Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Régészet - Stibrányi Máté: A Sárvíz középkori településhálózatának vázlata, avagy a templom és a hozzá vezető út
Alba Regia 37 (2008) STIBRÁNYI MÁTÉ A SÁRVÍZ KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSHÁLÓZATÁNAK VÁZLATA, AVAGY A TEMPLOM ÉS A HOZZÁ VEZETŐ ÚT A középkori magyar településhálózat kutatásában iskolateremtő Mályusz Elemér 1922-ben Túróé megyei monográfiájában vázolta fel a településhálózati kutatások kritériumait. Eszerint a kutatásnak az írott források településekre vonatkozó adatai mellett a közigazgatás, a birtoktörténet és egyházi szervezet kiépülésének dokumentumait is össze kell gyűjtenie. A vidék helytörténeti névanyagának feldolgozása mellett rekonstruálni kell az eredeti földrajzi viszonyokat, és esetenként a társtudományok (néprajz, régészet) adatait is figyelembe kell venni.1 Ezek a szempontok aztán tanítványainak monográfiáiban, munkáiban sorra jelentek meg, ennek köszönhetőek az első országos összefoglalások is, és később Györffy György nagy ívű vállalkozása is.2 Fejér megye máig egyeden mérvadó megyei monográfiája, Károly János esperes ötkötetes munkája jóval ezelőtt, az 1900-as évek elején készült, ezeket az elveket azonban már részben kimondadanul is felhasználja.3 Fejér megye középkori településhálózatával foglalkozó munkák napjainkig ezen alapulnak. Nem szándékozom a középkori településhálózat kutatástörténetét felvázolni,4 csupán szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy kutatásának kialakulásakor mennyire háttérbe szorult a régészeti emlékanyag, elsősorban maga a lelőhelyállomány forrásként való alkalmazása. A kutató számára általában csábító a lehetőség, hogy az írott források által sugallt képet automatikusan rávetítse a csak részlegesen ismert, és a megfigyelési lehetőségek miatt amúgy is korlátosán megismerhető lelőhelyállományra, ekkor azonban a régészeti lelőhelyeket csupán az írott forrásokból kirajzolódó adatok illusztrálására használja, nem pedig önálló forráscsoportként. Azonban ennél is tovább mehetünk, és a középkori településhálózatot vizsgálhatjuk úgy is, hogy elsőként a régészeti lelőhelyállományt térképezzük fel, majd ezt követően megvizsgáljuk az írott forrásokkal való azonosítás lehetőségét. Ahol már ismerjük a szisztematikus kutatáson alapuló régészeti terepbejárási eredményeket, ott meglehetősen sokszor azt láthatjuk, hogy az írott források alapján kirajzolódó kép nem feltédenül egyezik a régészeti lelőhelyek feltérképezésekor kirajzolódó képpel. A változás egyrészről mindenképpen mennyiségi: gyakran találunk olyan településeket, várakat, templomokat, amik az írott forrásokban egyáltalán nem jelennek meg, tehát a történeti kutatás számára gyakorlatilag láthatadanok. Másrészt viszont minőségi különbségként is megjelenhetnek: az írott források számára addig „láthatadan” településállomány puszta létével is alapvetően árnyalja a korábbi megítélést és kialakult képet, ráadásul — a kutatás pontosságától függően - behatóbban ismerhetjük meg egy-egy adott település helyét, a település belső szerkezetét, akár tárgyi emlékeit.5 A kritériumrendszer napjainkra kimondva-kimondadanul megfordulni látszik. Bár a század második felében végzett középkori falukutatás elsősorban az egyes középkori települések feltárására irányult, a 20. század második felében a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének topográfiai kutatásai Veszprém, Békés, Komárom és Pest megyében már a terepbejárásokból kirajzolódó középkori településeket próbálták az írott forrásokkal azonosítani, és nem fordítva. Fejér megyében Siklósi Gyula az egykori Székesfehérvári járás településeit járta be az 1990-es évek elején az MTA Régészeti Intézete által irányított, Magyarország Régészeti Topográfiája keretében tervezett, de kiadásra nem került Fejér megyei topográfiai kötet számára. 1 Mályusz 1936. 2 Szabó 1969, Maksay 1971, Györffy 1987. 3 SCHNEIDER-JUHÁSZ 1937 említhető még, de ez elmarad Károly János munkájának részletességétől és minőségétől. 4 A magyarországi középkori településtörténet kutatástörténetét, a falvak morfológiai variációit Legutóbb Pálóczi Horváth András foglalta össze kiváló cikkében, Baracs kapcsán Fejér megyei kitekintéssel. PÁLÓCZI 2006. 5 A helyzet engem némileg a stratigráfiára emlékeztet. Az írott adatok alapján egy relatív rendszer építhető fel, ami a régészeti adatok behelyezésével és értelmezésével válhat abszolúttá. 189
