Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Művészettörténet - A Bory Jenő Emlékkoferencia előadásai - Sajátos életút - Magony Imre: Bory Jenő munkásságának korabeli sajtóvisszhangja
Alba Regia 39. (2010) MAGONY IMRE BORY JENŐ MUNKÁSSÁGÁNAK KORABELI SAJTÓVISSZHANGJA Bor}'Jenő (1879-1959) szobrászt, építészt, festőt és művészeti szakírót, felnövekvő művészgenerációk pedagógusát, a kutató és kísérletező embert egyik kortársa a reneszánsz nagy mestereihez hasonlította. Pályája sikeresen indult, s eltekintve élete utolsó tíz esztendejétől, a sokat foglalkoztatott és elismert művészek közé tartozott. A halála óta eltelt immár ötven esztendő sem volt elég azonban arra, hogy életműve elfoglalhassa az őt megillető helyet a magyar képzőművészet történetében. Nevét valójában az általa épített vár tette csak ismertté, noha változatos és gazdag életműve, pusztán műfaji sokszínűsége okán is, joggal érdemelhetne nagyobb figyelmet. Az alábbiakban időrendben idézzük fel a kortársak sajtóban és egyéb kiadványokban megjelent véleményét az életmű egyes darabjairól. Kiállításai és müvei fogadtatása Bor}' Jenő azon túl, hogy várában állandó kiállítást rendezett be mások müveiből és sajátjaiból, kora gyakran és nagy példányszámban kiállító szobrászai közé tartozott. Eg}' kimutatás szerint 1906 és 1944 között, csak a Műcsarnokban — az 1922-ben rendezett gyűjteményes kiállításával együtt — 186 művét állította ki.1 Székesfehérváron és Budapesten rendezett önálló kiállításai mellett 1906-tól rendszeresen szerepelt műveivel a Műcsarnok, a Nemzeti Szalon, az Ernst Múzeum és a Munkácsy Céh tárlatain. De külföldre is kijutottak alkotásai, Velence, Monza, Barcelona, Genf, Stockholm, Bécs, Krakkó és Varsó közönsége is megismerkedhetett velük.2 1906 májusában kiállítást rendeztek Székesfehérváron, melynek bevételét Guzmics Kálmán fiatalon elhunyt festőművész sírkövének felállítására kívánták fordítani. A szegény családból származó Guzmics (1881) 1902-ben iratkozott be a budapesti Mintarajziskola esti tanfolyamára, majd 1904-ben szülővárosa, Székesfehérvár támogatásával Rómába utazott. Itt nyomorban élt, de megfestette a „Jézus Kafarnaumban” című képét, melyet elküldött egy Rómában rendezett nemzetközi kiállításra, és vele díjat nyert. Súlyos tüdőbetegsége miatt azonban haza kellett térnie. S bár idehaza a Vörösmarty Kör gyűjtést szervezett, hogy gyógykezelését folytatni tudják, a segítségre már nem volt szükség, Guzmics 1905 decemberében elhunyt. A síremlék felállításáért szervezett kiállításon a helyi műgyűjtemények mellett székesfehérvári születésű művészek műveit is bemutatták. Festményeket, szobrokat, porcelánokat, műtárgyakat, érmeket, régi pénzeket és plaketteket, ereklyéket, különféle régiségeket, valamint régi könyveket állítottak ki. Ezen az 1906. május 6-án megnyílt kiállításon mutatkozott be műveivel először, szülővárosa közönségének Bory Jenő. „Nagy tehetségű, hatalmasan fejlődő szobrászunktól, a székesfehérvári Bory Jenőtől nagy arányú kollekciót láttunk részint teljesen kidolgozott, részint pedig vázlatszerű alkotásokban, a melyek között kettő a mi városunk egyik szép asszonyát és érdemes polgármesterét hűséggel, pontossággal ábrázolja. Dr. Schlamadinger Jenőné terrakotta szobráról üdeség, plasztikus finomság tekint, míg Havranek József arca markáns vonásokkal mutatja polgármesterünket. Mind a két szobor általános feltűnés tárgya volt kiállításunkon, és a megörökítettek tulajdona. Érdekes megemlíteni, hogy a két szobor élet után 36 óra alatt készült. Havranek József birtokában egy másik Bor}' szobrot is láttunk, a mely mezítelen ülő, üde arcú gyermeket ábrázol, kezében almával. A vonások tiszták, az anatómia kifogástalan. Gyönyörű kidolgozás, a férfi izomerejének hatalma tűnik elénk a Verekedőkről. A gipszszobor fél méteres alakokkal anatomikus pontosságban mutatja a küzdelmet, midőn megfeszül az izom, erőt és energiát lövel minden paránya, kiduzzad az arc, a melynek vonásai rs elváltoznak. Nagyon szép az egyik alaknak hátrafelé hajlása, a mely könnyű és finom, természetes és sima egyaránt. És ebben a vérrg menő küzdelemben a brrkózók tusakodásán kívül magasabb, költői gondolatot is találunk, - az emberiségnek a polcért és hatalomért minden áron előre törtető vad energiáját, a mely föltétlenül érvényesülni akar. A szobor vázlatát is ott láttuk a tárlat egyik kisebb kompozíciójában, míg a másik — tudomásunk szerint — Havranek József polgármesteré. 1 MKCS-C-I-37/676-2- MTA MKCS Kiáll. C-I-5/9947, 9974, 9975., Nemzeti Újság. 1929. máj. 9., aug. 25.; Magyarság. 1929. júl. 10.; Budapesti Hírlap. 1929. aug. 15.; Újság. 1929. aug. 25. 245
