Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Közlemények - Izinger Katalin: Tárgyak vonzásában I. - Schaár Erzsébet: Egy kapcsolat történet I - XIII. Székek
Alba Regia 38 (2009) IZINGER KATALIN TÁRGYAK VONZÁSÁBAN I. SCHAÁR ERZSÉBET: EGY KAPCSOLAT TÖRTÉNETE I-XIIL SZÉKEK 1967-72, bronz, ltsz.: 77.236.1-13. A Schaár Gyűjteményből rendezett első állandó kiállítás 1980-ban nyílt meg a néhai Smohay Ferenc székesfehérvári hagyatékából múzeumunk tulajdonába került, 18. századi épület 150 m2 alapterületű, egykor lakás célját szolgáló helyiségeiben. A 60 kis- és nagyméretű plasztikából álló Schaár Gyűjtemény a művész örökösei - Vilt Tibor és Vilt Pál - valamint a Kulturális Minisztérium 1977-es ajándékaként került Székesfehérvárra. Ezt az anyagot egészítette ki a Schaár Erzsébettől (Kóré, Fotelben iilo), később az örökösöktől megvásárolt művek sora (Ólomjai', Egymásba nyíló terek, Pincegádor figurával, Ajtó figurával). Az anyag lényegében hű keresztmetszetét nyújtja Schaár művészi pályájának. Az épületrész rossz állapota miatt 2006-ban a múzeumnak be kellett zárnia a Schaár Gyűjtemény állandó kiállítását. 2007-2008-ban megkezdődtek az épületrész felújítási munkálatai, amelyek 2009-ben nem folytatódtak. Mivel Schaár Erzsébet a 20. századi magyar szobrászat egyik legfontosabb, legkiemelkedőbb alkotója volt, az intézménynek és az intézmény fenntartójának is mielőbbi célja kell, hogy legyen a gyűjteményben lévő szobrok kvalitásukhoz méltó bemutatása. Az alábbi írás részben azért született, hogy felhívja a figyelmet egy jelentős érték jelenlegi állapotára. Schaár Erzsébet művészetében a 60-as évek közepén következett be jelentős változás. 1966-ban székesfehérvári gyűjteményes kiállításán már érezni lehetett, hogy pályájának fordulópontjához érkezett. Az addig inkább karakteres portréiról ismert szobrász új útra lépett; ekkor kísérelte meg először általános világképpé tágítani azt a látszólagosan szűkebb világot, amelyet az egyes ember arcvonásaiból, tekintetéből bontott ki évtizedeken át. Ilyen értelemben az új út valójában folytatása, szerves, logikus következménye volt az előzőnek. A tartalmi gazdagodás (pontosabban művészetének mindig is meglévő pszichológiai fűtöttsége, amiről ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy egy általános világképet fejez ki) együtt járt a formai változásokkal: a valóságos térnek és a valóságos tárgyaknak a szobrászi térbe való belépésével. Pillanatokig úgy látszott ekkor, hogy Schaár a pop művészet útját választja, de az 1970. évi műcsarnoki életmű-kiállítása már megmutatta, hogy az ő esetében nem erről van szó. A portrékon megtanult, megfogalmazott magányos elmélyültséget, tisztaságot és tragikus szépséget a térbe vetítette át. Egy olyan térbe, amelyet falakból, ajtókból, ablakokból az ember formált magának. Olyan térbe, amely egyszerre jelenti életünk börtönét, de egyúttal egyetlen, pillanatnyilag lehetséges helyszínét is. Az érzékenyen, karakteresen mintázott arcokat - mert többé nem volt rájuk szükség -, ekkor váltották fel a maszkok. A kirakat előtt, ablak mögött, vagy nyitott ajtóban álló figurák a téri viszonylatok tiszta nyelvén tudták már közvetíteni pszichológiai mondandójukat. Volt Schaár Erzsébetnek egy hosszú időn keresztül visszatérő témája, a székek. A székek variációinak fő témája: az emberi kapcsolatok (miként azt az elemzésül választott műtárgy alcíme is mutatja). Az emberi viszonylatokról, az emberek közötti kapcsolatok ellehetetlenüléséről szólnak Bergman leghíresebb filmjei, Beckett, Marguerite Duras regényei, Ionescu drámája (a Székek - ahol a színen a székek állandó átrendezése folyik - egy kapcsolat végét, a várakozás illúzióját jelentik), Pilinszky költészete is -, hogy csak néhány nagy hatású irodalmi, filmművészeti alkotást említsünk. Schaár Erzsébet művészetében nagy jelentősége volt a környezet tárgyainak, az építészeti részleteknek, a bútoroknak. A művész bensőséges szeretettel tekintett bútordarabjaira, szinte megszemélyesítette őket. A Fotelban ülő című művében a karosszék egylényegűvé válik az öregemberrel. A tárgyak emberi jellege inkább későbbi művein figyelhető meg. A Fotel és figura című kisbronzban a szék és az alak azonosul egymással, a széknek „karja”, „lába” van. A széknek mint ülőbútornak funkciója, hangulatviszonya van. Legalapvetőbb funkciója kétségtelenül az, hogy az ember leülhessen. A funkciója koronként, a társadalmi hierarchiában elfoglalt szerepe, díszítettsége, formája szerint 225
