Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Bányai Balázs: Momentumok egy sokoldalú urasági lak történetéből - A lepsényi Nádasdy-kúria évszázadai
1 Alba Regia 39. (2010) munkát.”32 A hónap végén pedig már arról számolhatott be, hogy: a „Granáriumnak most rakják Lábait: jövő héten talán boltozni kezdenek. ...Kastélnak el égett része már meg vagyon födve és sindölözve: kőmivesekis az falait, hol szükséges volt, ki foltozták és igazították: egyéb héja nincsen, hanem padlásnak és pallónak való Deszkázás: az erántis pedig most teszek rendölést.”33 A tetővel a javítások ellenére sok tennivaló akadt a következő évtizedben is. 1775 márciusában ismét felújításra szorult. Ányos Ferenc lepsényi adminisztrátor a tartósabb, az időjárás viszontagságainak jobban ellenálló zsindelyezés engedélyezését kérte: „A Kastély teteje is nagyon elromlot, ha Sindeleztetni méltóztatnék meg engedni, alázatosan kérném, mert ha Náddal födettnek, nagy Ítéletekben esném, az Sindel ugyan csak tovább tartana, hogy sem az Nád, mert azt a szél szokta ugyan meg szaggatni.”34 A várakozásokkal ellentétben azonban a drágább tetőfedő anyagot sem kímélte a következő tavasszal érkező szél. Ányos így számolt be a bánnak 1776. augusztus 2-án az újabb javítások előzményéről: „meg kellett mosüs alkudnom az cserép Sündölös födő Emberrel maga és nap számos munkájúkért általában 20 Ft, annyira meg szaggatta az Tavaszszal a szél a Cserép Sündölt nagy kárral, reménlem, Excellentiád méltóztatik approbálni.”35 Ugyanebből a levélből kiderül az is, hogy az épületnek ekkoriban alig volt lakója, ezért ritkán fordítottak figyelmet takarítására: „Itt az Kastélban Excellenciád abroszai, keszkenyői, lepedői és más szennyes Ruha Excellenciád elmeneteléiül fogvást.. .tegnap élőt mosatot ki, az madráczok az öreg szobában az útátúl fogvást mindenkor egy helen az asztalra voltak rakva, egerek is költöttek benne, soha sem azok, sem székek ki nem voltak porozva és verve..., az szobák teli voltak pókhálókai”.36 Ányos ezért, arra hivatkozva, hogy: „a háznak sem árt, ha ember lakik benne és haszon is jön”, a kúria két szobáját és az alsó konyhát Szent György napig kiadta olyan feltétellel, hogy „ha Excellentiátok, vagy Méltósághos Groffoknak el jövetele lenne, akkor Péterné szállásán meg vonni magokat tartoznak.”37 A kúria lakóinak gyakon változását szemlélteti az az adminisztrátor által feltehetően az 1770-es években írt levél is, melyben arról tájékoztatta Nádasdyt, hogy ha szükségessé válik egy7 második hajdú alkalmazása a birtokon, az a kastélyban lakjon.38 Ányos 1776 decemberében szintén erre utalt levelében, mivel azt írja, hogy: „ha a barát a Kastélban menne lakni, .. .minden nap szent miséjét közel mondhatná az Kastélban”.39 * A tulajdonos 1779 májusában is elhanyagoltnak látta az épületet, pedig ekkor már feltehetően átesett némi javításon, hiszen alkalmassá kellett tenni Nádasdy fogadására. Eőry János így írt az épületről: „Excellentziád valamint méltóztatott Méltóságos Levelében íratni, hogy a Lepsényi Épület nagy pusztulásban vagyon, de én még ez előtt egy holnappal ki fejéritettem, tisztán van minden, Naturálékról is tettem provisiót, ezt az egy dificultást látom a Dologban, hogy az ágy.. .szükséges eszközöket még tavai ősszel Fejérvárra bé vitette Méltóságos Ifjú Gróf és fő Ispány Uram eő Nagysága, de ezt a hibát is kevés időre ki lehet Lepsénbe pótolni. ... A Castély kertnek is kerittése el pusztult, de már ez is vagyon reparálva.”411 A lepsényi épület rendbetételének oka a bán - egyetlen dátum szerint ismert — június 3—6. közötti lepsényi tartózkodása volt. Az idős Nádasdy innen kelt útra Székesfehérvárra, fiának a fehérvári főispám székbe utódaként történő beiktatására.41 Az U-alakú uradalmi épületre vonatkozó utolsó, 1783-as forrásunk is a megelőző évek, évtizedek elhagyatottságát tanúsítja. „A Major, és Kastélybéli Mobiliák Conscripdoja” 1783. július 16-án kelt „Lepsén”-ben.42 A mindössze háromoldalas, rövid leltár csupán „A Kastélyban” fellelt tárgyakat sorolja fel, lelőhelyük megjelölése nélkül. A biztosan az ebédlőben összeírt több „Fehér Holitsi Tál födelestül”, a „Kávés Kánná”, az „Ezüst Nagy Leveses Kalán”-ok, az „Ezüst Kisebb Kalán”-ok, a konyha és spájz egykori táljai, fazekai, kései, lisztes ládái, a „Hosszú Asztalok a Konyhabéli Szükségre”, a megmaradt só és viasz az egykor szebb napokat látott háztartás emlékei. Az almáriumok, az „Avit Pohár Szék”, a „Hosszú Asztal az Ebédlő Szobába Kemény Fábul”, a „Török szőnyeg”, a „Kisebb Asztalok Dió, és Tölgy Fábul”, és nem utolsósorban a már a két évtizeddel korábbi leltárból is ismert „Avét Kanapé Zöld Posztó bódítással” a hozzá tartozó tizenkét székkel és a karszékekkel a régmúlt idők igényesebb berendezési tárgyaiból maradtak meg. Lejegyzésük idejében feltehetően csupán néhány uradalmi riszt, esetleg egyéb alkalmazott lakhatta az elhagyatottnak tűnő épületet. 32 MOL P 507 Levelezés B. 406. 385. 33 MOL P 507 Levelezés B. 406. 386. 3-* MOL P 507 levelezés B. 118. 24-27. 35 MOL P 507 Levelezés B. 118. 30-37. 36 MOL P 507 Levelezés B. 118. 30-37. 37 MOL P 507 Levelezés B. 118. 30-37. 3» MOL P 507 Levelezés B. 118. 39 MOL P 507 1-evelezés B. 118. 44-50. « MOL P 507 levelezés B. 257. 248-249. •»> LAUSCHMANN 1998,105. « MOL P 507 Okiratok III. 159. 1355. 21-22. 109
