Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Történelem - helytörténet - Farkas Gábor: Magyar katonai alakulatok Kelet-Dunántúl védelmében
Alba Regia 37 (2008) ért. Korabeli leírás a következőkben örökítette meg az oroszok belvárosi megjelenését: „őrült ordítozás, sztoj stb... lövöldözés. Mire a ciszterciek házához értek, éppen világosodni kezdett. Röviddel ezután megérkezett az első kocsizó trén... több gyalogsági kis kötelék ment az utcában, mindenkit megállítottak ...sztoj kiáltással, s kérdezték: magyarszki? Aki magyar, az mehetett tovább.” A város külső részeiben maradtak német védők, akik egész nap utcai harcot vívtak az orosszal. Az oroszok a házakat átvizsgálták, németeket, magyar katonákat kerestek, azután fegyvert. A kivonult németek lőtték a várost. Német szakírók feljegyezték, hogy a székesfehérvári repülőtereket az orosz rögtön Jak-9-es, és Il-2-es gépekkel betelepítette; akkor érkeztek a repülők, amikor a városban még folytak a harcok, és a német tüzérség tűzcsapással elérte volna a repülőtereket. A Margit-állás Székesfehérvár-Akarattya közötti részén élénkült a harci tevékenység. Polgárdinál az orosz ezred elől a Major-harccsoport visszavonult, Nádasdladányban tudták az egységet újjászervezni. A Csór-Kustospusztánál állásban levő németek (Bradel-és a Lausitz csoport) Füle térségbe vonultak vissza. A Paula-vonalban a németek 11 zászlóaljjal védtek, páncélosaikkal több ellentámadást hajtottak végre, és pillanatnyilag megállították a támadókat. A magyar tüzérek Nadap térségben a Pátka irányából támadó orosz tankokat közvetlen irányzással lőtték. A Meleg-hegyen védő lovasezred részei közelharcba kerültek az oroszokkal, ugyanis a német páncélgránátosok a hegyről kivonultak, és magukra hagyták a magyar egységet. A tüzérek Nadapról Csákvár D térségben foglaltak tüzelőállást, ahonnan légvédelmi ágyúkkal lőtték a Csákvár-Gánt hegyi átjárókat, ezzel lehetetlenné tették az oroszok vértesi mozgását. Heinz Guderian vezérezredes Székesfehérvár eleste után elégedetlenségét fejezte ki a dunántúli harci események sikertelensége miatt. Kifejtette, az eredményességért többet lehetett volna tenni. Példának hozta fel a többi közt, hogy a magyar alakulatok kihasználása nem volt 100%-os, holott a német gyalogságot velük pótolhatták volna. Hiányolta a repülőtámadások elmaradását. A bírálatra Helmuth von Grolman altábornagy, a Heeresgruppe Süd vezérkari főnöke válaszolt: a német repülőkhöz az iskolákból bevonultatott ifjak 17-18 évesek és kiképzetlenek, bevetésük a repülősök megsemmisítését eredményezte volna. Heinz Gaedcke vezérőrnagy, a német 6. hadsereg vezérkari főnöke szerint a parancsnokok harci tapasztalatlansága is hozzájárult a sikertelenséghez. A magyar alakulatokról azt jelentette, hogy megbízhatatlanok, legfeljebb ásót és lapátot lehet adni a kezükbe, és hadimunkásként alkalmazni őket. „Ne legyenek a magyar csapatok az oroszok fegyverszállítói.” E nap ugyanis a Sukorónál védelemben álló Matuskovich-harccsopot átállt az oroszokhoz. A német bírálatok eljutottak a magyar parancsnokokhoz. Schell István ezredes e napon leváltotta Németh Lajos alezredest, az egyik lovasosztály parancsnokát „defetista magatartás” miatt. Németh alezredes a leharcolt és kifáradt osztály pihentetését javasolta az ezredparancsnoknak. Az ezredes hadbírósági eljárást is kilátásba helyezett. Az osztály új parancsnoka Auerhammer József alezredes lett. December 24 Polgárdiba éjszaka orosz beszivárgás történt. Ellene a német Bradel-csoport támadott. 10 órára az oroszokat utcai harcokban kiverték, amihez német-magyar repülő támadás Jutásról besegített. E napon a magyar-német repülők a 8-as utat is bombázták, géppuskázták. A német repülők mintegy 100 bevetést hajtottak végre a harcászati és hadműveleti mélységekben. Csákberényt a magyar 1. lovashadosztály alakulataiból hátrahagyott század dermesztő hidegben német páncélosokon kuporogva hagyta el. A hadosztály egészét a Csallóközbe vezényelték, és újjászervezték. Lovaikat hetekkel korábban egy csallóközi majorban hagyták. Budapestet védő német 9. hegyi hadtest parancsnoksága éjszaka jelentette az Oberkommando des Heeres-nek, hogy a várost nyugatról az orosz bekerítette. A legfelsőbb parancsnokság intézkedett, hogy felmentésükre csapatokat küld. Két páncéloshadosztály (a 4. SS hadtesthez tartozó 3. SS Totenkopf és az 5. SS Wiking) két gyalogoshadosztály (96. és 711.) a térségbe érkezett, melyek 27-28-án rakodtak ki Győrben és Komáromban. A hadtestparancsnokság Mór E- on rendezkedett be (Herbert Otto, Gille Obergruppenführer vezényletével.) A Gráber-csoport a móri, a Feldherrnhalle a tatabányai utat zárta le reteszállásokkal; ugyancsak lezárták a Székesfehérvár-Mór közötti vasútvonalat. Bakonycsernyén hadtáp alakulat volt elszállásolva, az iskolában német tábori kórház működött. Az itt elhaltakat a csernyei alsó-evangelikus temetőben hántolták el. 54
