Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: Katona-karácsonyfa, háborús karácsonyfa
Lukács László: Katona-karácsonyfa, háborús karácsonyfa egynéhány ajándékot előkészítve. A szeretet adományok még nem érkeztek meg, s így csak azt adhattuk a fiúknak, amit mi, tisztek összevásároltunk a számukra. Magunk számára egy bájos kis karácsonyfát díszítettünk, Wemer főhadnagynak küldött sok dísszel... D.u. 4-kor volt a legénység fa gyújtása. Lelkes beszédek után kiosztottuk a meghatott embereknek a mi ajándékainkat... Este 6-kor volt a mi ünnepélyünk. Meggyújtottuk a ragyogó kis karácsonyfát, és az ünnepélyes csendben felhangzott a gramofonunkról Schubert gyönyörű „Ave Maria”-ja. Meghatottan állottuk körül a fát, mi tisztek, a legénység és a német család. Haza szálltak a gondolatok az első harctéri karácsony esten, és csendesen potyogtak a könnyeink. Sokáig gyönyörködtünk a karácsonyfánkban, eszünkbe jutva valamennyi, kedves karácsony este.”32 Koch Rudolfot tiszttársával együtt 1915 novemberében Bécsbe vezényelték új, modem ágyúk átvételére. Itt alkalma adódott a karácsonyi bevásárlásra is: „dec. 17-én indulási parancsunk megjött. Elindulásunk előtt a Gemgross áruházban monstre bevásárlást tettünk a legénység számára karácsonyi ajándékul, s még 500 drb dióspatkót is süttettünk ez alkalomra.” Éppen december 24-én érkeztek vissza az új ágyúkkal és az ajándékokkal a frontra: „Én a karácsonyi ajándékokat szállító kocsival előrementem, és a jó melegre fűtött menagéban feldíszítettem a szép kis karácsonyfát, és a magammal hozott sok jóból pazar vacsorát készítettem, sőt a legénységi karácsonyfát és ajándékokat is előkészítettem Krása főhadnaggyal úgy, hogy amikor d.u. 2-kor a Divisio megérkezett, már minden készen várta őket a szent estére. D.u. V2 4-kor megtartottuk a legénység ünnepét, azután gálába öltözve bevonultunk a Menageba, amely remekül fel volt díszítve, és hangulatos karácsonyfa-gyújtás után reggelig voltunk együtt a legjobb hangulatban.”33 Molnár Ferenc haditudósítóként 1915 februárjában Bártfa térségében egy bécsi császári testőrkapitánnyal találkozott, akinek hadi beosztása: rögtönzött harctéri sebesültszállító vonat parancsnoka. A testőrtiszt elbeszélése szerint az 1914 karácsonyi orosz támadás eredményeként ezerkétszáz sebesültet kellett vonattal az újszandeci betegállomásra elszállítani és elhelyezni. A sebesültek vegyesen magyar és osztrák katonák voltak, akiknek karácsonyáról, karácsonyfájáról így beszélt a haditudósítónak: „Csodálatos karácsony volt - mondja a testőr -, a sebesültvonat végén volt egy nyitott teherkocsi, egy úgynevezett lóré. Már éjfél után volt, hogy kiraktuk szegényeket. És ebben az utolsó nyitott kocsiban egy óriási karácsonyfa volt. Egy egész nagy fenyőfa. Tele égő viaszgyertyával. A nyitott kocsiban, a fa körül könnyű sebesültek guggoltak. Ugyanannak a karácsonynak a sebesültjei, amelynek tiszteletére a ragyogó fát gyújtották És ahogy cipeltük ki a vonatból a ’súlyosakat’, a ’könnyűek’ a fa körül hangosan énekeltek az éjszakában. Ezek vegyesen magyarok és osztrákok voltak Felváltva énekeltek A magyarok egy magyar karácsonyi éneket, aztán az osztrákok egy németet... A közepén száz meg száz gyertyával sugárzott a karácsonyfa a szenvedők vonatának végében.”34 Gyomlay László Karácsony a fronton című elbeszélésében az ellenség szívét is meglágyítja a karácsonyfa látványa. Karácsony éjjelén a magyar járőr egység eltéved a galíciai erdőben. Egy tisztásra érnek, ahonnan nem találják a faluba vezető utat. Három kis fenyő áll a tisztáson. A járőrparancsnok zászlós egy hosszú gyertyát vesz elő a táskájából, háromfelé vágja, s a középső kis fára tűzi, meggyújtja. A járőrök közül az egyik otthon templomi előénekes, az égő gyertyás fenyőfa látványára a Csordapásytorokat kezdi énekelni, a többiek folytatják A fényre és az éneklésre a fák közül előjönnek az orosz katonák, nem támadnak, senkit nem ejtenek fogságba, csak nézik a fát, a lobogó gyertyákat. A magyar járőr bunyevác szót ismerő tagja a tolmács. Az oroszok kivezetik a magyar katonákat az erdő szélére, és megmutatják, a faluba, szállásukra vezető utat.35 A karácsonyi ajándékról és a frontkaiácsonyfáról nem csupán a tiszti- hanem a legénységi naplókban is olvashatunk Buray Imre szakaszvezető, a Debrecenből frontra indított 12. menetzászlóalj törzsének katonája írta: „Karácsonykor sok ajándék jött hozzánk Debrecen városa minden egyes katonának küldött egy csomagot... Volt mindenkinek bőséges ajándéka, de semmi sem pótolhatta elhagyott otthonunkat, szerető családi körünket. Lelkünk csak otthon járt, úgyszólván két életet éltünk, az ottanit és a hazai boldog civil életünket. Én is elgondoltam, drága kis Imi fiamnak csöpp kis Kató leányomnak hoz-e a jó Jézuska ajándékot, lesz-e kis karácsonyfájok? A jó reménység megmegnyugtatta lelkemet, s jó feleségem mindennap írott levelei. Minden századnak s nekünk is, a bataillonstabnak, volt karácsonyfája, díszítve, gyertyák égtek rajta.”36 Egy katonaruhába bújtatott barcasági parasztköltő, Fóris István az orosz frontról 1915. december 29-én verses levelet küldött haza feleségének Tatrangra (Brassó m.): Kedves feleségem! Ezennel tudatom, Elég jól volt dolgunk a szent karácsonyon. 33 SZENTI 1988,196-198. 33 SZENTI 1988, 262. 34 MOLNÁR 1916,183-184. « GYOMLAY 2001, 85-86. 36 SZ1JJ 2005,294. 162
