Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Régészet - Stibrányi Máté: A Sárvíz középkori településhálózatának vázlata, avagy a templom és a hozzá vezető út
Alba Regia 37 (2008) A sűrűn lakott Sárvíz völgyét vizsgálva néhány olyan lehetőséget szeretnék felvázolni, ami a középkori településhálózatot a régészeti módszerek oldaláról vizsgálja. Jelen vizsgálat tehát nem a Sárvíz településhálózatát mutatja be, csupán a kutatás régészeti oldalú szempontjait vázolja fel. A Sárvíz északi részén Siklósi Gyula által vezetett kutatások a Sárvíz és a Sárrét völgyében Nádasdladány, Sárkeszi, Sárszentmihály, Szabadbattyán, Székesfehérvár, Tác külterületét érintette, gyakorlatilag a Sárrét egészét, illetve a Sárvíz völgyének északi részét.6 A Sárvíz völgyének déli részéről nagyon keveset tudunk. Hatházi Gábor a középkori besenyő településtömb környezeti háttereként, illetve a kun Hantos-szék kutatása során kitekintéssel foglalkozott a Sárvíz völgyével, elsőként ő állított fel egy környezeti rekonstmkciós modellt Fejér megye déli részére vonatkozóan.7 Az amúgy még meglehetősen hiányos régészeti adatok összevetésekor azt látjuk, hogy igen nagy számú, a legkülönbözőbb kiterjedésű középkori telepek találhatóak a megye megtelepedésre alkalmas területein, amiket nem lehet mindig egyértelműen azonosítani az írott forrásokból ismert településekkel. Nyilvánvaló persze, hogy egy adott középkori falu határain belül egyidejűleg több korabeli településmaradvány is felbukkanhat, s ilyenkor nem tudunk felállítani semmilyen egzakt azonosítási „rangsort” a lelőhelyek között. Ez egyelőre gyakorlatilag értelmezheteden, a probléma pedig megoldadan, mind a topográfiai, mind a feltáró régészeti kutatások számára. A helyzetet tovább bonyolítja az időtényező is, vagyis az, hogy az összes középkori települést „egyszerre látjuk”, az egyidejűség, vagy egymás utániság finomabb időrendje egyelőre tisztázhatatlan, ásatások nélkül pedig a leletanyag alapján - egyelőre — legfeljebb századok szintjén tudunk datálni. A kutató ezért az adatok értelmezésekor sok esetben a sötétben tapogatózik, különösen ha egyes lelőhelyek értelmezésén túllépve, átfogóan a településhálózat kutatására adja a fejét, természetesen nemcsak ezen a területen. Az egyes lelőhelyek közötti kapcsolat, az általánosságokon túlmenő, pontos településhálózati kép felvázolása azonban lényeges régészeti feladat, ami nélkül az egyes lelőhelyekről származó, bármennyire is pontos adatok nehezen értelmezhetőek. Kiindulási alapnak tekinthetjük, hogy az emberi tényező ellenére a megtelepedés nem véletlenszerű, illetve a véletlenszerűsége (az emberi választás lehetősége) valójában szigorú keretek közé van szorítva. Ha pedig nem véletlenszerű, úgy feltételezhetjük, hogy van valamilyen — hangsúlyozottan nem tudatos — földrajzi, gazdasági szükségszerűségek révén létrejövő szabályosság, rendszer a megtelepedésben. Ezután viszont már csak az a kérdés, hogy mindezt milyen módszerrel tudjuk kutatni? Alapvetően a földrajzi és a gazdasági szükségszerűséget tarthatjuk a két legnagyobb kényszerítő, korlátok közé szorító tényezőnek. A kettő együttese határozza meg azokat a helyszíneket, amelyek szóba jöhetnek. Ezek változásával a megtelepedés súlypontjai is folyamatosan változnak. Problémafelvetésként a Sárvíz mellékének középkori településhálózatának értelmezéséhez szeretnék pár sorvezetőt, ötletet megfogalmazni, amelyek segítségével „modellezhető” a településhálózat. Az elméleti modell pedig akkor hasznos, ha az újabb információk felhasználásával újra és újra pontosítható. Földrajzi szükségszerűségek A számos földrajzi tényező közül jelenleg csak a Sárvíz mentén legmeghatározóbb vízrajz kérdését emelem ki, ebben érte ugyanis jelentős változás a vizsgált területet a középkor folyamán. Önmagában a domborzat - a csupasz díszlet - az antropogén hatások kivételével ebben az időszakban változatlannak tekinthető, az azonban, hogy meddig ért a víz, már nem tekinthető változatlannak. A falu elhelyezkedését meghatározó tényezőkkel egyébként Szabó István is foglalkozott, a középkori faluról szóló monográfiájában a víz és a térszín befolyását tartotta meghatározónak, első helyre emelve a víz szerepét.8 Földrajzi szempontból vizsgálva a Sárrét és a Sárvíz bizonyos mértékig elkülönülő kistájakat képeznek. A Sárrét két egymással párhuzamos vető mentén a késő pleisztocénban bekövetkezett tektonikus lezökkenés hatására kialakult medencében helyezkedik el. A földtörténeti újholocén korszakban középső része már tőzeges tómedencét képezett, ami nyugatról a Séd, keletről a Gaja vizét gyűjtötte össze, és déli irányban engedte tovább a Sárvízen.9 A Sárrét tehát egészen lecsapolásáig mocsaras tó volt, jellegéről sokat elárul, hogy az 1784-ben készült Josephinische Aufnahme pontosan ugyanolyan jelöléssel mutatja, mint a Velencei-tavat. Képe az 1800-as évek elején változott meg végérvényesen, ekkor kezdődtek meg Várpalota felől a lecsapolási munkálatok.10 6 A kutatás középkori részének eredményeit Siklósi Gyula dolgozza fel. 7 HATHÁZI 1996 223., 233-239., 1. térkép és HATHÁZI 2004 7-18. o. Ennek a megyében (is) egyelőre egyedülálló monográfiának köszönhetően jelen munkának is bizonyos mértékben a mondott kötet település és természetföldrajzi viszonyokkal foglalkozó fejezete volt inspirálója, annak továbbgondolása. Hatházi Gábor segítségéért, értékes tanácsaiért és lektorálásáért ezúton mondok köszönetét. 8 SZABÓ 1969 121-122. o. 9 Kistájkataszter 1117. 10 KÖNCZÖL 1988. 190 —
