Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Néprajz - Vincze Ildikó: A sütőharang használata a beliianniszi görögök körében
Alba Regia 37 (2008) kulurákiapas^halina (húsvéti kalács),18 a húsvéti fanuropita (böjti pita) és a kulura (lakodalmi édes cipó). Elkészítésük a húsvéti kalács kivételével napjainkra már háttérbe szorult. A tradicionális görög és makedón konyha paraszti ételeinek táji különbségei nem számottevőek, különbségek az ételek elkészítési módjában jelentek meg, amely sok estben az alapanyagok hiányára vezethető vissza. Például az emigráció előtt a szegényebb makedón területeken a pitát csak a nagyobb ünnepek alkalmával sütötték meg, amely ínséges időszakban lehetett egy, két rétegű és kelesztetlen is. Gyakrabban sütöttek bünket, amely egy a pitához hasonló rizzsel töltött kétrétegű tésztaféle. A kisebb táji különbségek az emigráció alatt kiegyenlítődtek. Ma a görög faluban elkészített pita lehet: erjesztett kenyér alapú és sós, vagy a legfinomabb lisztből készült kalácstészta, ebben az esetben édes. A görög faluban elkészített sós és édespitafélék a következők: Sós piták Hagymás pita (kremidopita) Húsos pita (kreatopita) Káposztás pita (kszinolahanopita) Póréhagymás pita (pszaropita) Sajtos pita (tiropita) Spenótos pita (szpanakopita) Turóspita (mizitrapita) Édes piták Almás pita (milopita) Diós pita (karídipita) Szirupos pita (pita me szirupi) Szirupos joghurtospita ( jaurtopita) Szirupos manduláspita (amigdalópita) Tejespita (glikia galaktopita) Tökös diós pita (kolothiki kai karídi pita) A vaszilopita családi és közösségi szerepe Beloianniszban A görög népi kalendárium a karácsonyhoz, újévhez és vízkereszthez kapcsolódó ünnepi eseményeket a 12 nap (idodekaimero) néven foglalja össze. A téli ünnepkörhöz kiemelten kapcsolódnak népi hiedelmek, jóslások és ünnepi jókívánságok. A magyarországi görög kisebbség esetében az emigráció alatt bekövetkező életmódváltás a karácsonyi ünnepkör teljes átalakulásához vezetett. Ennek következtében elsősorban az ünnepekhez kapcsolódó táplálkozási hagyományok továbbélése kutatható. 1994 után az Országos Görög Önkormányzat vezetői olyan közösségi tradíciók kialakítására törekedtek, amelyek a görögséget összetartó erőként lépnek fel. Ennek egyik példája a vaszilopitavágás, melynek egyéni, családi jelentőségén túl, megjelenik közösségi újévi ceremóniája is. A vaszilopita Görögország minden területén ismert népi eledel, a pitaféléknek egy kalácstésztából készült szirupos újévi változata, melynek a belsejébe a görög háziasszonyok alufóliába tekert pénzérmét sütnek. Az eltérő táji és családi szokásoknak megfelelően lehet sós is „...például az ipiroszj görögök hagyományos újévipitája, túróval vagy feta sajttal van megtöltve. ”19 Fogyasztása az óév utolsó napján, illetve az újév első napján Aiosz Vaszjliosz (Szent Vaszil) ünnepén,20 21 Vassjl és Vaszjliki napján szűk családi körben történik. A családi ünnepi étkezés befejezéseként az asztalnál ülve a pitás tálat háromszor forgatják meg, majd a családfő egyenlő részekre vágja azt. Egy másik szokás szerint, a családban levő fiúgyermek háttal ül le, miközben az apa felvágja a pitát. Minden szeletnél mond egy nevet, és mindenki elveszi a neki járó süteményt. Az első szeletet Szent Vassflioszpak, Krisztusnak vagy SzűzMáriának ajánlják fel, továbbá az otthontól távollevő családtagoknak teszik félre, gyakran a család halottjainak is, amelyet később kivisznek a temetőbe. A baloldali érzelmű családok a szentek neveinek kihagyása mellett a közösséget vezető Görög Kommunista Pártnak, „...ha pitát vágtunk, nem azt mondtuk, hogy egy az istené és sorban a családtagokat, hanem egy a párté, egy a családé, így körülbelül.,rn A többi szeletet közösen fogyasztják el. Aki megtalálja a pitában az elrejtett pénzérmét, arra a következő évben rámosolyog a szerencse. Az érmét a zsebében kell hordania, hogy a szerencse ne pártoljon el tőle, és a sok pénz a zsebébe kerüljön. Az emigráció kezdeti szakaszában az év utolsó napján történt a gyermekek megajándékozása is. A kezdeti nehézségek miatt ezek jelképes dolgok voltak, mint például papírból készített kis hajó, amelybe almát, diót és édességet raktak. A karácsonyfa felállítása csak később lett általános. Az ajándékok átadása közben az Aiosz Vaszjlisz s%tin Khesszalia (A 18 Kulurakia paszhalina: A nagypénteki húsvéti előkészületek alkalmával a háziasszonyok mandulával és piros tojással díszített húsvéti kalácsot sütnek. A piros tojást a kalács közepébe helyezik. Ez a szokás a bizánci idők óta élő. A tojás piros színe Krisztus vérét jelképezi és a rontással szembeni védekezést szimbolizálja. (LAOGRAFIKO IMEROLOJIO 1986, 85.) 19 Adatközlő: Bakirtzi Areti, Budapest, 2003. 20 Szent Yasziliosz alakja a görög néphagyományban elsősorban a jövendőmondáshoz és a szerencséhez kötődik. Az újévi kálandák jókívánságai is a szent nevéhez kapcsolódnak, akit szegény vándorként mutatnak be, aki éhesen és fáradtan vetődik be egy, egy házba, ahol bőségesen megvendégelik, és arra kérik, hogy énekeljen valamit. O azonban egy versbe kezd, miközben vándorbotja kizöldül, virágba borul, ez a csoda jelképezi a házba beköltöző boldogságot, és szerencsét. Az újévi pita különösen népszerű a hajadon lányok körében, akik az első falatot titokban a szobájukba viszik, lefekvés előtt megkenik mézzel, és az ablakpárkányra helyezik, miközben egy dallal arra kérik Szent Vasziliszt, hogy mutassa meg, milyen lesz a jövendőjük (NAGYNÉ SZABÓ 1999, 91). 21 Adatközlő: Bakirtzi Areti, Budapest, 2003. 111
