Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)

Tanulmányok, közlemények - Régészet - Stibrányi Máté: A Sárvíz középkori településhálózatának vázlata, avagy a templom és a hozzá vezető út

Alba Regia 37 (2008) A SárvÍ2 völgye mintegy 100 km hosszan, a Sárrét völgyétől a Duna-medencéig húzódik, a Mezőföld nyugati hatá­rán, a Dunántúl jelentős területének vizeit gyűjti össze és levezető teraszos eróziós völggyé formálódott. A Sárvíz-völgy északi részének domborzatán jól látható annak határos jellege. Nyugati oldalán a Káloz-Igari löszhá­tak jellegzetes dombhátakkal határolják a területet, ennek megfelelően ezen a területrészen a vízjárta terület és a szárazul t határa jól elválik. Keleti oldalán a mély fekvésű Mezőföld területén azonban szabálytalanul szétterül a vize­nyős terület, Aba, Sárkeresztúr, Rétszilas területén egyaránt széles öblöket képez a mocsár. Az 1810-es években ennek a területnek is végérvényesen megváltozott az arculata, a völgy keled oldalán kiépített Nádor-csatorna, nyugati oldalán pedig a Malom-csatorna vezeti el vizét. Az általánosságokon túlmenően azonban a középkori településhálózat vizsgálatához arra van szükségünk, hogy a lehető legnagyobb pontossággal tudjuk rekonstruálni a vízjárta terület és a szárazulat határát. Ebben a 18. századi, a szabályozást megelőző állapot pontos rekonstrukciója lehet segítségünkre, egyszerűen azért, mert legkorábban innen ismerünk pontos felméréseken alapuló ábrázolásokat, felméréseket. Ehhez a Sárrét és a Sárvíz első lecsapolási tervei­hez készített térképet vesszük segítségül, amit 1765-ben Böhm Ferenc vízmérnök készített.11 További jól használható térkép még Szabó István térképe 1791-ből.12 Jól felhasználhatóvá teszi ezeket a térképeket, hogy a vetület hiánya elle­nére meglepően pontosak, mivel a lecsapolási munkálatok tervezésére használták azokat. Ha a vetület hiánya miatti torzítást belekalkulálva rávetítjük a térképet a mai topográfiai térképekre, kirajzolódik a 18. századi, szabályozás előtti vízvonal határa. Egyfajta visszaellenőrzésként megfigyeltük, hogy az eredeti térkép való­ban követi a mai térképen lévő szintvonalakat, tehát végül is „csak” a vízszabályozás előtti vízállást jelzi. Ezek alapján fel tudunk állítani egy hozzávetőleges digitális terepmodellt a völgyről és környezetéről.13 A rekonstruálás persze nagyrészt olyan eredményeket hoz, amiket a domborzat alapján sejthettünk. A Sárvíz víz­vonala az északi területrészeken 109 mBf., míg a kutatott terület déli oldalán 101-102 mBf. magasságon van. A Malom­csatorna a nyugati oldalon gyakorlatilag a vízvonal határán lett kiépítve az 1800-as évek első felében, míg a keleti olda­lon jóval a vízjárta terület jelenlegi határán túl húzódott a vízvonal. Ez persze nem jelenti automatikusan azt, hogy a középkori vízvonal ugyanitt húzódott volna. Logikusan feltételez­hető, hogy az nem volt állandó a történeti korokban, hiszen főleg a keleti oldal, alacsony domborzati adottságai miatt rendkívül érzékeny az éghajlati változásokra. Az éghajlat változásait természetesen már sokan kutatták, Kelet-Dunántúlra vonatkozóan az adatokat Hatházi Gá­bor foglalta össze legutóbb.14 Az adatok alapján azt látjuk, hogy a klimatológiai jelen korban a 4. századtól a 13. század első negyedéig tartó idő­szakot az ún. „hosszú felmelegedés korszaka” jellemezte. Ennek részeként már a 10-11. század fordulójától fokozatos változás állt be csapadéknövekedéssel, a lehűlés azonban folytatódott, és beköszöntött az ún. európai kisjégkor, amit az 1440-es évektől aló. század elejéig egy újabb kiegyenlítettebb időszak követett. Ezután egészen a 18. század elejéig újabb általános lehűlés következett. Tehát a klimatológia eredményei alapján nem túl nagy merészség kijelenteni, hogy ez a 18. században felmért víz­vonal az Árpád-kor elején valószínűleg lejjebb helyezkedett el, a 13. század közepétől azonban elkezdett emelkedni, és körülbelül a felvázolt vonalra, vagy talán még magasabbra is vándorolt. A vízvonal ismerete a régészeti topográfia és a településhálózati kutatások számára kulcsfontosságú. A Mezőföld és a Sárvíz-völgye ugyanis földrajzilag száraz, vagy mérsékelten száraz, gyenge lefolyású terület.15 Ez első hallásra külö­nösnek tűnhet, hiszen a Sárrét és a Sárvíz-völgy kapcsán azonnal a mocsár szó ugrik be mindenki számára, de a széles, löszös dombhátak tetején nem ered patak, a mély fekvésű terület éghajlata is szárazabb, tehát a vizet összegyűjtő és elvezető patakvölgyek jelentősége felértékelődik. Ez azt jelenti topográfiai szempontból, hogy a patakvölgyek mellett koncentrálódik a megtelepedés, egészen egy­szerűen a víz miatt. Mivel azonban a víz is itt koncentrálódik, a telepeknek meg kell találniuk azt az ideális távolságot, amit leegyszerűsítve úgy fogalmazhatunk meg, hogy „a vizeskorsóval se kelljen messzire menni, de árvíz idején költöz­ni se legyen szükséges.” Ezt az ideális távolságot a telepek általában függőleges irányban találják meg, tehát a vízfolyás­okhoz közeli kiemelkedő, a középkorban pedig a nem túlságosan kiemelkedő domborzati pontok formájában. Tehát ha ismerjük a középkori vízvonal helyzetét, akkor ismerjük azt a határvonalat is, ahol a megtelepedés gerince húzódott. A rekonstrukció felvázolása két kérdést vet fel. Az egyik rögtön akkor megjelenik, ha az ismert lelőhelyeket felve­zetjük a vízvonal mellé. Több olyan középkori települést is azonosítottak itt, főleg a Fövenytől délre eső mocsaras területen, amelyek az említett vízvonalon belül helyezkednek el. A terepbejárások jelentései alapján a vízvonalon belül 11 Böhm Ferenc: Mappa stagnum sic dictum Sárvíz: ex inclyto comitatu Veszprimiensis ordiens, ac per totum inclytum comitatum Albensem protensum diffusumque repraesentans 1765 (OSZK Térképtár TK 1918, 1:59300). 12 Szabó István: Plan von denen in Weszprimer und Stuhlweissenburger comitat liegenden Sárvíz moraesten und derselben Abzapfung 1791 (OSZK Térképtár TK 1841, 1:72000). 13 A terepmodell kialakításában nyújtott szakszerű segítségért ezúton mondok köszönetét Padányi-Gulyás Gergelynek. 14 Hatházi 200411. o. 15 Kistáj kataszter 1123. 191

Next

/
Oldalképek
Tartalom