Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Régészet - Merczi Mónika: Valeria tartomány északi felének embertani képe a késő római korban (Tác-Margittelep és az északi határvidék összevetése)
Alba Regia 39. (2010) MERCZI MÓNIKA VALERIA TARTOMÁNY ÉSZAKI FELÉNEK EMBERTANI KÉPE A KÉSŐ RÓMAI KORBAN (TÁC-MARGITTELEP ÉS AZ ÉSZAKI HATÁRVIDÉK ÖSSZEVETÉSE)* Bevezetés A III. század végén — IV. század elején Pannonia területén kialakított négy új tartomány1 közül embertanilag legjobban kutatódnak a Kelet-Dunántúlra kiterjedő Valeria, ezen belül is annak északi fele tekinthető,* 1 2 ahol több nagyobb temető is feldolgozásra került. Közülük a legnagyobb esetszámú a belsőbb területeket képviselő, teljesen feltárt tác-margittelepi temető, melybe a 380-430 közötti időszakban Gorsium/Herculia lakosai és újonnan érkezett menekülők temetkeztek.3 A temető 440 sírjában elkülöníthető 420 egyén csontmaradványainak átfogó vizsgálatát Éry Kinga végezte el, melynek eredményeit 2000-ben tette közzé.4 Számos adattal rendelkezünk a tartomány északi határszakaszáról is, ahol Nyergesújfalu-Sánchegy,5 Tokod-Erzsébetakna,6 Esztergom-Bánomi-dűlő,7 Esztergom- Kossuth utca,8 Pilismarót-Öregekdűlő,9 Visegrád-Diós10 * lelőhelyeken összesen 938 egyén embertani vizsgálatára került sor. Ezek a jórészt katonai táborokhoz tartozó temetők, melyeket egy korábbi vizsgálat során egy mintába vontunk össze,11 a határszakasz III. század vége - V. század közepe közötti népességéről szolgáltatnak adatokat. A tácmargittelepi és az északi határvidék temetőinek összehasonlításával a gorsiumi/herculiai népességről szerzett ismereteink további árnyalására teszünk kísérletet. Vizsgálati módszerek Az összehasonlítás során a tác-margittelepi temető esetében Éry Kinga közölt adatait vettük át, ill. használtuk fel további számítások elvégzéséhez. Az északi határvidéket az összevont minta alapján jellemeztük, melynek adatai ' Az előadás elhangzott a Gorsium 50 Konferencián, Székesfehérváron, 2008-ban. 1 MÓCSY-F1TZ 1990, 69. 2 A tartomány déli részében mindeddig csak kis esetszámú temetőkön végeztek antropológiai vizsgálatokat. Ezek Valeria északi feléhez való viszonyáról lásd: MERCZI 2006, 37-52; MERCZI 2007a, 129-143. 3 FITZ 2003,12, 75-77. 4 ÉRY 2000, 347-453; ÉRY 2001, 21-35. 5 A Crumerum katonai táborához tartozó temetőrészlet IV. század végére — V. század elejére keltezett 16 sírját 1978-ban és 1989-ben tárta fel H. Kelemen Márta. Régészeti feldolgozás: KELEMEN 1992, 399—424; Embertani vizsgálat: MERCZI 2002, 99—112. 2008-ban újabb 10 sír került elő, melyek régészeti és embertani vizsgálata még nem történt meg, így ezeket ennél a vizsgálatnál nem vehettük figyelembe. 6 Gardellaca/Cardebiaca késő római temetőjéből 1968/69-ben Lányi Vera tárt fel 120, V. századra keltezett sírt, mely becslése szerint az egykori temető 30 %-át tette ki. Régészeti feldolgozás: LÁNYI 1981, 169-221; Embertani vizsgálat: ÉRY 1981, 223-263. 7 Solva területén a katonai tábor és a polgárváros temetője is ismertté vált. Esztcrgom-Bánomi-dűlő lelőhelyen 1986—1990 között H. Kelemen Márta a katonai táborhoz tartozó temető 335 sírját tárta fel, melyek egy különálló temetőrészt képeztek. Ezt a 330—350 közötti években nyitották és még az V. század 1. felében is folyamatosan használták. Régészeti feldolgozás: KELEMEN 2008, 9—170; Embertani vizsgálat: MERCZI 2007b, 79-91; MERCZI 2008, 401-478. 8 H. Kelemen Márta a polgári település III. század vége — IV. század vége közötti időszakban használt temetőjének 5 sírját 1992-ben az Arany János utcában, további 67 sírját 1994-1995-ben a Kossuth Lajos utcában tárta fel. Régészeti feldolgozás: KELEMEN 2008, 171-208; Embertani vizsgálat: MERCZI 2003, 393-409 (csak a sérülések kerültek közlésre). 2005-2007 között a Kossuth Lajos utcában további 28 sír vált ismertté, melyek régészeti leletanyaga még teljesen, az embercsontok pedig részben feldolgozatlanok. Ez utóbbi adatait részlegesen bevontuk az elemzésbe. 9 A temetőben, mely Castra ad Herculia katonai táborához tartozott, ásatásokat 1934—1954 között illetve 1973-74-ben végeztek. Embertani vizsgálatoknak csak ez utóbbi két év csontanyagát vetették alá: PAP 1980/81,163—182. 10 A visegrád-gizellamajori kiserődhöz tartozó temető 226 sírja Visegrád-Diós lelőhelyen vált ismertté, melyet 80 %-ban lehet feltártnak becsülni. Rövid régészeti ismertetés: GRŐF-GRÓH 2006, 31-33; Embertani vizsgálat: MERCZI 2001a, 33-44; MERCZI 2001b, 25-38. " MERCZI 2006, 37-52; MERCZI 2007a, 129-143. 69
