Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Művészettörténet - Gärtner Petra: Grimm-mesék és illusztrációk a 19. századból
nyomdák alakultak és a könyvek terjesztését önállóan működő könyvkereskedések végezték. Mindez az irodalmi alkotásokat befogadó olvasók számának növekedését mutatja, jóllehet a lakosság mintegy kétharmada ekkor még írástudatlan volt (a jobbágyság nagy többsége mellett a szegény nemesek közül is sokan), s az olvasni tudóknak csak egy töredéke vált igényes és rendszeres olvasóvá/’ A reformkor élénkülő kulturális érdeklődése után a szabadságharc leverésével, a véres megtorlások idején átmeneti visszaesés mutatkozott a könyv- és újságkiadás terén. Az osztrák megszállás első hónapjaiban például egyetlen magyar nyelvű könyv sem hagyta el Pest és Buda nyomdáit.6 6 7 A Bach-rendszer bukását követően újra lendületet vett az újság- és könyvkiadás, s az olvasóközönség száma is emelkedett. Mindez összefüggésben állt a népszerű kiadványok, illusztrált hetilapok, élclapok, kalendáriumok, ponyvák térhódításával. Nemcsak a kiadványok, hanem a nyomdák száma is gyarapodott.8 A kiegyezés után az igényesebb kultúra befogadóinak köre a szellemi élet felpezsdülése ellenére sem bővült jelentős mértékben. A nagyközönség továbbra is inkább a silány tömegkultúra termékei iránt mutatott fogékonyságot.9 A korszak hazai olvasóközönsége rendkívül változatos volt társadalmi, nemzetiségi hovatartozástól, iskolázottságtól, anyagi helyzettől befolyásolva, s ugyanilyen szerteágazó az irodalmi érdeklődése is.10 Ezt tovább színesíti az a jelenség, hogy sokan idegen nyelven íródott könyveket olvastak, elsősorban latinul, vagy németül. A német nyelvűség természetes folyománya volt a Magyarországra nagy számban betelepülő (vagy betelepített) németekkel való együttélésnek.11 A könyvkiadók és könyvkereskedők nagy része németajkú volt (pl. Wigand Ottó, Heckenast Gusztáv, a Länderer család), akik német nyelvű kiadványokat is forgalmaztak, ugyanakkor a magyar nyelvű nyomdatermékeikkel jelentős mértékben hozzájárultak a honi irodalom felvirágoztatásához.12 A számszerű növekedés mellett a kiadványok komoly minőségi változáson mentek keresztül fél évszázad leforgása alatt, elsősorban a nyomdaipari technika korszerűsödésének köszönhetően. A magyar nyelvű könyvek iránti megnövekedett igény a magyar olvasótábor gyarapodásával magyarázható.13 E jelenség hátterében a magyar anyanyelvű közönség számának növekedése, valamint a külhonból érkezők nagymérvű elmagyarosodása áll.14 Nemcsak a különböző társadalmi rétegek és a főváros-város-falu lakosságának olvasottsága volt eltérő, hanem a nemek és korosztályok szerinti is. A férfi és női írástudás közötti hagyományos különbség a 19. század végére elenyé-Alba Regia 36 (2007) 6 Fülöp 1978,170. 7 Végh 1976, 62. 8 A fejlődést jelzi, hogy 1801 -ben Pesten és Budán összesen öt, 1850-ben tíz, 1866-ban tizenhét nyomda működött, s a kilencvenes években ez a szám száznegyvenkilencre emelkedett. Országos viszonylatban a 19. század elején negyvenhat nyomda, míg 1900-ban hatszáznyolcvan üzemelt. NOVÁK1928 (XI.) V. 6. és 1929 (XII.) VI. 14. 9 KÓKAY 1997,112. 10 A 18. század arisztokrata könyvgyűjtői nem feltétlenül voltak aktív olvasók, noha a felvilágosodás hatására körükben is terjedt az olvasás szeretete. A pompás barokk könyvtárak sokszor csupán a palota reprezentatív dísztermét jelentették, a könyvek pedig egyfajta gyűjtőszenvedély tárgyát. Olvasmányaik javarészt latin (hiszen a tudomány nyelve még mindig ez!), francia és német nyelven íródtak. A főúri szalonokban a társalgás németül folyt, levelezéseiket pedig még a polgári házakban is németül folytatták. A vidéki, gazdálkodó közép- és kisnemesség jelentős része még a 19. század