Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Művészettörténet - A Bory Jenő Emlékkoferencia előadásai - Bory Jenő a vérbeli szobrász - Prohászka László: Bory Jenő éremművészeti munkássága
Alba Regia 39. (2010) PROHÁSZKA LÁSZLÓ BORY JENŐ ÉREMMÜVÉSZETI MUNKÁSSÁGA* A 20. századi magyar művészet egyik jelentős egyénisége, Bory Jenő (1879—1959) 1903-ban szerzett építészmérnöki oklevelet a Műegyetemen, majd a Mintarajziskolában tanult szobrászatot és Székely Bertalantól festészetet. Ezt követően Stróbl Alajos mesteriskolájában gyarapította szobrászati ismereteit. Állami ösztöndíjjal 1906- tól 1907-ig két éven át Németországban és Olaszországban képezhette magát. Carrarában a híres Triscornia-cégnél a márványfaragás szakmai fogásait tanulmányozta. Itthon szakmai elismertségét jelzi, hogy a dr. Szendrei János és Szentiványi Gyula szerkesztette művészeti lexikon 1915-ben megjelent (sajnos folytatás nélkül maradt) első kötete jelentős terjedelmű szócikkben ismertette addigi munkásságát.1 Pedagógiai tevékenysége is jelentős volt: 1911-től 1946- ig a Képzőművészeti Főiskolán a szobrászat tanára, 1943-tól 1945-ig az intézmény rektora. 1921 és 1944 között a Műegyetem Építészmérnöki Karán a mintázástan meghívott előadójaként oktatott. Székesfehérvár egyik érdekes látványossága a Máriavölgyi utcában lévő Bory-vár, amelyet a művész saját tervei alapján épített. „Plasztikai alkotásai mély szobrászi érzésből születnek. A formák érzésének öröme minden művét felruházta azzal a lendülettel, mely nélkül a szobrászat csak mesterség lenne. Nemcsak a kifejezés eszközei állnak rendelkezésére, de a tehetség alkotó ereje is ott sugárzik művem” — jegyezte fel róla 1929-ben Lyka Károly.* 1 2 A neves művészettörténész jellemzése érvényes Bory Jenő éremművészeti alkotásaira is, amelyek a gazdag életmű érdekes és értékes részét képezik. Az első világháborúban a művész népfelkelő hadmérnök hadnagyként, majd főhadnagyként szolgált. A háború idején két sapkajelvényt mintázott a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred számára. E jelvényeknek - amelyeket általában a csákó vagy a tábori sapka bal oldalán viselték - jelentős kultusza alakult ki az első világháború alatt, és komoly gyűjtőköre a háború után.3 Tematikájukat tekintve volt, amely az alakulat jelképéül szolgált, némelyik a főparancsnok vagy magasabb parancsnok portréját ábrázolta. Akadtak az ellenfelet gúnyoló, ironikus tárgyú kitűzők is. Több jelvény az egység harcainak helyszínét és azok időpontját örökítette meg.4 Bory két alkotása ez utóbbiak sorába tartozik. A Kárpátok védelmét ábrázoló, álló pajzs alakú 50 x 32,5 milliméteres jelvényen dús lombozató fa közelében két, szuronyos puskáját előre szegezve figyelő honvéd áll előőrsként egy hegyormon. A háttérben halványan a Kárpátok hegygerincei láthatók. Balra fent a koronás magyar címer, mellette A SZÉKESFEHÉRVÁRI / 17. HONVED GYALOGEZRED felirat. A címer alatt kisméretű BORY szignó, lent középen, a pajzs csúcsánál az 1914—1915 felirat. Alul kétoldalt, ívelt szalagon a KÁRPÁTI HARCAINAK EMLÉKÉRE szöveg látható. A jelvény egyik példánya megtekinthető a Hadtörténeti Múzeumnak az első világháború történetét bemutató, 2008 novemberében nyílt A Nagy Háború 1914—1918 „Aíire a levelek lehullanak...” Lehulltak... című állandó kiállításán. Ennek a jelvénynek a 260 x 170 milliméteres méretű, bronzból öntött nagymintája fennmaradt a művész hagyatékában, jelenleg a székesfehérvári Boryvár gyűjteményében található. A Doberdói harcok emlékét őrző, 52,5 x 35,5 milliméter nagyságú jelvényen sziklás terepen magyar honvéd küzd puskatussal két olasz bersaglieri (lövész) ellen. A jelenet nem a képzelet szüleménye volt. Ellátási és szállítási problémák miatt a fronton harcoló egységeknél nem volt ritka a lőszerhiány. Ilyenkor, mint a jelvényen is látható, nem egyszer szuronnyal vagy puskatussal kellett küzdeni az ellenséggel. Fent — a másik jelvénnyel megegyező kompozícióként - a koronás magyar címer és A SZÉKESFEHÉRVÁRI /17. HONVÉD GYALOGEZRED felirat látható. A címer alatt apró betűs BORY szignó. Baka fent az 1915—1916 évszám, lent a szalagon a DOBERDÓI HARCAINAK EMLÉKERE szöveg olvasható. A másik jelvényhez hasonlóan, ennek a nagymintának is készült * Jelen tanulmány alapváltozata megjelent a Numizmatikai Közlöny 2004—2006. évi számában. Az ezt követő kutatómunka révén a cikk és a jegyzetanyag több helyen módosult, illetve kiegészült. 1 Szendrei János és Szentiványi Gyula (szerk.): A Magyar Képzőművészek Lexikona. 1. kötet. Bp., 1915. 235-236. o. 2 Chroniqueur [Lyka Károly]: Boy Jenő. Képzőművészet, 1929 / április. 87. o. 3 Fónagy Béla: A Szépművészeti Múzeum érem- és plakettgyűjteménye. Magyar Művészet, 1929/1. 25. o. 4 Sallay Gergely: .A" éremművészet aprópénze. ” Propaganda a" Osztrák-Magyar Monarchia világháborús numizmatikájában. In: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 5. szám (2002) 95-111. o.; Pallos Lajos: A jelvénygyűjtemények az I. világháború emlékének sajátos őrzői. In: Történeti Muzeológiai Szemle 5. szám (2005) 187-193. o. 223
