Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Művészettörténet - A Bory Jenő Emlékkoferencia előadásai - Sajátos életút - Magony Imre: Bory Jenő munkásságának korabeli sajtóvisszhangja
Alba Regia 39. (2010) elpiszkolódásnak azáltal, hogy beküldjem a pesti műcsarnokba. Azért ha a lehetőség megvolna rá: szeretném egyenest Szegedre küldeni leendő rokonom, Rokosinyi János úr által, a ki még jóval a kiállítás megnyitása előtt feljön Budapestre. — Volna még egy másik szobrom is. Kiállításra méltó, bár alig alkalmas, a meztelenség révén. Ha Nagyságos Uram kiállíthatónak gondolja, s ha egyáltalán lehet ez úton a kiállításon szerepelni, ezt a szobrot is elküldeném, bár elég tetemes, 1 m magasságú.”5 1908 októberében Bor)' a székesfehérvári Szent István teremben rendezett önálló kiállítást a vízivárosi plébánia építésének javára. A kiállítás megtekintése után Prohászka Ottokár püspök így fogalmazott: „Bory Jenő Michelangelo stílus”. Kijelentését a Fejérmegyei Napló a következőképpen kommentálta: „Szinte megdöbbentünk ezek a szavaknak nagy és mély jelentőségétől s azért újra és újra a legnagyobb szeretettel kérjük városunk s a vidék közönségét: becsüljük meg a magunk emberét. Igazi magyar művészünk oly kevés van, hogy lámpával kell őket keresnünk. Mikor a legkiválóbbnak hirdetettek egyike csak olyat tud alkotni, mint a budapesti Vörösmarty-szobor, akkor nekünk meg kell becsülnünk az olyan embert, aki 26 éves korában, négy évi szobrászkodás után az avatottak ajkáról csak magasztalót hallhat.”6 A Képzőművészeti Társulat Műcsarnokban rendezett 1922-es őszi tárlatán Bory Jenő gyűjteményes kiállítása volt látható. „A természet lelkiismeretes, hű tanulmányozója a művész, aki hosszabb múltra tekint vissza, s mint építész leginkább a monumentális témák iránt érdeklődik.” A hírlapi tudósításból az is kiderült, hogy Bory újabban „apróbb dolgokkal” is foglalkozik, s a kiállításon bemutatta a pirobazaltot, az égetett agyagból patinázás útján keletkező, fényes felületű szobrászati anyagot. A kiállítás katalógusa szerint a pirobazalt alkalmazása szobrászati „úttörő munka.”7 Székesfehérváron a Vörösmarty-kör helyiségében 1925. március 22-től március 29-ig volt látható Bory Jenő és a székesfehérvári Say Géza festőművész közös kiállítása. A tárlatot dr. Kepes János királyi közjegyző, a Vörösmarty-kör háznagya nyitotta meg, és felszólalt dr. Kövess Emil törvényszéki elnök is. A megnyitón jelen volt Prohászka Ottokár megyéspüspök, felsőeőri Nagy Pál főispán, vitéz Raies Károly tábornok, valamint Issekutz Aurél kerületi rendőrkapitány is. „Bory Jenő legkiválóbb szobrászamk egyike. Szobrász és építész egy személyben. Virágzásának, alkotó férfi erejének teljében van. (...) Nagystílű és elmélyülő tartalmú szobrászati műremekek kerültek ki vésője alól. 1912-ben Ferenc József is megtekintette műtermét. (...) Say Géza kiállításán kisebb méretű műveivel szerepel, inkább mint művész kolléga és vendég. Most kiállított műveiről is rendkívül sokoldalúsága, széleskörű műveltsége, férfias ereje, harmonikus formaérzéke sugárzik. (...) Legtöbb kiállított szobra pirobazaltból való, ami az ő találmánya s minden tekintetben pótolja a bronzot. (...) A Vörösmart)'-kör helyiségét a modern képtárakhoz hasonlóan átalakították. A képek gondos beállításban, ügyesen elhelyezett szobrok — Bory művei már az első tekintetre a művészi szépet kereső választékos ízlést árulják el — ily gondosan rendezett kiállítás még Székesfehérvárott nem volt.” A kiállítás belépődíjaiból befolyt összeggel a Vörösmarty-kör kulturális rendezvényeket támogatott.8 1925. június 7-én Bory Jenő és felesége, Komócsin Ilona közös kiállítása nyüt meg a székesfehérvári Szent István teremben. A megnyitó beszédben Zavaros Aladár polgármester kiemelte, hogy az immár országos hírű mester a város szülötte. A kiállítási terem bejárata előtt az Ikerváron felállított Batthyány-szobor fehér változata állt. A kritika kiemelte Bor)' legújabb művét, a „Szégyenlős”-t és említést tett számos más művéről is: „A hármas elefánton nyugvó váza, a modern Amor bronzfigurájával ékes hamutartó, kedvességet, ízlést, művészi erőt árulnak el. A Zsuzsanna bájos szoboralakja hullámos összhangban megoldott vonalaival a holt anyagba életet visz. A bronz Centauera és Felleri Szabó János síremlékének agyagmintája a sokoldalúság kifejezője.” Boryról: „szobrász, festő, okleveles építész, költő egy személyben, mintha felelevenedett volna Michelangelo és Leonardo da Vinci világa, akik szintén ily sokoldalúak voltak. Ez Bor)'Jenő, városunk fia, akire Fehérvár büszke lehet. Négy szoborművé a műcsarnokban látható, négy mestermunkája pedig a monzai (Olaszország) nemzetközi műkiállításon kapott helyet. (...) S ha az ember belép a Szent István terembe, valami jól eső érzés üli meg az ember lelkét, végre egy magyar, talpig művész. A szobrászvéső, a festő ecset és a tervező művészet teljes mestere. Bory mégis csak a szobrászatban a legnagyobb, mint Michelangelo. Nem hiába mintázta meg Michelangelónak a sixtusi kápolnában levő festett alakjait, de teljesen az ő nyomdokában is halad. Az emberi szenvedély és indulat kitörésében rejlő őserőnek a hű ábrázolója Bor)' is; az örök emberi küzdelem és mérkőzés vakmerő viaskodásának a mestere ő, aki ebben az őserőtől duzzadó pózokban az anatómia legcsodálatosabb művészetét fejti ki. El, mozog, lüktet nála minden s emellett a leghívebb lélektani jellemvonás tükröződik vissza az ábrázatokon. Ahol pedig gondolatot, érzést, vagy hangulatot akar kifejezni, ott lágy, szinte lírikusán poétikus. Ilyenkor nem a férfi test hatalmas izomereje a lényeg, hanem a női test elragadó bája, a női formák varázslatos szépsége.” 5 Borj'Jenő Gyuritza Sándorhoz 1907. (OSZK Levelestár) 6 Fejérmegyei Napló. 1908. október 7 Mátrai Vilmos: A Képzőművészeti Társulat őszi tárlata a Műcsarnokban. — In: Elet. 1922. nov. 12. (23. sz.) 557—558. p. 8 Székesfehérvári Friss Újság. 1925. márc. 19. 3. p., márc. 22. 1. p., márc. 24. 2. p.; Fejérmegyei Napló. 1925. márc. 21. 4. p., márc. 22. 2. p., márc. 24. 1. p., márc. 29. 1. p. 247