Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
S. Lackovits Emőke: Köszöntő sorok Lukács László születésnapjára
Alba Regia 40. (2011) tartom kiemelni népi építészeti vizsgálatait, a mezőföldi tanyák monografikus feldolgozását, továbbá Szent Orbán tiszteletének nem csupán igényes, széles körű feltárását, hanem kultuszának felélesztését, valamint a Közép-Dunántúl történeti hagyományainak, mondáinak összegyűjtését. Felbecsülhetetlen értékű munkája a karácsonyfa történetének és néprajzának európai kitekintésű, monografikus igényű, összehasonlító szempontú feltárása, összegzése. Kutatási területe elsősorban Fejér megye tájaira terjedt ki, de vizsgálatokat végzett a Balaton-felvidéken a Káli-medencében, a Somló környéki falvakban, az Alföld több településén, Gömörben, Csallóközben és Szlovákia más területein is, továbbá a Felső-Őrségben, a mai Burgenlandban, de egyes erdélyi közösségekben, sőt a moldvai magyarok között ugyancsak megfordult, figyelemre méltó néprajzi anyagot feltárva. Különösen érzékeny a határon belüli kisebbségek, elsősorban a németek és a szlovákok, továbbá a határon túlra szorult, kisebbségbe került magyarok helyzete, élete, kultúrája iránt. Mindkettő esetében a közösségek kulturális jellemzőinek feltárása, megőrzése, továbbadásának kérdése a mai napig figyelemre méltó helyet foglal el vizsgálataiban. Sokat foglalkoztatták egy-egy közösség nyelvi-kulturális viszonyai, továbbá a kulturális régiók problematikája. Helyszíni vizsgálatait és feldolgozásait munkahelye, a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, valamint a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány támogatta. Külföldi kutatásait a Bécsi Egyetem Néprajzi Intézetében, a Müncheni Egyetem Német és Összehasonlító Néprajzi Intézetében, valamint a Freiburgi Egyetem Néprajzi Intézete - Johannes Künzig Intézetében végezte. Kutatási témái: Közép-Európa néprajza, a Duna néprajza, valamint a közép-európai folklór, népszokások, mondák és tudománytörténet voltak. 1978-79-ben Herder-ösztöndíjas, 1990—1991-ben és 1993-ban Humboldt-ösztöndíjas volt, 2001—2003 között az Európai Unió INTERREG III. Brüsszel támogatásával dolgozhatott, 2008-ban pedig az Alexander von Humboldt-Stiftung meghívására kutatott Freiburgban az egyetemen. A Magyar Néprajzi Társaságnak 1971-től tagja, ahol az Ethnographica Pannonica Szakosztály titkára is volt, 2003-2006 között pedig a társaság alelnöki tisztét töltötte be. 1989-től tagja a Duna Menti Tartományok és Megyék Tudományos és Kulturális Együttműködési Munkabizottságának, 1990-től a MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály Néprajzi Bizottságának, második ciklusát tölú a Bolyai-ösztöndíj bírálóbizottsága tagjaként, de két ciklusban az OTKA néprajzi zsűrijének ugyancsak tagja volt. 1995-ben a Bécsi Néprajzi Társaság, 1997-ben a Finn Néprajzi Társaság választotta külföldi levelező tagjainak sorába. Mmdezeken túl tagja a szlovákiai magyarok néprajzi kutatását végző révkomáromi Etnológiai Központ Tudományos Tanácsadó Testületének, valamint az American Biographical Institute nemzetközi tudományos tanácsadó testületének is. Tanított óraadóként az ELTE Néprajzi Tanszékén és Néprajzi Doktori Iskolájában, a Freiburgi Egyetemen, és mai napig tanít a Kodolányi János Főiskolán. Ugyanakkor előadásokat tartott a bécsi, a grazi, a zágrábi, a pozsonyi, passaui, marburgi, würzburgi, tübingeni, freiburgi, római, turkui, jyväskyläi egyetemeken, amelynek során lehetősége nyüt betekinteni ezeknek az intézményeknek oktatási és kutatási módszereibe, áttekintve eredményeiket, amelyeket azután itthoni munkájában hasznosított. Nagyszámú hazai, valamint külhoni konferencia résztvevője-előadója volt, amelyeknek sora nem szakadt meg. Rendszeres előadója az Ethnographica Pannonica Szimpóziumoknak, a Hungarológiai Kongresszusoknak és a Finnugor Kongresszusoknak is. Óriási szerepe volt abban, hogy a Veszprémi Akadémiai Bizottság Történeti Szakbizottságán belül megalakult a Néprajzi Munkabizottság, amelynek az első és második ciklusban egyik titkára volt, nagyban hozzájárulva a Dunántúl néprajzát megismertető rendezvények rendszeressé tételéhez. 1992—1998 között a Magyar Néprajzi Társaság folyóiratát, az Ethnographiát szerkesztette, 2002-től pedig a Kodolányi János Főiskola Szabadpart című online folyóiratának szerkesztőbizottsági tagja. Mindezeken és a magyar nyelvű publikációin túl az európai etimológia szempontjából fontos tanulmányai jelentek meg szlovák, cseh, osztrák, német, horvát, portugál, angol, finn periodikákban. Lukács Lászlóról elmondható, hogy Gunda professzor iskolájának egyik kiemelkedő tagja, akinél jobban ma a néprajzosok közül Magyarországon senki sem ismeri a német nyelvterület néprajzi szakirodalmát és a német nyelvterület néprajzi jellemzők sem. Klasszikus szemléletű néprajzkutató, olyan, akikből egyre kevesebb van szakterületünkön. Ugyanakkor kiváló hazafi, a szó legnemesebb értelmében, akit igényesség, rendkívül alapos felkészültség, széleskörű irodalmi tájékozottság jellemez, legyen szó hazai avagy' külhoni szakirodalomról egyaránt. Az anyanyelv és kultúra megbecsülése, továbbadásának igénye, az értékek mentése, a becsületes munka része volt és a mai napig része életének. Különös érzékenység és empátia jellemzi, ezért nagyszerűen helytállt és helytáll, ha terepmunkáról van szó. Azok közé a néprajzkutatók közé tartozik, aki meg tudja szólítani és szóra tudja bírni adatszolgáltatóit, legyenek bármely korosztály tagjai. Kitűnő kapcsolatteremtő képességgel áldotta meg az Ég, nagyszerű kutatói erények birtokosa, remek megfigyelő. Talán sok esetben mások számára jelentéktelennek tűnő dolgokra is kiterjed figyelme, amelyekről később bebizonyosodik, hogy' mégis fontosak. Nem említettem még kiváló humorát és humorérzékét. Sok közös terepmunkánk volt, amelyekre valamennyien, akik a kutatásban részt vettünk, szeretettel és örömmel emlékezünk vissza. Lukács László humora, kifogyhatatlan történetei, lankadadan mesélő kedve felejthetedenné tették ezeket a közös kutatásokat, konferenciákat. A mostoha terepi körülményeket valamennyien derűvel, töreden 10
