Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Kövecses-Varga Etelka: Szentelmények Esztergom környékén
Alba Regia 40. (2011) KÖVECSES VARGA ETELKA SZENTELMÉNYEK ESZTERGOM KÖRNYÉKÉN A szakrális emlékek és hagyományok kutatása Esztergom környékén néhány évtizede kezdődött.1 A gyűjtés során gyakran találkoztunk különböző szentelményekkel, de ezek csokorba gyűjtésére eddig még nem került sor.2 3 Az Esztergom környékén elhelyezkedő községekből az év ünnepeihez igazodva mutatom be a rendelkezésünkre álló adatokat. A legtöbb feljegyzés Epöl községből származik, ahol a lakosság a környékhez képest kiemelkedően vallásos. Néhány esetben csak sejteni lehet, hogy régi szentelménnyel van dolgunk — a szentelés célját, módját az emlékezet útján már nem érhetjük el. Jól ismert tény, hogy népünk a karácsonyi asztalra helyezett tárgyaknak, ételeknek mágikus erőt tulajdonított. Még a karácsonyi asztalról maradt morzsát sem volt szabad kidobni. Piliscséven a megszentelődött morzsákat az állatoknak adták. A karácsonyi asztal egyik étele, kelléke volt a fokhagyma is. A Lábadan melletti Piszke községben, a július 2-án, Szent Anna napján tartott búcsút „fokhagymás búcsúnak” nevezték. Tatáról és a Tata környéki falvakból hoztak ilyenkor fokhagymát eladni, füzérekben, úgynevezett „fentők”ben. A környékbeli falvak lakói itt szerezték be egész évi fokhagymaszükségletüket, amely önmagában nem teljesen érthető, hiszen ezt a növényt a kiskertekben régóta termelték. A fentőket a padlás gerendáira akasztva, ritkábban a kamrában vagy a spejzban tárolták. Nem tudjuk, vajon valaha szenteltek-e fokhagymát a búcsú alkalmával, de nem lehet kizárni. Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában a következőt írja erről: „Lehetséges, hogy helyi paraliturgikus sgentelmény nyomaival van dolgunk. Jól ismerik a növény gyógyító hatását is — használják a vérnyomás megfelelő szinten tartására, vértisztításra. Esztergom környékén általánosan gyakorolták a borszentelés szokását János apostol és evangélista napján (dec. 27-én), amely összefüggésben állhat azzal, hogy a filoxéravész előtt több helységben jó minőségű bort termeltek. A törökkor után az esztergomi érsek és a káptalan sok helyre telepített vincelléreket, szőlőműveseket. Esztergomban - az ipar mellett — ez volt a második fő megélhetési forrás. A szokást — „a bornak, vagyis Sgt. János szerelmének megáldása a karácsony utáni harmadik napon” — egy 15. századi esztergomi szertartáskönyv is rögzíti. Epölön a templom egyik mellékoltárára helyezték literes üvegekben a bort, amelynek megszentelésére a szentmise végén került sor. A megszentelt bort általában az ünnepi ebédnél vagy az esti vacsoránál fogyasztották el. Bajót, Tokod, Nyergesújfalu gazdái a szőlő négy sarkába öntöttek belőle, Kesztölcön pedig kereszt alakban hintették el a szőlőben. Epölön ezt a napot Bornemissza János napjának nevezték, ami valószínűleg az e napra szóló borivási (lerészegedési?) tilalomra megyr vissza.4 Itt a szentelt borból minden hordóba öntöttek egy kicsit. A vízkereszt napján (jan. 6) történő vízszentelést szintén általánosan gyakorolták környékünkön, hiszen a katolikus egyház Jézus megkeresztelésére és első csodatételére emlékezik ekkor. A megszentelendő vizet egy dézsában helyezték el az oltár közelében, s szentelés után mindenki megtöltötte belőle az otthonról hozott üveget. Bajóton az aznapi húslevesbe öntöttek belőle. A szentelt vizet az év folyamán előforduló betegségek gyógyítására használták. A háznál mindig kellett lenme szenteltvíznek. Epölön az idős, beteg emberek még ma is ügyebek arra, hogy a hozzátartozók szenteltessenek vízkeresztkor egy üveg vizet, hogy kéznél legyen, ha szükséges. Ha valaki kéri a betegek szentségének kiszolgáltatását — a pap az otthonában keresi fel, és imádság közben a tenyerét szentelt olajjal keni meg (de ebből, talán az olaj drágasága miatt, nem szoktak hazavinni). (Szervezetten, az Öregek Otthonából is szoktak menni a templomba, felvenni a betegek szentségét.) Ha a nagybeteg, vagy végelgyengülésben lévő öregember már nem beszél, elhívják hozzá a papot, aki — szintén szentelt olajjal — feladja neki az utolsó kenetet. 1 Tisovszki Zsuzsanna az év ünnepeit, Kövecses Varga Ktelka a szakrális emlékeket kutatta. 2 A piliscsévi és a szentgyörgymezei adatokat Tisovszki Zsuzsanna gyűjtéséből idézem: Lásd: TISOVSZKI 2002, 77—87 és TISOVSZKI 1987, 41 — 68. 3 BÁLINT 1977, II. 17. 4 Tudomásom szerint ezzel az elnevezéssel még nem találkoztak a kutatók. Ez a nap az újbor minőségének megállapítására szolgált, s ettől kezdve kezdték ténylegesen fogyasztani. Talán ez az elnevezés arra utal, hogy a Szent János áldásának is nevezett bor kóstolgatásával nem illik a részegségig jutni. 159
