Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)

Nagy Veronika: A mohai tikverőzés bohóc figurája

Nagy Veronika: A mohai tikverőt(és bohócfigurája

„zaddergräch”. A százkézdi kappenarrok hosszú, színes rongyokból összeállított ruhát, fejükön pedig hosszú csákót viselnek.6

Háromszék több településén: Bölönben, Uzonban, Csernátonban, Torján, Kézdiszentléleken, Ozsdolán és Gelencén az 1990-es évek közepén még éltek a farsangi felvonuló szokások. Több faluban a kappenarr alakoskodókhoz hasonló maszkosok kísérték a menetet, akik bekormozták a bámészkodó asszonyokat és férfiakat, az udvarokról pedig elcsenték a mozgatható kisebb tárgyakat.7 Bölönben ezeket az alakokat „cigányalakoskodóknak” nevezték, s a szász kappenarrokra jellemző hosszú csákó helyett — a mohai bohócokéhoz hasonló — rongyszalagokkal teleaggatott rossz kalapot viseltek. Arcukat báránybőr álarccal vagy — a mohaihoz hasonlóan — kalapfilc álarccal takarták el. (2. kép)

A feltehetően német hatást mutató rongyos ruhás alakoskodáshoz érdekes adalékot szolgáltat Utz Jeggle, akinek lejegyzése a Tübingen közelében fekvő Kiebingen nevű faluból származik: „A XIX. századból egy utcai felvonulás maradt meg, amikor is az emberek régi rongyokba öltöztek, bementek különböző házakba, hogy egyenek és igyanak, bolondoztak, és abban a kölcsönös találgatásban, hogy ki rejtőzik a maszk mögött, élték ki magukat. Ez idő tájt jöhetett egy maszkos Kiebingenbe, s nemcsak egyedül bukkanhatott fel. Ez volt a Butz, azaz egy ördögfigura, aki magas, hegyes kalapot hordott, és színes rongydarabokkal televarrt ruhába burkolózott. Ez a Butz még századunk 30- as éveiig is fel-feltűnt néhány esetben. 1968-ban azután alapítottak eg}' Butz-céhet, egy bejegyzett egyesületet, amelynek a programja ennek a maszknak az ’ápolása’ volt”.8

Ruhára varrt rongyszalagokkal egy szlovén farsangi szokásban is találkozhatunk. Kozár Mária a szlovén vidék jellegzetes farsangi figurájaként említi a „Fásenek”-nek, azaz „Farsang”-nak nevezett alakoskodót. A Fásenek színes szalagokkal díszített süveget hord, amely a földből kikelő csírát jelképezi. Arcát harisnyával vagy' álarccal takarja el. Kifordított bekecsbe, vagy rongyos ruhába öltözik. Nadrágjára színes papír- vagy textilszalagokat varr. Kormos kezében pálcát és perselyt hord, amelybe pénzt gyűjt.9 * *

Hasonló rongyos ruhás alakoskodók megjelenéséről kevésbé, bohóc alakoskodó szerepeltetéséről azonban a Dunántúlról is vannak adataink. A rábaközi Mihályiban a farsangi alakoskodó népszokást bohócjárásnak nevezik,10 11 a Veszprém megyei Pulán pedig bohócok, illetve bolondok szerepelnek a farsangi menetben." Sajnos e bohóc alakoskodók külső megjelenéséről nincsenek ismereteink. A Győr-Sopron megyei Kisfaludon a húshagyókeddi népszokást ugyancsak bohócjárásnak nevezték, de itt a szokás közlője azt is megemlítette, hogy az alakoskodók közül néhányan munkásruhában voltak, amelyre hosszú, színes szalagokat varrtak. Kis zsákban olajos, kormos hamut vittek, ezzel kenték be a járókelőket és a háziakat.12

A mohai tikverőzésben, illetve a Dunántúlon szórványosan előforduló rongyos mhás alakoskodó közveden kapcsolata a németek, a szlovének és az erdélyi szászok hasonló figuráival kellő adatok hiányában nem bizonyítható. Az említett adatok tükrében azonban megállapítható, hogy a mohai tikverőzés bohóc alakoskodói nem egyedi, elszigetelt megnyilvánulásai a Kárpát-medencében általános maszkos alakoskodásnak.

Elnevezésüket tekintve Mohán a két világháború között még kódisnak, bolondnak, rongyosnak is hívták a rongyos mhás alakoskodókat, ma azonban szmte kizárólag bohócnak nevezik magukat a beöltöző fiatalok. Mindig 10- 12 legény öltözik bohócnak, de közülük ketten — általában az előző évben leánynak öltözött szereplők — csak mint leányokat oltalmazó kísérőbohócok működhetnek közre.1-5 Az adatközlők egy része az 1960-as, 1970-es évekből emlékszik egy olyan bohócra is, aki harmonikát tartott a kezében és azt nyomkodta, húzogatta anélkül, hogy bármiféle felismerhető dallamot játszott volna. (3. kép) Sokak szerint a harmonikás nem volt a szokás rendszeres szereplője, és a hangszerrel való bohóckodáson kívül nem volt különösebb funkciója. Hogy mikor tűnt el végleg a csoportból, arra nehéz választ adni, de annyi bizonyos, hogy 1982-ben még szerepelt a tikverőzők között.

A bolond figurája már a középkorban a farsang jelképévé vált. Korábban csak a beteges beszámíthatadanság állapotának jelölésére használták, majd fokozatosan a közösségi élet ellem szándékos vétkezés jelképe lett.14 A mohai tikverőzésben szereplő bolondok vagy bohócok egyértelmű jellemzője, hogy nem a társadalmi elvárásoknak megfelelően viselkednek. Csínytevéseikkel, durvaságukkal átlépik a normális viselkedés határait, és a farsangi időszak szabadságát, szabadosságát reprezentálják. A fiatalok számára a szokásban való részvétel egyik legfontosabb modvációja, hogy a szereplés második évétől bohócnak öltözhetnek. A szokás figurái között egyértelműen ez a szerep örvend a legnagyobb népszerűségnek, a már említett korládanság és féktelenség miatt.

<• MARKEL 1996, 31-36.

7 POZSONY 1992, 101.

8 JEGGLE 1979, 246.

9 KOZÁR 1996,127.

1(1 TIMAFFY1991,172.

11 Pulai népszokások é. n. (Kézirat.)

« ZSÁMBOKI é. n. (Kézirat.)

13 PESO VÁR 1983b, 34.

14 TÁTRAI 1995, 178.

248