Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)

Tanulmányok, közlemények - Néprajz - Vincze Ildikó: A sütőharang használata a beliianniszi görögök körében

Alba Regia 37 (2008)

Rövid történeti összefoglalás a beloianniszi görög és makedón közösségről

A sütőharang speciális görög használatának bemutatatása előtt, egy rövid történeti összefoglalást szeretnék közölni az 1951-ben épült Beloiannisz faluról. Görögországban az 1946-1949 között a baloldali és jobboldali kormányerők között zajló polgárháború következtében az észak-görögországi területek civil lakosságát evakuálni kellett. Ekkor mintegy 120 ezer görög és görögországi makedón kényszerült elhagyni hazáját, akiket a kelet-európai országok fogadtak be ideiglenes jelleggel. Magyarországon a menekültek száma elérte a kilencezret. Az emigránsok elsősorban az északi szárazföldi régióból, becsült adatok alapján 263 faluból érkeztek (Ipiros% Makedónia, Thess^ália, Thrákia). Speciális helyzetük politikai emigráns státusukból adódott. Az 1980-as évekig a visszatelepülés reménye nélkül állampolgárságuktól és származásuktól megfosztva, hontalanként éltek hazánk területén. Az 1950-es években a menekülteket az akkori magyar vezetés Budapesten és az újonnan felépített Beloiannisz faluban (2-3000 fő) és további ipari nagyvárosokban (Miskolc, Ózd, Pécs, Tatabánya...) helyezte el. Beloiannisz, Fejér megye keleti részén a Duna mentén Ercsi és Adony között helyezkedik el, közös vasútállomása van Iváncsa és Besnyő településekkel. A görög falu egy „szocialista típusú mintafalunak” épült a magyar kormány támogatásával (1950). Munkalehetőséget az 1951-ben megalakult Háziipari Szövetkezet, és az 1952-től üzemelő Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet biztosított. A férfilakosság egy része a környező városokba ingázott (Ercsi, Százhalombatta, Budapest).

A falu lakossága 20 évig egy viszonylag zárt és „homogén” közösséget alkotott, amelynek következtében népi kultúrájuk továbbélése jól kutatható. Az általános iskolában 1950-1980 között háromnyelvű {görög, makedón, magyar), napjainkban kétnyelvű (görög magfar) oktatás folyik. Ma a budapesti görögökkel párhuzamosan itt él a második legnagyobb számú közösség hazánkban, napjainkban az egyeden olyan görögök lakta település Európában, amely az anyaország határain túl létesült. A falu lakossága egy 2001-es statisztika szerint 1100 fő, ebből 333 görög és makedón származású, 230 személy esetén mind a két szülő görög (100 férfi és 130 nő), és 103 a vegyes házasságok száma. A falu nemzeti és a naptári ünnepei mellett13 ki kell emelnem a táplálkozási hagyományok továbbélését. Jelen tanulmányban a vaszilopitához kapcsolódó szokásokat mutatom be. A pita sütőharangban történő elkészítése napjainkban már ritka eseménynek számít, az 1970-es évekig azonban a családi háztartásokban gyakran használt sütőeszköz volt.

A görög konyha jellegzetes tésztaféléje: a pita

Az általam vizsgált észak-görögországi, és elsősorban hegyvidéki területekről érkezett görög emigránsok tradicionális környezetben a sütőkemencét és a sütőharangot is ismerték. A sütőharang a szegényebb területeken pótolhatta a kemencét is, amely így a falusi ember nélkülözheteden segédeszközévé vált, kiváltképp a hegyvidékeken. A sütőharang egy félgömb alakú, füllel vagy fülekkel ellátott eszköz, amelyet előállíthattak égetett agyagból, fémből (vas, sárgaréz) vagy kőből is. Újgörög népnyelvi elnevezése: gas^tra vagy s^ats^i, makedón nyelven spaces, amely magyar fordításban fedőt jelent.14 A beloianniszi görögök és makedónok körében a gas^tra, később a pitasütő megnevezés lett gyakori, amely utal a sütőeszköz speciális használatára. A görög faluban a sütőharangnak két típusa található meg. Az első az emigráció kezdetén megjelenő hagyományos sárgarézforma, a második az 1980-as évekig használt egyszerűbb típus, a helyben készített alumínium pitasütő, melynek részei a következők: a tapsai (tepsi), ugas^tra (fedő) és pirosgtia (háromlábú emelvény) (1-2. kép). A pitasütő fedelét egy masa nevezetű kampósbottal emelgették, és ezzel igazították meg a fedőre tett parazsat is.

A pita a görög konyha egész évben fogyasztott jellegzetes tésztaféléje, amelynek alapanyaga lehet erjeszteden (liszt, só, víz) vagy erjesztett kenyér, kalács és rétestészta is. Az újgörög szótár fordításában: lepény, pite, lángos megnevezések utalnak az elkészítés táji különbségeire.15 A pita lehet főétel, és az étkezést kiegészítő, záró étel is. A mindennapi étkezéseknél a kétrétegű, az ünnepi étkezéseknél a 8-10-12 rétegű pitát fogyasztják. Egyéb pita alapú tészták: a hris^tops^omo (karácsonyi krisztuskenyér),16 a vas^ilopita (újévi pita), a la^arika vagy lasyirona (húsvéti lázár kenyér ),17 a

13 A nemzeti ünnepek a következők: az OHI-NEM ünnepe (október 28), a Görög szabadságharc ünnepe (március 25), a görög falu átadásának napja, Szent István ünnepe (augusztus 20). Kiemelt naptári ünnepek még a karácsony és a húsvét Utóbbit az ortodox és a katolikus hagyományoknak megfelelően is megtartják egyéni, családi szinten.

14 LUKOPULU 1984, 52.

15 MOHAY 1994, 512.

16 Hrisztopszomo: Görögországban a karácsonyi asztal legfontosabb étele a krisztuskenyér és egy pohár méz. A háziasszonyok a kenyér közepébe kereszt formájú díszt sütnek. A négy sarkát feltöretlen dióval vagy mandulával díszítik, ez jelképezi a jó termést. A Krisztuskenyeret a családfő szent este vágja fel. Az első szeletet Krisztusnak ajánlja, a többi szeletet a család tagjai között osztja szét. A kenyeret borba áztatva fogyasztják el és isznak a következő évi bő termés és a jószágok egészségére. (LAOGRAF1KO íMEROLOJIO 1986, 259-260.)

17 Lazarika vagy lazarona: Görögországban április 25-én ünnepelik Lázár feltámadásának napját. A háziasszonyok dióval, szezámmal és mandulával töltött kis cipókat (lázárkenyér) sütnek. Ezen a napon a lánygyerekek körbejárják a falu házait és előadják Lázár feltámadásának történetét, miközben kis versikéket mondanak. „Mit láttál Lázár a túlvilágon? Félelmet, szenvedést és fájdalmat...” A háziak kis kosárkájukba tojást és lázárcipót festenek. A tojást nagypénteken festik piros színűre. (LAOGRAFIKO íMEROLOJIO 1986, 79-81.)

110