Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Művészettörténet - A Bory Jenő Emlékkoferencia előadásai - Sajátos életút - Magony Imre: Bory Jenő munkásságának korabeli sajtóvisszhangja
Magony Imre: Boy Jenő munkásságának korabeli sajtóvisszhangja A Csókolózás poézisét kisebb arányú szobor mutatja, melyen a férfi test ereje, és a női alkotás nyúlánksága igen szépen érvényesül. Hasonlóképp a kis szobrok között láttunk több virágtartót, síremlék, a melyek még részletesebb kidolgozásra várnak, de a szép vonások már most is konstatálhatok. Különösen meglepett bennünket egy kis virágtartó, melynek egyik nyílásán férfi alak beszél az edénybe, és az edénybe, és a másikon leány hallgatja a szerelemről suttogó édes szavakat. Ez a poétikus kompozíció teljes kivitelben, virággal a középső nyílásban, dísze lesz minden úri asztalnak. Ugyanezen gondolatnak kedves variálását láttuk egy másik virágtartón, melynek egyik oldaláról férfi alak vágyó szemmel néz a másik oldalra, és kinyújtott kezével a leány arcát simogatja, egy kisebb tervezésen pedig a két alak már édes csókban egyesül. A különböző apróbb szobrok diszkoszvető férfiút, vízöntő, fürödni szándékozó alakokat ábrázolnak, részint talapzaton, részint pedig különböző stílban kidolgozott tálcák és tartók díszítése gyanánt, míg a középnagy szobrok csoportjában a kifogástalan anatómiával megalkotott ló kötötte le figyelmünket. Bory Jenő nagyobb alkotásai közül a Ramasetter szobor pályaterve a főalaknak talán kissé hibás tartása mellett is nagyon figyelemre méltó munka. Megfelelő mértekben kidolgozott talapzaton áll Sümeg jótevője, aki óvodát, kórházat és iskolákat alapított városának, erősen lefelé hajlott, az anatómiának nem egészen megfelelő tartásban vezeti a kis iskolás leányt, a ki szeretettől sugárzó arccal tekint reá. A szobor talapzatán ez a vésés olvasható: «Nem hal meg az, ki milliókra költi élte dús kincsét.» Magasztos finomság, formai tökély látható Zirzen Janka síremlékén, a melyhez több tanulmányt, több vázlatot találtunk az apróbb szobrok között. A nőnevelés kiváló bajnoka, a tisztes nagyasszony karosszékében ül, fejét kissé előrehajtja és szeretettel nézi, szeretettel vonzza magához az ifjú lányokat, a kik végtelen finomságú, majdnem leheletszerű könnyedséggel húzódnak hozzá. A két leány úgyszólván a talapzatból nőtt ki, a mely lágyan és olvadólag folytatódik alakjukba. A szép gondolat, mely a szobron érvényesül, névnapi ünnepély eszméjéből fakadt, midőn a tisztes matrónát virágokkal köszöntötték hálás növendékei. Ez a síremlék Bory Jenőnek legújabb alkotása, és három méteres fehér márványból kivitelre kerül 7000 korona értékben.” A kiállításon Bory szobrain kívül egy festményével is szerepelt: „Bory Jenő, ki mint önálló szobrász mutatta be magát, egy igen szép kidolgozású női arccal.. .”.3 „Nem hiszem, hogy bárkinek a tekintetét meg ne fogta volna s érdeklődését meg ne lepte volna az a csoport, a melyet szobraiból Bory Jenő állított ki. Ez az ember a mienk. Itt született, itt nevelkedett s városunk egyébként is szerzett rá módot, hogy büszke lehessen tehetségére és munkájára. Ez a fiatalember a mienk és a jövőé. Az utóbbit mindenki szívesen elismeri, a ki szobrait megnézi s valamicskét konyít a művészethez. A legszembeötlőbb helyen, a nagy tükör előtt van egy roppant érdekes alkotása: a birkózók. Tulajdonképpen a mintarajziskola vezetőjének, Székely Bertalannak a feladata, a ki tételt tűzött ki, hogy tessék két figurát alkotni, a kik egy magas helyet akarnak elfoglalni egymás elől. A két alak birkózva, hatalmas izmaikat kifeszítve, az igyekezetnek, elkeseredésnek és dühnek minden árnyalatával arcukon, küzdenek a pozícióért. Csupa izgalom és mozgás az égész alkotás, a melynek nézésével alig lehet betelni. Mellette látjuk Havranek József polgármester kitűnően sikerült mellszobrát. A roppant érdekes, typikus arcnak minden vonása beszél, tépelődik, gondolkozik, szóval olyan, a milyennek a mi polgármesterünket ismerjük. A ki meglátja, kedvet is kap hozzá, hogy minél több új alkotást lásson a szerencsés kezű művésztől. Nem is messze tőle látjuk a másikat, egy előkelő, városunkbeli hölgy, dr. Sch-né (Schlamadinger Jenőné) mellszobrát, szintén pompás kivitelben, pompás sikerrel megoldva. Egy csomó apróbb alkotás között látjuk a fiatal művész pályadíjmentes szobormintáját: Zirzen Janka síremlékét. Egy márványtömbből emelkedik ki a neveléstudomány nagyemlékű munkása. Három fiatal lány simul hozzá, az egyik hálájuknak, elismerésüknek jeléül egy virágbokrétát nyújt át neki. Ideálisabb, leheletszerűbb, kedvesebb alkotást magának az eszmének megvalósítását szebben kivivé aligha képzelhetnénk, mint ebben az emlékszoborban. A ki látja, csak elragadtatással és gyengéd szeretettel beszél róla s örül a lelke, hogy a mi művészünk szobrászati tanulmányainak második esztendejében már ily alkotással léphet a világ elé. A mű egyébként 7000 kor. díjért készül fehér márványból. Mellette van egy másik szobor-minta: Ramasetter János, Sümeg nagyemlékű emberbarátjának szobormintája, a melyet Bory Jenő szintén pályázatra készített. Érdekes a csókolódzók, az őstörténetíró, egy bájos női mellszobor, nagyobb és egy egész sereg kisebb szobor, mind egy-egy eszmének hirtelen való megrögzítése. Ezeket kell végignézni s látjuk, hogy a mi ifjú művészünknek mily óriási szellemi kincshalmaz áll rendelkezésére. Csodálatos termékenység, a mely csak ontja magából az eredetibbnél eredetibb gondolatokat és terveket. A jövő perspektívája mutatja, hogy a mit most csodálattal, a legszebb reménységgel mutatunk egymásnak, az a jövendőben nekünk, fehérváriaknak csak méltó büszkeségünk leend. Bory a miénk, illetőleg a jövőé.”4 1907-ben Szegeden rendezett kiállítást a Képzőművészeti Egyesület. E tárlattal kapcsolatban Bory február 25-én levelet írt Szegedre, Gyuritza Sándornak, a Képzőművészeti Egyesület igazgatójának: „A lapokból értesültem, hogy a szegedi kiállítás anyagát a téli nemzetközi kiállítás anyagából fogják összeállítani. Mivel az említett kiállításon mint építész szerepeltem, nem valószínű, hogy építészi dolgaim lekerüljenek a szegedi kiállításra. Van egy márvány szobrocskám, a menyasszonyom feje, melyet a télen Carrarában faragtam; ezt örömmel kiállítanám, de sajnálom kitenni a biztos 3 Lauschmann Gyula: A székesfehérvári műkiállítás tanulságai. Székesfehérvár, Csitári, 1906. 43., 52—55. p. 4 A műpártolók kiállításából. - In: Kejérmegyei Napló. 1906. máj. 10. 246
