Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Közlemények - Izinger Katalin: Tárgyak vonzásában I. - Schaár Erzsébet: Egy kapcsolat történet I - XIII. Székek
linger Katalin: Tárgyak vonásában I. - Schaár Erzsébet: Eg)' kapcsolat története 1-X1II. Spékek változik. A szék külön szerepet kap a külső környezetéhez való viszonya szerint, aszerint, hogy egy bizonyos térben hol és hogyan helyezkedik el: elől, hátul, egyedül, vagy csoportosan. Ezek a viszonyok mind különböző jelentést hordoznak: kifejezhetnek magányt, harmóniát, teljességet. A modem ülőbútorok a hangsúlyt mindenütt a társas jellegre, a társalgásra helyezik. A székek általános elrendezése és helyzetük megváltoztatása egy összejövetelen önmagában egyfajta beszédet képez. A témát több művészi alkotás feldolgozta. Az Egy kapcsolat története végigvezet egy emberi kapcsolat fázisain. Eleinte a székek békésen egymás mellett állnak, közel egymáshoz, intim viszonyban vannak. A sorozat kezdeti „epizódjában” az egyik szék a másik „ölében” ül. Aztán fokozatosan romlik meg a viszony közöttük. Egyik a másik fölé kerül; egymás mögött állnak; egy jelenetben pedig egyik a másik „térde” előtt leboml. Végül kezdenek egymásba dőlni (veszekedni?), megroggyanni, egymástól egyre távolabb kerülni, szétcsúszni. Az utolsó állomás a teljes megsemmisülés - a kapcsolat vége -, a székek a földön hevernek összetörve. A tizenhárom remekmű, tizenhárom emberi kapcsolatot, viszonylatot szimbolizáló gondolat - bronzba öntve. A kisplasztikák magukon viselik az egyre magányosabbá, egyre társtalanabbá váló emberpár reménytelen küzdelmét. Az antropomorf formát szimbolizáló székek egymással való kapcsolata az együttélést, a kapcsolatteremtés tartós lehetőségét tagadják. A kapcsolatok szükségességének és kudarcának gyötrő tudata ugyanazt az érzést kelti a nézőben, mint magányos életnagyságú figurái - amint azok formailag is egyre szófukarabbá, magányosabbá válnak. A magányossá válás folyamata kikerülhetetlen szobraiban. A figurák passzívan néznek velünk szembe, nincsenek partnerek, marad a passzív szemlélődés, nincs dialógus csak monológ. Egy általános emberi problémát fogalmaznak meg: az emberi kapcsolatok kudarcának oka az emberi természetben, az érzelmek tisztázatlanságában kereshető. A székek varázsa, hogy valóságos téri viszonyokat és feszültségeket képesek megidézni. Pszichológiai mondandót, általános emberi érzést közvetítenek - a téri viszonylatok tiszta nyelvén mondják el az általános emberi életérzést, az ember kozmikus magányosságát, magárahagyatottságát. Érdemes megfigyelni, hogy mindazokat a viszonyokat, amit a székek jelképeznek - ha nem is ilyen részletesen -, már korábbi kisplasztikáin is megalkotta (pl.: Öt fiú. Fiúcsoport, Kórus, Bundás nők) egy vagy két-három karcsú, nyújtott figura önmagában, illetve egymáshoz való viszonyában. Ilyen például a Fiú és lány, amely két, egymásnak hátat fordító, mintegy távolodó fiatal nő és férfi alakjával, a búcsúzás, elválás fájdalmas szépségét tárja fel. Schaár az emberi kapcsolatok mibenlétének, illetve ezek hiányának megfogalmazásához megtalálta a hiteles plasztikai formát: a kisplasztikát. A kisplasztika talán a legalkalmasabb ezeknek az érzéseknek bemutatására. Kis mérete ellenére monumentális. Összefogott, sűrített műfaj, egy pillantással áttekinthető, és a belelátás számára is hagy valamit, hogy túlnőhessen valódi méretein. Schaár emberalakjai az idők során egyre magányosabbak, társtalanabbak lettek. Olyannyira, hogy az emberek lassan el is tűntek szobrászatából, s a törékeny alakok átadták helyüket a láthatatlan figura létének, a magányos alak emlékének. A széken ülő ember után üres, kihűlt szék marad. Az azonban, hogy az emberfigura eltűnt, nem jelentette az embergondolat, az emberközpontúság eltűnését. Az elemzett mű kapcsán például a székek jelentik az embert. Művészetének alapgondolata, hogy az ember környezetének megszabott terében él, s részben maga is tárgyként vesz részt abban. A tér az emberi létezés tere, telve emberi tartalommal, emlékekkel, érzelmekkel. Az ő tere lírai tér - ahogy Beke László megfogalmazta -, amely teljesen a művészhez, sőt egy meghatározott tárgyi világhoz kötött. A tárgyi világ az ő számára emócióval telített, nem csupán a dolgok halmaza, hanem emberre vonatkoztatott, humanizált. Humanizálta a tárgyi világot. Látjuk tehát, hogy egy ellentétes folyamat játszódik le: az ember tárgyként van jelen a térben, a tárgyak pedig emberi viszonyokat sugallnak. Az érzékenység, az elvont gondolkodás sajátja volt Schaár Erzsébetnek. A székek kapcsán felfigyelhetünk még egy dologra. Schaár széktámláinak rúdjait finoman ismétlik ablakainak osztásai. Valószínűleg nem véletlen ezeknek a geometrikus motívumoknak hasonló megjelenése. Az ablakok elnagyolt hasábokból állnak össze, kissé ferdén, szabálytalanul, mint a széktámlák. A merev geometria mindig is távol állt Schaár lírikus alkatától. Érdemes röviden összefoglalni, kik azok a művészek, és melyek azok az irányzatok, melyek hatásai Schaár művészetében fellelhetők: Giacometti figuráiban saját problémáit látta viszont: bátorítást az emberalakok és a környező tér viszonyát kutató kisplasztikáihoz. A pop art mint életérzés, képzelet- és gondolkodásmód is hatással volt rá. Foglalkoztatta a tárgyak direkt erejének érvényesítése. A szoborkompozíciót meg merte nyitni a múlandó, egyszeri pillanat előtt. Csodálta Segall műveit, azok izoláltságát és magányát, valamint Marisol anyaghasználata, panoptikumszerű világa tett rá nagy hatást. Schaár Erzsébet szobrai közelről, konkrétan érintenek bennünket. Témája az élet szépsége, szomorúsága, veszendősége, az élet és a halál, az öröm és a bánat. A végletek közel kerültek egymáshoz. A lélekelemző szobrász az 226
