Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Néprajz - Gelencsér József: A sárkeresztesiek szerepe az árucserében a XX. század első felében
Gelencsér József: A sárkeresptesiek szerepe ap árucserében a XX. spápad első felében patakra, ahol megfiirödhettek, megtisztulhattak. Kellően megetették, éjszakára ólba zárták a libákat, ahol friss szalma került alájuk. Reggel korán újra megkötve, kocsin vitték a fehérvári piacra, és mint tömnyivaló libákat adták el. A pecsenyemalacokat újévre vették December közepén, második felében mentek értük, hogy január elsején megsütve a városi családok ünnepi asztalára kerüljenek Ugyancsak a vendéglősök tájékoztatása nyomán keresték fel az állattenyésztő gazdákat. Kocsin egyszerre tizenöt-huszonöt állatot tudtak szállítani oly módon, hogy egy-egy zsákba két-három malacot eresztettek majd a zsák száját bekötötték A zsákokat még ponyvával, rossz vászondarabokkal is betakarták, hogy a hat-hét hetes állatok ne fázzanak Az ám beszerzése során a kupeckedők nemcsak segítették egymást, hanem esetenként a másikat megelőzve kötöttek üzletet, aminek ideig-óráig tartó harag lett a következménye. Az alábbi példaként idézett történet két szereplője Igari István és veje, Gölöncsér József: „Ujjévre vót. Édesapám vasaltatta a lovait a kovácsná, öregapám meg gyütt kocsivá, ment Csurgónak Balinkának Asztán Balinkán bement a Tóni bácsi kocsmájába, mer ekerűnyi ászt nem lehetett, meg ott híreket is hallott. Édesapám meg közbe elhagyta, asztán még ott Balinkán megvette elülle a pecsenyemalacokat. Mer má mind a ketten tutták, hun ellett meg a disznó, melyik gazdának a malacai lesznek jók ujjévre. Oregapám asztán hiába ment, így össze is vesztek hirteleny.” Karácsony és újév között a fehérvári piacon jól fogyott a pecsenyemalac. Darabszámra, s nem súlyra adták hátsó lábainál fogva felemelték, dicsérték „Nézze, milyen nagy!” A kinyúlott állat így valóban sokat mutatott. Az uradalmi puszták cselédei mozgásukban korlátozottabbak voltak Illyés Gyula nyomán tudjuk a mezőföldi cselédekről, hogy engedelem nélkül szolgálati helyükről semmikor sem távozhattak el, s csak vasárnap délután ereszkedett pár órára ünnepi hangulat a pusztára.30 A folyamatos gazdasági tevékenység miatt, szabadidő, engedély illetve tulajdonukat képező jármű hiányában a cselédek kevésbé hagyhatták el a majort, vásárra nehezebben jutottak el. A közeli puszták cselédjeinek hatvan-hetven kg-os süldődisznóit így néhányszor Gölöncsér Lajos és Gölöncsér József vásárolta fel. Bogácsban és Forráspusptán (Zámoly külterülete) darabspámra megvettek mintegy húsz-húsz db süldőt, melyeket gyalogosan előbb Sárkeresztesre, másnap onnét Székesfehérvárra hajtottak Máriás-majorba (Pátka külterülete) már éjjel elindultak hajnalban megérkeztek gyorsan megvették az állatokat, s máris hajtották Fehérvár irányába, a vásárra. A süldővel kereskedés igazi időszakának szeptember hónap illetve a szüret tájéka számított. A vevők az állatokat hizlalásra foghatták, s újév körül vághatták Az állatokkal történő kereskedés nagymértékű elfoglaltságot jelentett Igari Istvánnak Közeli hozzátartozója, Igari Imre (szül. 1920.) visszaemlékezése szerint vasárnap délelőtt ment a templomba, mert presbiter volt. Megebédezett, azután délután már indult lovas kocsiján a Bakonyba. Bakonycsemye, Csetény, Dudar községekbe, sőt Zircre, de tovább nem ment. A termelőktől kisebb állatokat, terményt, gyümölcsöt vett. Újévi malacokkal, újévi bárányokkal is üzletelt, és a nyulakat is megvette. Rendszerint előre tudta, hogy hova, kihez megy, ott pedig már számítottak rá. Kedd este ért haza Sárkeresztesre, szerdán hajnalban már indult az áruval a székesfehérvári hetipiacra. Csütörtökön megint ment a Bakonyba, és a megvásároltakkal a szombati piacon jelent meg Fehérváron. Kisebb állatokért, valamint terményért felkereste Csákvár és Bicske irányában az uradalmi puszták családjait is. Itt említem meg, hogy a keresztesiek maguk nevelte kövérdispnót, hípott dispnót télen, kocsin vittek eladásra Fehérvárra. (A falu sertésállománya 1935-ben 1374 db volt.) A hegyvidék illetve a síkság közötti termékcsere kérdéskörébe tartozik a zöldség- és gyümölcsszállltás. A XX. század elején Kolozsvár irányába Munténia felől érkeztek a zöldség- és gyümölcsfuvarosok, kik útközben is raktak le terhűkből. A járai vásárokra a szekeres kereskedők Arad és Nagyvárad vidékéről vitték a zöldségféléket.31 A Bükkaljának gyümölcsével a kistáj határain belül eső piacokon, vásárokon kereskedtek, továbbá az Alföldre vitték cserélni.32 A székesfehérvári piacról a Mezőföld dinnyéjét, paprikáját, paradicsomát Szentgálra is hordták.33 A Keleti-Bakony falvainak jó gyümölcstermesztése közismert. Táncsics Mihály Életpályám c. önéletrajzi munkájában írta, hogy nagyigmándi ismerősük Dudaron, Cseszneken vásárolt egy kocsi almát.34 A zámolyiak Csókakőre jártak körtééit, Dudarra szilváért.35 Az említett sárkeresztesiek pedig részt vállaltak Dudar, kisebb arányban Csetény, Szápár, Nagyesztergár gyümölcsének közvetítésében. Kocsijukat kibélelték szalmával, arra ponyvát terítettek A megbeszélés szerint egy vagy több gazdánál, közvetlenül a fáról szedett, friss gyümölccsel rakodtak meg. Legtöbbször hamvas szilvával, ritkábban almával vagy körtével. Egy fuvarral több, mint négy mázsa szilvát hoztak A gyümölcsöt ponyvával takarták le, de előfordult az is, hogy a szilva fölé libákkal zsúfolt ketrecet raktak 30 ILLYÉS 1970, 121-138. 11 KÓS 1976, 339. 32 VIGA 1985,297-298. 33 VAJKAI 1959,298. 34 TÁNCSICS 1978,15. 33 LUKÁCS 1983,189. 186
