Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941
Farkas Gábor. I 'árostörténeti tanulmány - SSzékesfehérvár a két világháború köpött 1919-1941 feltárás 28 héten át tartott, 153 munkanapon, amely során 3200 négyzetméter területet tártak fel, és 9 ezer köbméter földet termeltek ki. Az ásatások költsége 26 ezer pengőbe került. Mintegy 3 ezer tárgy került elő: faragott kövek, mozaikok, pénzek, érmek, cserepek, ágyúgolyók (PMGY 1938.). A leleteket a művészi ízléssel elkészült archaizáló román stílusú kőtárban helyezték el. A kőtár lezárását a Szent István-mauzóleum létesítésével oldották meg. Ebben helyezték el a Szent István-szarkofágot. A mauzóleumot Aba Novák Vilmos freskóival díszítették A város a jubileumi év megörökítésére emlékérmet készíttetett. A 75 mm átmérőjű érmet Madarassy Valter alkotta (Egyik oldalán Szent István lovas alakja látható, a másikon a magyarok nagyasszonya. Felirata: Sancto Stephano Regi Hungáriáé Conditori suo Alba Regia 1038-1938.) Az érem egy példánya aranyból, továbbá ezüstérmek és bronzérmek készültek Az aranyérmet a kormányzó kapta, melyet a polgármester és a város országgyűlési képviselője nyújtott át. Az ezüstérmeket a kormánytagok és a magyar közélet kiemelkedő egyéniségei kapták A bronzérmeket az ünnepségek szervezésében, lebonyolításában résztvevőknek adták Bronzérmekkel a II. világháború éveiben az intézetvezetőket, sportolókat, katonatiszteket jutalmazták (Láng-Szarka, 1938, 7-12.). A Szent István-év megnyitását 1938. január 17-én tartották, a megyéspüspök a székesegyházban tedeumot (hálaadó mise) tartott, délután a városházi nagyteremben volt ünnepi közgyűlés. Erre az alkalomra elkészült a históriai miliőt árasztó nagyterem (Árpád fejedelem és a Szent István-szobor, a kormányzó portréja, a freskók, az Aranybulla kihirdetése magyar nyelvű szöveggel, a város történeti kronológiája az alapítástól 1919-ig. A díszközgyűlés előadói: a főispán, a polgármester, a város felsőházi követe, az országgyűlési képviselő. Mindnyájan a Szent István-i állameszme gondolatát fejtegették Ezekből a város országgyűlési képviselője gondolatait foglaljuk össze. (Tőle származott az ünnepségek eszmei megalapozása, melyet több alkalommal tartott beszédben fejtett ki városi fórumokon.) Hangoztatta, hogy a szentistváni állameszme a magyar középkor évszázadaiban alakult ki, és csak a török hódoltság 145 éve alatt enyészett el a város lakosságával együtt. Időszerűsége a trianoni országban jelentős. E felfogás szerint a szentistváni állameszme 1938-ban nacionalista öntudatot, keresztény hitet, nyugatias szellemiséget jelent, amelyben a nemzeti hagyományok a katolicizmus és a nyugat-európai szellem szerves egysége valósul meg. Ez a gondolat átjárja a Kárpát-medence népeit, eszmei alapot nyújt az ország újraegyesítésére (Láng-Szarka 1838, 20-21.). A kormányzó megjelent a vitézzé avatáson, melyet május 22-én tartottak a romkerti területen, a Szent István-mauzóleum előtt (1900 várományost avattak vitézzé). A rendezők a helyszínt feldíszítették amely szabadtéri színpad benyomását keltette. Az országgyűlés két házának együttes ülésére augusztus 18-án került sor. Összehívását külön törvénycikk tette lehetővé. (E törvénycikkre azért volt szükség, mert az 1848. évi 4 te. szerint az országgyűlés színhelye Pest városa). A fehérvári országgyűlést (eltérően a korábban tervezett András-gyepi helyszíntől) a városházi díszudvarban rendezték Itt alkották meg a Lex Albensis törvényt, melynek 3 paragrafusa megörökíti első keresztény királyunk emlékét, és deklarálja, hogy augusztus 20-a nemzeti ünnep. Megjegyezzük, hogy a Lex Albensis (1938. évi 24. te.) megismétli I. László király dekrétumai első könyvének és II. Endre által kiadott Aranybulla első cikkelyét, melyekben elrendelik Szent István emlékének évenkénti ünneplését. 1938-ban a rendezvények egész sora zajlott a városban. (Felsorolásuktól eltekintünk, mert másutt bőséges leírást találhatunk róluk.) Székesfehérvár 1938-ban az ország figyelmének előterébe került, a sajtóban napi téma lett. A napilapok részletesen beszámoltak a régészeti feltárásokról, az országgyűlésről, a Szent István-szobor avatásáról, a vitézzé avatásról, a kormányzó és a Szent Jobb fényes kíséretéről. Mátyás király koronázása és esküvője óta Fehérvár falai között nem járt ilyen színpompás ünneplő közönség. Díszmagyaros, feudális pompa tűnt fel mindenütt, csillogás és ragyogás az ünnepségeken, a fogadásokon (PV 1980, 234-238.).(Szerény magatartású, polgári szellemiségű íróember jegyezte fel, hogy ez az avítt pompa egyáltalán nem illett a város kék munkásruhás társadalmához. Az uralkodó körök fehérvári megjelenésükkel bizonyították, hogy érzéketlenek a társadalom bajai iránt, csupán a nemzeti sérelmek foglalkoztatták őket.) A pompáról, a felső társadalmi körökről tudósítottak a képeslapok, a szerzők egész számokat töltöttek meg fehérvári eseményekkel. Rendszeresen foglalkozott Fehérvárral a magyar rádió, a tudósítást Gyula diáktól (Somogyvári Gyula, akinek fehérvári rokoni kötődése volt) hallotta a közönség. Hosszabb cikkekben számoltak be a külföldi újságok egyes rendezvényekről. A lengyel Illustrowany Kuryer Godzienny Fehérvárt magyar Krakkónak minősítette, a hajdani királyi palotát magyar Wavelnek nevezte. Hírt adott a többi között Jagelló Ulászló sírjának feltalálásáról. A francia Le Pelerin-ben a magyar katolicizmusról volt értékelés, mely szerint a keresztény Magyarország a nyugati civilizáció védelmét látta el az oszmán hódítás során. Az amsterdami De Telegraaf a magyar királysírok feltárásáról és a bazilika hányatott sorsáról tudósított. Ugyancsak a hollandiai De Morgen és a Zuidwillemswaart az eucharisztikus kongresszusról és az országgyűlési előkészületekről, majd annak lefolyásáról tudósított. Az angol The Illustrated London News fotót közöl az országgyűlés egy jelenetéről, megfelelő kommentárral kiegészítve. Az Observer Székesfehérvár történelmi jelentőségét méltatta, és kiemelte a jubileumi év látnivalóit. 1938-ban Székesfehérvárra Európa-szerte felfigyeltek, és a korabeli krónikás megjegyezte, hogy a török uralom alóli felszabadítás óta nem volt Fehérvár ilyen mértékben a művelt Európa figyelmének fókuszában, mint mostanában (MO 1988, 32.). 118
