Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Bányai Balázs: Momentumok egy sokoldalú urasági lak történetéből - A lepsényi Nádasdy-kúria évszázadai
Bánjai Balázs: Momentumok egy sokoldalú urasági lak történetéből. A lepsényi Nádasdy-kúria évszázadai jelző feltételezni engedi, hogy a kúria már akár néhány évtizeddel 1762 előtt elkészülhetett. A leltárból világosan látszik, hogy nem ez az épület szolgált a család állandó szállásául, de alkalmankénti lepsényi tartózkodásuk során bizonyára megfelelt igényeiknek. A családtagok lepsényi jelenlétéről, azok gyakoriságáról hallgatnak forrásaink, egyedül a lepsényi vadászatokra utal egy 1763-as, a későbbiek során ismertetett feljegyzés. A szúnyoghálóval felszerelt ágyak mégis arra engednek következtetni, hogy a vadászatok mellett ilyen alkalmak főként nyáron fordulhattak elő, amit az is valószínűvé tesz, hogy a távol lakó földesurak a betakarítás idején igyekeztek birtokaikon tartani szemüket. Arról, hogy hogyan is festhetett az épület a 18. század közepén, a falkutatás eredményei tájékoztatnak. Ezek során a földszintes épület egységesnek találtatott, ami arra utal, hogy az U-alakú épület egy etapban épült fel a délnyugati sarkában ma is megtalálható pincével és a nyitott folyosóval egyetemben. A főfalak alapozásához, a folyosó pilléreinél és a pinceboltozatnál követ használtak, a falak építőanyaga döntően vályogtégla volt. A folyosó és a pincelejáró boltozásához, a folyosó burkolásához, valamint a nyílások káváinál téglát alkalmaztak (az épület jelenlegi állapota miatt ezek egy része ma is látható). A külső homlokzatok korabeli architektúrája feltárhatatlan maradt, egykori ablakai kisebbek voltak a maiaknál. Az épület falkoronája a jelenleginél 70-90 cm-rel alacsonyabban húzódott, az egyedül a nyugati szárny északi homlokzatán feltárt párkánynyomok pedig azt igazolják, hogy a kúria főhomlokzata a későbbiekhez hasonlóan a 18. század derekán is az északi volt. Az épületet részben náddal, többnyire azonban zsindellyel fedték. A homlokzatot minden bizonnyal fehérre festették, csakúgy, mint a síkfödémes, dísztelen szobák falait. Az inventáriumban felsorolt lakó- és társasági szobák a nyugati szárnyban kaphattak helyet, hiszen csak itt voltak folyosóról nyíló fűtőnyüások. Beosztásuk, az osztó falak elhelyezkedése némileg eltért az 1996-ban talált, de minden valószínűséggel a 20. század első felében is funkcionálótói (3. kép). Az épület összképét egyszerűnek, igénytelennek ítélték a kutatók.26 Nádasdy Boldizsár halálát követően öccse, Ferenc (1709-1783) (4. kép) örökölte a Veszprém megyei birtokokat.27 Nádasdy (V.) Ferenc az 1740-es, 1750-es években aratott katonai sikereivel ismét Európa-szerte tiszteletet vívott ki a Nádasdy névnek, és Mária Teréziától elnyerte a Mária Terézia-rendet, valamint a tábornagyi rangot. Fejér megyei főispáni címe ellenére ekkor már főként Varasdon élt, ahova horvát báni kinevezése után költözött, és az ottani teendőivel foglalatoskodott.28 Ritkán tartózkodott Székesfehérváron és Lepsényben, levelezéséből mégis sokat megtudunk a lepsényi kúriáról birtoklása két évtizedéből. 1763-ban elsőként azzal kellett szembenéznie, hogy megoldja a testvére által ráhagyott agarak problémáját. Kolmár János fiskális arra hívta fel a figyelmét, hogy „Az agarakat ki nem lehet bocsáttani Kastélbul, mert tikokat avagy Borjúkat találnak, megölik: az Kastélban pedig sok károkat tésznek, mellyrül az Jager tehet relatiot: még csak egy nyulat sem fogtak: nem érdemlik meg az tartást: erántok azért Excellentiad parancsolattyatul várok.”29 Ha a megoldásról nem is tudunk meg semmit a későbbiekben, arra azért rávilágít az agarak lepsényi tartása, hogy Boldizsár gróf idején agarakkal folytatott vadászatokat is rendeztek a birtokon, sőt, az agarakat a kastély közelében tartották. A kúriát érintő következő említés sajnálatosan egy tűzesetről és annak okairól emlékezik meg. 1766. október 4-én Pápán írott levelében tájékoztatta a tulajdonost Kolmár János: „Az Stollmeister négy kanczát egy' kocsissal maga commoditására Kastélnál lévő Istálóban tartván, történt 26. Sept., hogy mellettek lévő kocsis gyertyát vitt az Istállóban s azt égve ott hagyván, Majorban által ment többi kocsisokhoz, az alatt pedig gyertya le égett s tüze szénában kapván, az Kastél meg gyulladott: az tetejét mind az által ott, az hol az Tisztek laktak és ettek, az Tisztartó által vágattatván, az Kastélnak több része meg tartatott, hanem az Istáló, Szin, Secretarius Uram és Lakájok szobái el égtek: holnap szándékozom be mennem: de nem tudom, ha az idén épitéshez lehet-e kapni.”30 A levél bizonyság arra, hogy az 1762 körük inventáriumhoz képest ekkor már több helyiséget vettek birtokba az uradalmi személyzet tagjai, és bár a levél írója e téren homályosan fogalmaz, elképzelhető, hogy az istálló és a kocsiszín azok a helyiségek, melyek lemaradtak a korábbi leltárból, és az „U” egyik szárát adták. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a helyreákítások után egy évtizeddel felvett térképen csak maga az U-alakú kúria látszik, körülötte nem állnak önálló gazdasági épületek. Visszatérve a károkra, azok egy részének orvoslása még a tél beállta előtt megkezdődött: „Múlt héten Lepsénben lévén, olly rendölést tettem, hogy az két cseléd szobának tetejét még az idén fögyék meg, az szinnek és Istállónak való fákat pedig az Télen Bakonbúl [a Nádasdyak Nána központú, főként erdőkből álló birtokáról] horgyák meg s tavasszal azoknak tetejét is csinállyák meg.” - tájékoztatta Nádasdyt fiskálisa október 16-án.31 Kolmár ígéretéhez híven 1767 elején folytatódtak is a helyreállítási munkák. A fiskális április 18-án azt jelentette Pápáról, hogy: „Lepsénben mind a Granáriumon, mind az Kastélon dolgoznak: reméllem Kastélnál már végezték az » KERESZTESSY-SIMON 1996,17-26. 27 MOL P 507 Okiratok III. 157. 1279. 115. 28 BESSENYEI 2005,114. 2’ MOL P 507 Levelezés B. 406. 330-334. 30 MOL P 507 Levelezés B. 406. 379. 31 MOL P 507 Levelezés B. 406. 380. 108
