Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941
Alba Regia 38. (2009) Friedrich támogatására a Kisgazdapárt országos vezérei (Gaál Gaszton, Eckhardt Tibor) is felsorakoztak. Politikai példákkal bizonyították, hogy együttműködésük harmonikus. (A mezőcsáti választáson Eckhardt Tibort Friedrich támogatta, vagy az időközi lengyeltóti választás során Gaál Olivérrel szemben fellépő kereszténypárti jelölt éppen Friedrich kérésére lépett volna vissza.) Hóman első útja 10-én a nagygazdakörbe vezetett, ahol az elnök, Tőke István a jelölt megérkezése után a kisgazda-memorandumot felolvasta. Hóman valamennyi követelést elfogadott, s hangoztatta, hogy ezek a követelések előtte ismertek, és a Gömbös-kormány orvosolni fogja a gazdák sérelmeit. Még e nap felkereste az alsóvárosi gazdakört, a Kereskedelmi Csarnokot, az Iparos- és a Vörösmarty Kört. A híradások szerint a jelöltet az Iparoskörben zajos tüntetés fogadta, melyet rendőrségi fellépés csillapított le. Hóman szónoklatait nagy rutinnal tartotta, igazodott a hallgatóközönség szellemi és politikai színvonalához. Fő gondolatát azonban minden esetben elmondta, ami a nemzeti egységre való törekvésében, a szabad királyválasztó nézeteiben csúcsosodott ki. Székesfehérvár történelmi múltjára gyakran hivatkozott, és a históriába belekeverte az aktuálpolitikai kérdéseket. A várost a magyarság szellemi bölcsőjének nevezte. Szerinte az ezeréves tradíció ismétlődött meg 1919 őszén, Székesfehérváron, amikor a nemzeti honmentés ebből a városból indult ki. (Ajelölt arra utalt, hogy 1919. október 12- november 14 között Horthy Miklós fővezér és a nemzeti hadsereg tiszti századai Székesfehérváron tartózkodtak. A híradások szerint a fővezért a honfoglaló Árpádhoz hasonlította a sajtó.) Gömbös miniszterelnök november 15-én római útjáról visszatérőben a vasútállomáson fogadta a helyi kormánypárt vezéreit. A polgármester beszámolt a Hóman-párt választási agitációs sikereiről, és ígéretet tett a győzelemre. Gömbös miniszterelnök nem jött Székesfehérvárra Hóman támogatására, maga helyett a politikában reálisabb nézeteket valló földmívelésügyi miniszterét, Kállay Miklóst küldte. Ezekben a napokban élesedett a két tábor küzdelme. Friedrich például kijelentette, hogy a bűnös és korrupt rezsim kultuszminisztere Fehérváron csúfos vereséget fog szenvedni. O lesz a második kultuszminiszter, aki ebben a városban a választás során az ellenzéki jelölttel szemben alulmarad. (Friedrich utalt az 1910. évi parlamenti választás fehérvári szenzációjára, amikor a kormánypárti Zichy János vereséget szenvedett a függetlenségi Manndorf Gézával szemben.) Rassay Károly Hómant egyenesen fasisztabarátnak nevezte. (E minősítésnek akkoriban nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget.) A Hóman-párt politikai és anyagi támogatására a városban tartózkodott Sztranyavszky Sándor, a Nemzeti Egység Párt elnöke. Feladata volt a politikai tanácsadáson túl a választási kassza feltöltése. Ennek ellenére a pénztárba Kepes János közjegyző saját pénzéből több ezer pengőt helyezett el. A választási kortézia során a városban 21 nagygyűlést tartottak, melyeken 32 politikus 100-nál több beszédet tartott. A helyi kormánypárt képviselői is agitáltak Hóman megválasztása mellett. Ezek között volt Kéri Nándor búrtelepi lelkész, akit nem lehetett besorolni a Gömbös-hívők közé, mégis támogatta a miniszter megválasztását. A lelkész anyagi támogatást remélt Hómantól a Prohászka-emléktemplom építésének meggyorsítására. A választás napja november 20-án volt. A szavazás során Hóman pártjára 7075, az ellenzék jelöltére 3721 voksot adtak. Az ellenzék képviselői a kormánypártiak erőszakos agitációjára Hvatkoztak, ami (különösen az utolsó napokban) lehetetlenné tette gyűléseiket. A Hóman-párt győzelmével a városi elit számítása a kormánytámogatás megszerzésére elérhető közelségbe került (PV 1980 152-158.). A választási eredményt a városháza erkélyéről 20-án este a választási bizottság elnöke, Holly Géza hirdette ki, és a mandátumot átadta Hóman Bálintnak. Az eredmény hallatán a téren egybegyúlt tömeg nagyobb része zajongott. Ez intő figyelmeztetés volt a képviselőnek és a kormánypártnak, hogy győzelmük egyelőre ingatag alapokon nyugszik. Tény viszont, hogy Székesfehérvár a kormánypárti győzelemmel az ország politikai képletébe integrálódott, és a rezsim végéig Hóman Bálint révén biztos kormánytámogató bázis lett. Politikai pártok 1931-1941 Hóman-párt” Az 1932. november 7-én, Székesfehérváron alakult kormánypárt (Nemzeti Egység Pártja-NEP) a vizsgált korszak végéig domináns tényező a közéletben, melyet Székesfehérváron Hóman-pártnak neveztek. Alakulásakor a párt elnöke Kepes János közjegyző, később a pártelnök a polgármester, Csitáry Emil. A pártvezetésbe új nemzedék került, melynek tagjai eddig a városi közélet második, harmadik vonalában tevékenykedtek. Ez az új városi elit kész volt befogadni a modem jobboldali politikát, amelyet a Gömbös-kormány diktált, illetve a kormány exponense, Hóman Bálint. A konzervatív, klerikális politikai nézeteket képviselők eltűntek a városi közéletből, nagyobb részük azonban gazdasági, egyházi, hivatalfőnöki pozícióban ült az 1940-es évek elejéig. Erősödtek újabb, főleg polgári ellenzéki csoportosulások, sőt párttá is szervezkedtek, de akkora erejük mégsem volt, hogy a NÉP szupremáciáját veszélyeztethették volna. Ez a taktikus pártelnök politikáját dicséri, sőt egyes politikai pártok és irányzatok a harmincas évek közepétől a NÉP gyámsága alá kerültek; keresztényszocialisták, kisgazdák, a keresztény gazdasági 111
