Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Történelem - helytörténet - Farkas Gábor: Magyar katonai alakulatok Kelet-Dunántúl védelmében
Alba Regia 37 (2008) Székesfehérvár eleste után a védelem a régió északi, északkeleti térségeibe szorult vissza. Zámolynál megerősített német védelem állta útját az orosz előretörésnek. Az orosz Zámoly községbe akart benyomulni, de a német tüzérség erős tüze Borbálapuszta és a 226. magassági pont közti térségben az előretörést bénította. A 203. magassági pontnál védő németekre az orosz 8 rohamlöveggel rárontott. A németek a rohamlövegeket visszaverték, de a küzdelemben a németek 12 harckocsit vesztettek. Estig a német újra ellenlökést hajtott végre az orosz védelmi körzetbe, a németeket az orosz tüzérség lövegei közveden irányzással lőtték, és 8 páncélost megsemmisítettek. A Dorottya-állás előtt (a móri horpadás és Csákberény) az oroszt feltartóztatták, de Csákvárnál áttörte a német védelmet, és benyomult a Vértes-hegységbe: Gánt, Kőhányás, Vértessomló helységekbe és Majkot veszélyeztette. A tatabányai medence felé törő oroszok ellen a német Pape-Günther csoport 90 páncélossal 14 ellenlökést eredménytelenül hajtott végre. Tatabánya orosz kézbe került, és Bánhida K, Kertváros K, Vértesszőlős K is. Az orosz támadás Esztergom és Komárom felé irányult. Németek Környe térségben páncélosokat vontak össze. Céljuk: a szőnyi olajfinomítók védelme. December 25 December 26 Zámolyra bevonultak az oroszok, amely a Paula-állás legerősebb pontjának számított. A német-magyar harci csoportok Csákberény, Sőréd, Fehérvárcsurgónál létesített reteszállásokat szállták meg. A magyar „ Erőd csoportot” 4 zászlóalj alkotta. Mór előtt heves harcok; Bodajk, Sőréd, Csókakő térség érintett a küzdelemben. Bánhida, Tata, Tarján, Esztergom, Tát térségben oroszok álltak, Esztergom a kezükbe került. A németek Komárom előtt erődítéseket építettek. December 27-31 Az orosz felderítette: a német főcsapás iránya Budapest, és a támadást hamarosan megindítja. Ezért védelmi átcsoportosítást hajtott végre a támadás kibontakoztatásának akadályozására. 27-én Csákberényt elfoglalta az orosz; 28-án Csókakőre, Pusztavámra vonult be, de a németek mindkét helységből kiűzték. Este Csókakőre ismét visszatért, és hullámzó sikerű küzdelem zajlott a térségben. 30-án Mór DK-en megvetette a lábát az orosz, de egy német ellenlökés során elmenekültek. 1945. január 1 A Konrád I hadművelet Tata térségből indult, német páncélosok támadtak Süttő, Nyergesújfalu irányban. A Wiking hadosztály sűrű hóesésben Bicske ellen támadt, de elfoglalni nem tudta. Günther Pape vezérőrnagy, a Feldhermhalle parancsnoka, harccsoporttal indult Bánhidáról. A csoporthoz a magyar lovashadosztály csadakozott. A frontvonal a Mór-Bányavasút rakodónál állt. A Mórra nehezedő orosz nyomás enyhült, mert az orosz átcsoportosította zászlóaljait. A német 6. hadsereg is kivonta egységeit (a 4. lovasdandárt) a térségből, helyébe magyar alakulatokat vezényelt; a 2. páncélos hadosztályt, az 1. lovasezredet. január 2 Másik német ellentámadás Budapest felmentésére Komárom térségéből indult. A Totenkopf parancsnoka az előnyomulás nehézségeiről jelentett a hadtestparancsnoknak. A többi között az orosz tüzérség heves tűzcsapásairól, az utak mentén kiépített reteszállásokról szólt, melyekből 45-50 páncéltörő ágyú tüzelt páncélosaira. Az előrehaladt német páncéloscsoportot Mány térségben az orosz megállította. Német repülők bombázták itt az orosz állásokat. Német-magyar tüzérek Botpusztáról lőtték az oroszokat: „gyalogságunk benyomult Etyekre.” Az orosz tüzérek ezután Orspusztáról lőtték a községet. 55
