Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Történelem - helytörténet - Farkas Gábor: Magyar katonai alakulatok Kelet-Dunántúl védelmében
Alba Regia 37 (2008) január 14 E napon kapta meg az Oberkommando Süd a Konrád III hadműveleti tervet. A főbb csapásmérő erőket Székesfehérvár D irányban indítottak. A támadást 2 német páncélos hadtestre alapozták. 300 fős orosz zászlóalj behatolt Borbálapusztára, a németek kiűzték őket. Német felderítés szerint az orosz Sárkeresztes-Zámoly közötti szakaszon mélyen tagolt védelmi rendszert épített ki, az árkok előtt aknákat telepített, és drótakadátyt létesített. január 17 Németek parancsot kaptak Budapest felszabadítására. A manővereket ennek érdekében végezték. A Budapest irányú támadásra kijelölt ezred 22 Párducot kapott és 6 lövészszázadból szerveztek rohamcsoportot. Székesfehérvár visszafoglalása is szerepelt a hadműveleti tervben. Ezen az estén a csapatok a város délnyugati részén gyülekeztek. Úrhida volt az egyik felkészítési helységük. január 18 A német támadás elöl az orosz a Sárvíz-Sió mögé vonult. Hajnali 5 óra 30-kor a Totenkopf és Wiking támadott; estig áttörték az orosz harcászati védelmet. Tác-Káloz vonalon elérték a Sárvíz folyót, azon átkeltek, s hídfőket létesítettek. Sárbogárd térségében a német alakulatok a vasútállomásig előnyomultak, amelyet az orosz üzemeltett. Az oroszok sebesültjeiket vasúton szállították el; a német felderítés szerint 4 szerelvény gördült ki a pályaudvarról. Két német hadosztály Székesfehérvár É-Ény-on megközelítette az orosz védőállásokat; Nádasdladány, Falubattyán a németek kezére került. Jenő előtt a Philipp alezredes vezette rohamcsoport ért el részsikert. A Totenkopf és a Wiking megerődített védelmet küzdött le. Az orosz a drótakadályokat elektromos árammal kötötte össze. A hadtestparancsnok (Gille) és Gaedcke vezérőrnagy, a német 6. hadsereg vezérkari főnöke a támadó Wiking harcálláspontján tartózkodtak. január 19 A német páncélosok Székesfehérvár D-DNy-on közel kerültek az orosz állásokhoz. Átvágták a Székesfehérvár- Seregélyes közti országutat, Seregélyesről, Kisfaludról, Dinnyésről kiűzték az oroszt. Reggel 8 órára a támadók déli szárnyát alkotó harccsoport (harckocsi század, páncélvadász-osztály, páncélgránátos zászlóalj) a hatvanpusztai hídfőből keleti irányban támadott Sárbogárd, Herczegfalva, Nagyvenyim helységeken át Dunapenteleig, ahol elérte a Dunát. Itt a partokról tűz alá vették a pontonhidakon menekülő oroszokat. A német-magyar alakulatok behatoltak Kislángra és Enyingre, majd a Sióig törtek előre. A magyar alakulatok gyenge páncélelhárító eszközökkel a Mezőkomárom-Simontornya közötti Sió parton foglaltak védelmi állást. Herczegfalvára német páncélosegység és gyalogság nyomult be. Magyar tábornok tárgyalt a Balck-seregtest parancsnokságon, és a közeli budapesti bevonulás részleteiről akart tájékozódni. (Balek tábornok megjegyezte: bárcsak ezzel a kérdéssel kellene foglalkoznia.) január 20 A Wehrmachtbericht jelentette: a németek jelentős sikereket értek el a Balatontól keletre eső területeken; Dunapentelét, Adonyt visszafoglalták, ezután északra fordultak a magyar főváros felé. A páncélgránátosok déli irányban is támadtak, azzal a céllal, hogy az oroszok által sebtében helyreállított dunaföldvári hidat lerombolják. (A hidat egy jeges ár sodorta el később.) A támadó élt azonban visszarendelték, és északi irányú támadásra kaptak parancsot. E nap reggelén Előszállásra 3 német tank Cece felől érkezett, gyalogsággal együtt. Az egyik páncélos orosz teherautót lőtt szét. A vezető megsebesült, a falubeliek az állatorvoshoz vitték, ahol bekötözték. A német páncélos tiszt az uradalmi jószágkormányzóval közölte, hogy a községtől nyugatra nincsenek oroszok. A páncélosok délben távoztak, akik sikereiket ideiglenesnek minősítették. Az előszállási uradalom karácsonyi pusztáiban német páncéloscsoport tartózkodott és kevés számú gyalogság. A harcok a térségben 27-ig eltartottak. 57