derekán is műveletlen, konzervatív szellemiségű volt. Képzettsége alacsony színvonalú, a magyar nyelven kívül egyebet nemigen ismert, legfeljebb latinul, vagy7 németül tanult. Sokan forgattak kezükben ponyvairodaimat, vagy7 kalendáriumokat. A legaktívabb olvasók az értelmiség soraiból kerültek ki: a tanulóifjúság, a haladás iránt elkötelezett köznemesek, a nem nemesi származású honoráciorok és azok közül, akik nemesek voltak ugy7an, de földjeiktől elszakadva hivatalnoki pályára kényszerültek. Legtöbbjük beszélt valamilyen idegen nyelvet, elsősorban németet és franciát. A városi polgárság az olvasóközönség soraiban az 1810-es évektől kezdve jelent meg, de még a reformkorban is igen csekély létszámmal szerepelt. A magy7ar polgári átalakulás sajátossága, hogy7 a hazai polgárság gyenge, és nem magyar etnikumú (főként német, kisebb részben szlovák) volt. Szinte kivételes esetnek számított, ha ez a réteg magyar könyveket olvasott: a nagy7 számú hazai németség külföldön és itthon nyomtatott német sajtótermékre éhezett. Elmagyarosodásuk az 1830-as évektől erősödött fel (különösen Pesten és Budán), s ez természetszerűleg hozta magával a magyarul való olvasást, de még sokáig a német nyelvű kiadványok iránt volt nagyobb az érdeklődés. A katolikus és protestáns papság nem képezett egységes olvasói és műveltségi réteget sem a felvilágosodás idején, sem a reformkorban. Olvasmányaikat, ahogy7 az tulajdonképpen bármely más társadalmi rétegről is elmondható, döntően megszabta a foglalkozásuk, valamint az iskolázottságuk. Elsősorban latinul, valamint görögül és németül értettek. A társadalom legelmaradottabb rétege az ország lakosságának 79 %-át jelentő parasztság. Többségük pénzszűke okán nem vásárolt könyveket. A színvonalas munkáknak ugyanis igencsak borsos ára volt. Fényes Elek Magyarország statisztikája például 2 forint 20 krajcárba került, de a fordítások még drágábbak, így7 Montesquie A tömények szelleme 4 forint 20 krajcárra rúgott. Az összehasonlítás kedvéért a népszerű ponyvanyomtatványok, mint az Argirus, a Salamon és Markai)\ 1 -4 krajcárért keltek el. Ugyancsak nagy7 problémát jelentett az analfabétizmus. Jóllehet I. Ferenc rendelete, a II. Ratio Educationis (1806) kötelezővé tette az iskolai oktatást hattól tizenkét éves korig, a gyakorlatban azonban ez alig valósult meg, így7 nagyon sokan maradtak közülük írástudatlanok. A vallásos irodalmon kívül olvasmányaik repertoárja nem túl széles: kéziratos alkalmi költészet termékei, olcsó ponyvanyomtatványok, kalendáriumok. PUKÁNSZKY 2002, 357.; SZEGEDY-MASZÁK 2000, 346., 347.; FÜLÖP 1978.178., 199., 231., 250., 256.; KÓKAY 1997, 87.; Lyons 2000, 376. 11 Az a körülmény, hogy a Magyarországon letelepedett németajkú lakosságon kívül is kimagasló számban beszélték a német nyelvet, a Habsburgok kultúrpolitikájával magyarázható. Már a 18. században Mária Terézia különös hangsúlyt hely7ezett a német nyelv taníttatására (Ratio Educationis, 1777). A Habsburg-birodalomban e nyelv hivatalossá tétele II. József nevéhez fűződik (1784). O vezettette be 1784-ben a tanítás nyelvének a németet. Még ebben az évben nyitotta meg kapuit Pesten a német egyetemi tanszék. A német nyelvi kultúra melegágyai voltak a protestáns iskolák is: Sopron, Pozsony, Lőcse, Késmárk és az erdélyi szász városok. PUKÁNSZKY 2002, 358. 12 Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy7 a cenzúra enyhébb volt Magyarországon, mint Ausztriában, s ez eleve kedveltté tette hazánkat a külföldi könyv- és folyúirat kiadók előtt. PUKÁNSZKY 2002, 424. 13 Az anyanyelv védelmére irányadó több évtizedes küzdelem csúcspontja a magy7ar nyelv hivatalossá tétele volt (1844), amely tovább lendített a magyar nyelven való publikálás ügyén. 14 FÜLÖP 1978, 266. 8
