Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)

Tanulmányok, közlemények - Történelem - helytörténet - Farkas Gábor: Magyar katonai alakulatok Kelet-Dunántúl védelmében

Alba Regia 37 (2008) A német 4. páncéloshadtest parancsnokságán magyar tábornok a Budapest felszabadítására indított hadműveletek­ben a magyar csapatok nagyobb részvételét kérte. Ajánlotta a 2. páncélos-, a 23. gyalog- és a két ezredből álló 1. lovas­hadosztályt. Utóbbiról megjegyezte: sok köztük a fiatal önkéntes, akikből rohamcsoportokat lehet szervezni. Január 3 január 4-6 A németek visszafoglalták Esztergomot, Mány községet, behatoltak Bicske térségébe. Itt a Wiking közelharcot ví­vott az orosszal. A németekhez az utánpódás nem érkezett meg; lőszerük elfogyott, kézigránáttal védekeztek. A lőszert éjfél körül kapták meg, a szállító egységnek át kellett törni az orosz záróvonalat. A Bicske É-on levő Hegyi-kastélyt (Csillagvizsgálót és a Nagy Károly mauzóleumot) Fritz Darges Obersturmbannführer vezetésével Párduc harckocsik­kal a német elfoglalta; az orosz ezt felfedezte, és 20 páncélossal az épületcsoportot bekerítette. Január 7-8 Bicskénél a németek nem tudtak áttörni. (Az itteni csatározásokat „bicskei védelmi hadművelet” néven a hadtörté­net jegyzi.) Ezért kisegítő csapás indítását kezdték meg, Konrád II fedőnévvel. A támadás Sőréd körzetből reggel 7 óra 30-kor indult két (a német 3. és a magyar 2.) páncéloshadosztállyal. A páncélosok Csákberény irányában az út mindkét oldalán haladtak. Az orosz a Zámoly-Gánt útvonalon védett, a támadást január 11-ig felfogta. Zámoly irányból németek támadtak; Zámoly és Fehérvár közötti páncélos csata 5 napig tartott. A páncélos csapa­tokat Magyaralmás térségéből indították, és mintegy 500 páncélos vált harcképtelenné. Január 7-8-án Érden 1200 férfit az oroszok összefogtak, és hadifogságba hajtottak. (Más adat szerint az érdi férfiak 3 ezren voltak. Ez túlzott becslés.) Előszálláson a külsőmajori épületekbe szállásolták el őket, ahová 11-én, csütörtö­kön érkeztek, és egy napot pihentek. Az uradalom bőségesen etette őket. Az érdieken kívül voltak a foglyok között kelenföldiek, Buda XI. kerületiek, tétényiek. Számuk mintegy 2 ezer főre tehető. A csoportokat Cece felé terelték az oroszok. január 9 Sárkeresztes-Gyulamajor térségben az orosz Sherman harckocsikkal támadt a német páncélosokra. A német páncé­losok védelmi állásukból 57 tankot kilőttek. Ezen a napon a németek éke Budapest határát 20 km-re közelítette meg. Rádiókapcsolatot teremtettek a németek egyik védő alakulatával. január 10-11 Zámolyt a német visszavette, de Sárkeresztes, Gánt, Moha, Csór térségében területfoglalásuk nem sikerült. január 12-13 Újabb támadási tervet kapott a német parancsnokság. Ez a Konrád III, amely koncepciózusabb az előzőknél, és eredményesebb lett, bár a kitűzött célt (Budapest visszafoglalását) nem érték el. Csapatokat készítettek fel a támadásra. Inota-Berhida vonalon két német páncéloshadosztály gyülekezett (alárendeltségben az ezrederejű magyar Ney-SS harccsoport). Esztergom-Bicske térségéből az Akarattya-Inota vonalra vezényelték a Totenkopf és a Wiking hadosztá­lyokat. 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom