Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Melléklet
Alba Regia 38. (2009) S. LACK OVI TS EMŐKE TÁRGYALKOTÓ HAGYOMÁNY - FEJEZETEK FEJÉR MEGYE NÉPRAJZÁBÓL Állandó néprajzi kiállítás megnyitóbeszéde 2009. június 26-án Székesfehérváron a Szent István Király Múzeumban A múzeum az emberiség találkozóhelye, kultúrák emlékeinek őrzője, kollektív emlékezet, egy közösség történetének, szellemi életének, kulturális örökségének, életrevalóságának megmutatkozása és megmutatása, olyan képességgel felruházva, amellyel történelmi múltját, annak emlékeivel együtt saját kora valóságához tudja kapcsolni. A múzeum tárgyakba zárt történelem, történelmi emlékezet, a művelődéstörténet sajátos rendszere, amely úgy képes tudást gyarapítani, az önazonosságot erősíteni, a világban való eligazodáshoz hozzájárulni, hogy közkinccsé teszi az általa őrzötteket. A közkinccsé tétel egyik alapvető módja a múzeum lényegéhez tartozó tárlat, amely a mondanivalót, az ismereteket tárgyakon, tárgyegyütteseken keresztül közvetíti. A múzeum hivatásának ez az egyik legszebbike és legösszetettebbike. Ennek a nemes és egyedülálló feladatnak csak a múzeum képes megfelelni, aminek most itt Székesfehérvárott a Szent István Király Múzeumban klasszikus és egyszerre korszerű példáját látjuk. A múzeumban őrzött műtárgyak a múltra, letűnt történeti korokra, egykor az őket használó egyénekre, közösségekre, az eltűnt életmódra emlékeztetnek egyfelől másfelől pedig a jövő felé tárnak utat a hagyományos kultúra emlékeinek hasznosíthatóvá tételére rávilágítva, nyitottan az új információk beillesztésére, a jelenben megteremtve a kapcsolatot múlt és jövő között. Ezzel a képességével ez a múzeum, ez a kiállítás jelen van a város és a megye művelődési életében, és bízvást hihetjük, hogy hatását kifejti a kulturális élet mind több területén. Egy új, állandó kiállítás létrehozása, megalkotása az egyik legnagyobb esemény nemcsak a múzeum történetében, hanem a muzeológus életében is, tudományos munkásságának egyik legfontosabb állomása, nagy számvetése. Felbecsülhetetlenül sok munka, töprengés, évek, évtizedek kutatása, letisztult gondolatok, összefüggések megfogalmazása, formába öntése áll mögötte. Ugyanakkor, bár egyéni alkotás, mégis közös munka, hisz olyan részfeladatokból tevődik össze, amely ma, a mai kor követelményeinek és elvárásainak való megfelelés idején egyetlen ember számára elvégezhetetlen, egyedül megoldhatatlan feladat. A látogató a végeredménnyel találkozik, ennek ismeretében mond kritikát a tárlatról, de ahhoz, hogy ez a vélemény a múzeum számára erőt adó, ösztönző, új feladatokra késztető legyen, a háttérmunkáknak kell megfelelően előkészítettnek, gondosan, igényesen elvégzettnek lennie. Most egy ilyen alkotás, kulturális üzenet áll előttünk, hogy azt birtokba vehessük tudásunk gyarapítására. A kiállítás gerincét összetett információt hordozó tárgyak sokasága alkotja, amely tudományos összefüggésekre rávilágító együttes, ugyanakkor látvány, elősegítve a befogadást és elraktározást, de művészet is egyszerre, az anyanyelven megfogalmazott gondolatoknak tárgyakba zárt, fényképekkel a pillanatnyi időt megállító, a múltat megelevenítő és közel hozó tükre, amelyre „az ember rácsodálkozhat és benne elmerülhet.” (Georges Bataille, 1930) Ugyanakkor ezek a tárgyak egyszerre a magyar és az egyetemes művelődéstörténet részei is, felelősséggel megőrzött, szakszerűen gondozott, a jövőnek megtartott emlékanyag. Az általuk hordozott, tudományos kutatással feltárt ismeretek tárházának, összefüggéseknek közzétételével kultúraközvetítőkké, oktató-nevelő együttessé lettek, amellyel a múzeumnak klasszikus értelemben vett minden feladatát betöltik. Ez a kiállítás tehát nem megkövült tárgyakból tevődik össze, hanem megelevenítette, élettel töltötte meg, szóra bírta azokat két tervezője. Ezért, szakítva a kiállítás nyitás ok általános gyakorlatával, most mondok köszönetét mindazoknak, akiknek munkája eredményeként az állandó néprajzi kiállítás Székesfehérvárott megszületett: Mindenekelőtt a Múzeum 136 éves története során a néprajzi tárgyakat begyűjtő, azokat dokumentáló és megőrző munkatársaknak: az úttörő munkát végző Marosi Arnoldnak. a néprajzi gyűjteményt önállóvá tévő I 'arga Mariannák, a legendás Pesovár Ferencnek, továbbá a Múzeum jelenlegi munkatársainak: a vallási néprajz megismertetése területén sokat tett és a kiállítás rendezésében oroszlánrészt vállalt 1 árrá Ágnesnek, valamint a sziporkázó szellemiségű, sokoldalúan árnyalt tudással megáldott, nagyformátumú kutatónak, Lukács Lászlónak. Nagy tisztelettel kell adóznunk az alapkutatásokat elvégzőknek: Pesovár Ferenc, Kres~ Mária, I 'arga Mariann, 1 'arró Agnes, Lukács Lásgló 253
