Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Művészettörténet - Matits Ferenc: Deák Dénes emlékezete
Alba Regia 38. (2009) MAT1TS FERENC DEÁK DÉNES EMLÉKEZETE Az emberi élet véges. Létünk során ki-ki lehetőségei, adottságai, természete szerint, véletlenszerűen, vagy tudatosan, barátságból, illetve hivatalból tesz szert ismerősökre. A 62 évet élt Deák Dénes tanulmányaiból, majd foglalkozásából adódóan - a Magyar írószövetség könyvtárában dolgozott, illetve műgyűjtői tevékenysége során - igen kiterjedt ismeretségi körrel rendelkezett. Amikor a Deák Dénes Alapítványhoz benyújtottam Deák Dénes a kortársak emlékestében című pályázatomat, csupán körvonalait láttam e rendkívül ágas-bogas relációnak. A munka során világossá vált számomra, hogy pályázati feladatom teljesítését csupán Deák Dénes azon ismerőseire kell korlátoznom, akik vele mecénási, műgyűjtői tevékenysége során kerültek kapcsolatba. A vállalt feladatot az időkorlát és a rendelkezésre álló apparátus által meghatározott mértékben lehetett elvégezni. A pályázat benyújtásához és teljesítéséhez nagy előnyt biztosított, hogy személyesen ismertem Deák Dénest. Lehetőségem nyílt arra, hogy több alkalommal járjak otthonában, sőt számos esetben véletlenszerűen összefussak vele árveréseken, közlekedési eszközön, vagy az utcán. Párszor ő is felkeresett engem és kedves, vidám üzletember benyomását keltette. Az 1980-as évek elejétől kezdtem el foglalkozni Simon György János művészetével, és mivel róla feltételezhető volt, hogy segítségemre lehet a lappangó Simon-művek megtalálásában, felhívtam telefonon. Telefonszámát attól a gimnáziumi - történelem-könyvtáros szakot végzett - osztálytársamtól kaptam meg, aki a külügyminisztérium könyvtárában ismételten találkozott Deák Dénessel. A műgyűjtő a könyvtár akkori vezetőjével gimnáziumi éveik óta szoros barátságban állt. Deák Dénestől Simon György János festő-, grafikus és szobrászművész alkotásainak felleléséhez kértem és kaptam hathatós segítséget. Ajánlásával több olyan műgyűjtő társával - dr. Görgényi Frigyessel, dr. Keresztes Lászlóval - ismerkedtem össze, akik Simon György János-alkotásokkal rendelkeztek. Tanácsára vettem fel a kapcsolatot a 90-es évek elején Kövesdy Pál galériatulajdonossal, aki ekkortájt Simon György János angliai anyagából New York-ban kiállítást rendezett. Mivel a Szépművészeti Múzeum művészettörténészeként az aukciós házak és galériák látogatása feladataim közé tartozott, az évek során számos olyan ismerősre tettem szert, akik vele mint gyűjtővel álltak kapcsolatban. A BÁV, a Műgyűjtő Galéria egykori munkatársai közül sikerült néhánnyal róla beszélgetést is folytatnom. Később pár évig a műkereskedelemben dolgozva még több olyun személlyel kerültem kapcsolatba, akik egykor kollegái voltak. Megkeresésemre több olyun gyűjtőtárs vállalta, hogy elmondja emlékeit, akik pozitív véleménnyel voltak Deák Dénes működéséről. Sajnálatos módon a „Halottról csak jót, vagy semmit” elvet követve többen ódzkodtak nyilatkozatot tenni. Ők jobbára gyűjtőtársak voltak, és feltehetően üzletkötésük balul ütött ki. Joggal feltételezhető, hogy azért nem nyilvánítottak véleményt, mert hamis kép került - vétel, vagy csere útján - hozzájuk tőle. Volt, aki arról számolt be, hogy miután kiderült, hogy a tőle kapott mű nem eredeti, Deák Dénes kicserélte a reklamált darabot. Deák Dénes rendkívül összetett személyiséggel rendelkezett. Sokan említik nagyvonalúságát, mások állítják, hogy kicsinyes, fukar volt. Állítólag nehéz tárgyalópartner volt, csökönyös és rigolyás. Ugyanakkor volt olyan személy, akit meglepett kedvességével, ajándékaival. Többen állítják, hogy kedélybeteg volt, gyakran szorongott és depresszió gyötörte. Egyesek kolerikusnak, indulatosnak írják le. Az úszás, a komolyzene, az olvasás jó hatással volt labilis kedélyállapotára. Az elmondások alapján, kiderült, többen érezhették úgy, hogy nekik volt a legjobb barátjuk, pedig az, hogy bizonyos barátainál gyakrabban ebédelt, vendégeskedett, az még nem jelentette azt, hogy valóban ők lettek volna legbelsőbb barátai. Egy alkalommal a Lukács Fürdőben tanúja lehettem, hogy még sportolás közben is üzleti tárgyalásokat folytatott. Egy számomra ismeretlen férfi, a „nepper” fürdőruhában napfürdőzve ücsörgött a medence egyik végén és Deák Dénes egy-egy távot leúszva beszélgetett vele, szemmel láthatóan alkudoztak. Feltehetően csupán számokat közöltek egymással. Egyébként én Trabantos korszakában ismertem meg, amelyet azonban hamarosan VW Golfra cserélt le. 205
