak, amivel hangosan pattogtattak, s a lányokat megforgatták. Bal kezükben lapátot tartottak, amivel a havat az emberek arcába dobták. Vállaikról egy régi pisztolytáska lógott le, amibe az adományokat gyűjtötték. Végig némán játszottak. Mivel felismerhetedenek voltak, sokszor nagyon agresszíven viselkedtek. A XIX. század közepéig csak négy urzeln szerepelt az alakoskodók között, azonban a század végétől fokozatosan az esemény főszereplőivé váltak.5 Külső megjelenésüket tekintve ezek az alakok több ponton is eltérnek a mohai bohócok küllemétől: az urzelnek ruháján fekete színű és rövid rongydarabok lógnak, míg a bohócok ruhája színes és hosszú rongydarabokkal van tele. Emellett az urzelnek bizonyos kellékei (hajfonat, csengő, ostor, lapát, pisztolytáska) egyáltalán nem szerepelnek a bohócok kellékei között. A két figura közötti hasonlóság mégis egyértelművé válik, ha figyelembe vesszük Hanni Markel kutatásait, miszerint az urzeln maszkoknak léteznek falusi formái, mint amilyen Szászkézden a „kappenarr”, Márpodon a „lollen”, és Vérden a 1 PESOVÁR 1963; 1965; 1972; 1982; 1983 2 LUKÁCS 1981; GELENCSÉR-LUKÁCS 1991 3 UJVÁRY 1961; 1980; 1983-88; 1989. 4 POZSONY 1992; 1995; 1996; 1997; 1998a; 1998b 5 POZSONY 1997,104-106. 247
