Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941
Alba Regia 38. (2009) Hatalmi elitváltás (1939) A 30-as évek végén országszerte sor került a hatalmi elit felső, közép és alsószintjén személycserékre. Ez több tényezővel is összefüggött. A korszak közéleti emberei pályájukat a XX. század elején, a dualizmus idején kezdték, és valóban kiöregedtek. Nem is tudták átvenni azt a politikai szellemet, melyet a kormánypárt az 1930-as években diktált. Széchényi főispán és Havranek alispán visszavonulása 1939 elején megtörtént. A főispán ekkor 68 éves, a kormánypárt korifeusai szerint a rendezvényeken megviseltnek és fáradtnak látszott. Bevallása szerint az 1935-1938 közötti esztendőkben az éles politikai csatározások megviselték idegeit, szervezetét. Az imrédysta politikát, annak szélsőséges irányzatát nem tudta elfogadni. 1939. március 7-én Imrédy megalakította a Magyar Elet Pártját (MEP) amely a NÉP helyébe jött létre (FR 1939, MÉM zászlóbontása.) A kormánypárt számított arra, hogy Széchényi főispán és Havranek (ekkor már Ecseri néven) alispán a megújított kormánypárt szervezésében részt vesznek. Mivel elutasították a felkérést, a kormánypárt központja az utódlásukat latolgatta. Széchényivel nem kívánták az 1939. május 28-29-i országgyűlési választásokat lebonyolítani, akinek erőtlen politikai tevékenységéhez sorolták a három Fejér megyei kormánypárti kerület elvesztését és nyilas kézre kerülését. Széchényi magánnaplójában olvasható, hogy utódlásáról felsőbb körökben 1939. február 21-én és március 2-án politikai csata dúlt. A kormánypárt feltétlen a fővárosból akart főispánt küldeni, és ezzel évszázados tradíciót rúgott volna fel. A Fejér megyei főispánok 1688 óta Fejér megyei mágnásokból kerültek ki (AR XXIX, 2000, 137-157.). Teleki Pál belügyminisztere a históriai elv megtartása mellett döntött, és két nagybirtokos nevét közölték Fejér megyével, akik közül javasolhatnak főispánt (Hunyady Ferenc és Jankovich Miklós). Utóbbi a politikai életben alig ismert személy, a megyei törvényhatósági bizottság virilis tagja és a Gazdaszövetségben gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Hunyady közéleti szerepléseivel nem vonzotta a választókat, de a hangadó nagybirtokosokat sem. Széchényit 1939. március 14-én felmentették (FR 1939, felmentés.). Utóda, Jankovich Miklós rácalmási birtokos, a történelmi család kései sarja lett. A főispáni beiktatást 1939. március 19-én tartották a megyei közgyűlésben. Jankovich kizárólag a megye felügyeletére kapott hatáskört, a városi főispáni teendőket Csitáry Emilre bízták. Az alispánt ez év szeptemberben nyugdíjazták. Utóda, Thais Andor, a főispán mellett több éven át titkár, aki a törvényhatóság szövevényes ügyeit a gyakorlatban szemlélhette. Ez évben és 1940-ben sor került a megyei, a városi közigazgatásban személycserékre. Az új tisztviselők fiatal, tetterős egyének, akiket az „alkotni vágyás fűtött.” Politikai koncepciójukban teret foglalt el a jobboldaliság mellett a szociális kérdés. A háborús években a szociális kérdések megvalósítása jórészt elmaradt, és az energikus vezetés szellemi kapacitását a háború szolgálatába áhította. (Megjegyezzük, bár nem tartozik már témánkhoz, hogy a törvényhatósági bizottság 1942 tavaszán gyakorolta a háború alatt utoljára az önkormányzat több elemét. Az 1942. évi XXII. te. öt évre felfüggesztette az önkormányzatok választási jogait. A kormányzat centralizált intézkedésekkel irányította a törvényhatóságokat.) (Alisp. j. 1942.) A képzett tisztviselők száma fogyott, az állami hivatalok, a honvédség, a csendőrség, a rendőrség, a visszacsatolt vármegyékben az igazgatás igényelte az anyaországi szakembereket. Az eltávozottak helyét képzetlen egyének foglalták el, akik gyors előmenetelre számítottak. (1944-ben ők szolgáltatták a nyilas uralom közigazgatási tisztikarát, bár néhány nagy gyakorlattal rendelkező tisztviselőt (akik nyugdíjban voltak) a törvényhatóságok szolgálattételre behívtak. A város politikai és közigazgatási ügyei Csitáry Emilnél összpontosultak, és 1941. május elejéig viselte a főispánpolgármester funkciót. Ekkor a polgármesteri teendőket Farkas Sándor (eddigi tanácsnok, és 1932. szeptember 27 óta helyettes polgármester) kapta meg. 1941. május 7-én kinevezték Csitáryt (a városi önálló) főispáni tisztségbe. Beiktatására 1941. május 21-én került sor. Székesfehérvár 70 év után önálló főispánság lett (KGY 1941, V.). (1872- 1974 között Zuber József Székesfehérvár sz. kir. város főispánja.) Csitáry polgármesterként 9 éven át vezette a várost. A kormánynál elismerést vívott ki. A területi visszacsatolásoknál megbízást kapott: a komáromi bevonulás alkalmából a kormányzó környezetében volt, 1940. december 3-án közigazgatási tanácsadónak Nagyváradra, majd Kolozsvárra rendelték (M 1968., Kézirat.). Gitáry főispánként a városi kormánypárt elnöke. 1942. szeptember 30-ára, a MEP városi értekezletére (Szent István Terem) összehívta a tagságot, ahol Hóman Bálint, a város országgyűlési képviselője adott tájékoztatást az időszerű bel-és külpolitikai kérdésekről. Országgyűlési választások (1939) A választásokat Székesfehérváron Gitáry főispán-polgármester vezényelte le. A megyében és a városban jobboldali politikai hangulat uralkodott. Ez az európai eseményekkel magyarázható (a német és olasz politika hatása, a magyar revízió elért sikerei). Felmerült a kormánypárt részéről, hogy Hóman Fejér megye valamelyik választókerületében lépjen fel. Amikor a hír kiszivárgott, a politikai ellenzék szervezkedni kezdett, és a nyilasok is terveztek jelöltet felléptetni, de a kisgazdák is fontolgatták indulásukat. A nyilasok veszélyes ellenfelek voltak. Ellensúlyul a kormánypárt választási koalíciót ajánlott a keresztény- és a kisgazdapártnak. Hóman Fehérvárt választotta, mert úgy vélte, ebben a városban esélyes a mandátum megszerzésére. Hóman és Hunyady Ferenc 119
