Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Melléklet
Alba Regia 38. (2009) néprajzkutatóknak, Gelencsér]ópsefi)o,gLÖrx.énfszn.ek, de Kisari Sándomé Papp-Kovács Magda önkéntes néprajzi gyűjtőnek is, akiknek munkássága nyomán tárultak fel a Fejér megyei tájak néprajzi jellegzetességeinek összetett, színes, változatos jellemzői, tárgyi kultúrája, céhes ipara, a különböző anyanyelvű közösségek mindennapjainak, ünnepeinek és az emberélet nagy állomásainak, három szükségének szokáskincse, rendje, Székesfehérvár-Palotaváros sajátos világa, a mezőföldi tanyák népének életmódja, gazdag folklórkincse, táncos hagyományai, kistáji közösségeinek népi vallásossága, jogélete, mondáiban megőrződött történelmi emlékezete, valamint hiedelmeinek sokasága. Feltétlenül szólni kell a pillanatot megörökítő, az időt egy adott helyen megállító nagyszámú fényképről és azoknak alkotóiról, Pesovár Ferencről.', \ 'arró Ágnesről, Lukács Lászlóról, Csőregh Éváról, de mindenekelőtt Gelencsér Ferencről, aki nemcsak dokumentálja a néprajzi jelenségeket, hanem művészi igénnyel új tudást közvetít képei által, átütő erővel jelenítve meg a paraszti világot. Az állandó kiállítás előzményei között kell még megemlítenünk a Múzeum időszaki néprajzi kiállításait, amelyek e nagy számvetést előkészítették, sőt ebbe a sorba tartozónak vélem a Múzeum 125 esztendejét 125 tárggyal jellemző tárlatot és ünnepi kiadványt is, ahol a néprajzot, népi művelődést 13 reprezentatív tárgy képviselte, amelyek közül több ebben a kiállításban is helyet kapott. Végezetül pedig elismerés illeti a kiállítás tervezőit, rendezőit, I 'árrá Agnes és Lukács László néprajzkutatókat, a tárgyakat megóvó, kiállításra alkalmassá tevő restaurátorok; Kabácpy Anita, Bódisné Spalontaj Petra, Csendes Erdei Katalin és Horváth Csaba munkáját, valamint a kiállítás kivitelezőinek, a tervezők által megálmodottakat valósággá váltó, a látványt megteremtő kiállításépítők: Halásp Zoltán, Kendek László, Sipos Gábor, továbbá a látványtervet készítő Raj Csaba és a rajzoló Spabóné Deménj Monika sokirányú tevékenységét. Köszönet illeti a közreműködő Atalai Gábomé néprajzi gyűjteménykezelőt, Ladányi Beáta adattárost, Spívósné Csorba Erpsébet informatikust és a gazdasági ügyeket intéző Elekes Spentágotai Enikőt. A múzeumpedagógiai hasznosítási program Lakat Erika és Kripsány Anna munkáját, a turisztikai hasznosítás terve pedig Lukács Lásplót dicséri. Köszönet illeti a megyei múzeumigazgató asszonyt, Demeter Zsófiát támogatásáért, bíztatásáért, segítségéért. Minden elképzelés igényes, színvonalas megvalósításához anyagi támogatásra van szükség. Ebben az esetben az anyagi hátteret az Oktatási és Kulturális Minisptérium Alfa Programja, és a Fejér Megyei Köpgyű/és biztosította. Népművészeti tárgyakkal pedig a Fehérvári Képművesek Egyesülete és a Fejér Megyei Népművéspeti Egyesület nyújtott támogatást. A múzeum a kulturális intézmények legrejtelmesebbike - állapította meg az olasz szerzőpáros, Lanfranco Binni és Giovanni Pinna 1980-ban - ugyanis a benne őrzött dolgokhoz, tárgyakhoz bizonyos új értékeket képes hozzáadni. A tárgyak tehát - tehetjük hozzá - nem önmagukban, formális jegyeik alapján léteznek és kerültek be a kiállításba, hanem ismereteket nyújtanak az alkotókról és munkájukról, a használók nemzedékeiről, a család, a közösség szokásairól, életmódjáról és a gyűjtők, kutatók személyéről, felkészültségéről, tudományos munkásságáról, valamint kutatásuk eredményességéről egyaránt. Nem haszontalan talán, ha sorra vesszük ezeket, majd végső következtetésként azután megállapíthatjuk, hogy a Szent István Király Múzeum néprajzos muzeológusai milyen munkát végeztek, és a kiállítás létrehozásában részt vett munkatársakkal együtt megvalósították-e maradéktalanul azt az általuk megfogalmazott célkitűzést, amely a tárlat megvalósítását megelőzte? Maga a kiállítás címe is beszédes: „Tárgyalkotó hagyomány” - amely magába foglalja a külső jegyek alapján meghatározható tárgyakat és funkcióikat, a hagyományos népéletben betöltött szerepüket, alkotóikat, valamint munkájuknak összetett folyamatait, továbbá a használókat szokásrendszerükkel, életmódjuknak jellemzőivel és az egymást követő nemzedékek tárgykultúrájában elfoglalt helyükkel. Miközben tárgyak sorsát kísérik nyomon történelmi korokon átívelően, feltárják a térség földrajzi tájainak, a Keleti-Bakonynak, a Vértesnek, a Velencei-hegységnek, a Dunamenti dombvonulatnak, a Velencei-tó környékének, a Váli-völgynek és a Fejér megyei alföldnek, az „áldott rónaságnak", a Mezőföldnek természeti jellemzőit, településeinek változatos szerkezetét, különböző anyanyelvű közösségeinek történetét, hagyományos kultúrájának meghatározó, egymással rokon, de egyszerre eltérő vonásait, a közösségek megélhetési lehetőségeit, termelő tevékenységét, életmódját, amit a kiállítás alcíme foglal magába: „Fejezetek Fejér megye néprajzából.” A fejezetek kifejezéssel ugyanakkor arra is utalnak az alkotók, hogy itt nem egy töretlen folyamat végigkövetése következik, hanem tárgyakkal megjeleníthető képek sorjáznak egymás után és egymás mellett úgy, hogy belőlük és segítségükkel mégis egységes, közel két évszázadot átfogó történelmi tabló tárul fel a látogatók előtt. Igaz, hogy e két évszázad a Teremtésben annyi, „mint a napnak elmúlása”, az emberi életben viszont több nemzedék egymásba kapaszkodó, egymást követő élethossza. 254
