Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Művészettörténet - Gärtner Petra: Grimm-mesék és illusztrációk a 19. századból
Alba Regia 36 (2007) sző lett.15 A század hölgy olvasói lettek a szakácskönyvek, folyóiratok és az olcsó, népszerű regények elsődleges befogadói. Az elemi iskolai oktatás elterjedésével a közönség soraiban megjelentek a gyermekek is. Olvasmányaik az ábécéskönyvek és a gyermekújságok mellett a számukra átdolgozott mesekönyvekből és ifjúsági regényekből álltak.16 A 19. század első felének hazai olvasóközönségét vizsgálva korántsem meglepő, hogy a nálunk is nagy tiszteletnek örvendő Grimm fivérek mesegyűjteményét oly későn kezdték el magyarul tolmácsolni. Az olvasni tudók jelentős hányada ugyanis kitűnően beszélt németül, számukra tehát nem okozott különösebb nyelvi nehézséget fordítás nélkül, eredeti nyelven olvasni a művet — ha volt ennek elolvasására igényük. Georg von Gaal Mährchen der Magyaren című mesegyüjtemény'ét a Kinder- und Hausmärchen hatására, tízévi munka után, 1822-ben jelentette meg. Figyelemre méltó tény, hogy Gaal maga is német nyelven és Bécsben közölte munkáját, amelymek anyagát egy7 öreg katonától gyűjtötte, aki viszont csak magyarul értett.17 A másik ok a fordítói munka késlekedésére, hogy a korszak bontakozó olvasási kultúrája még nem jelentett megfelelő táptalajt a meséskönyv kedvező olvasói fogadtatására. 2. Egy új korosztály születik A 19. század mesekönwei egy7 új korosztályt szólítottak meg: a gyermekeket. Úgy7 tűnik, ez az a korszak, amikor a művészet már nem kizárólag a felnőtteket veszi célba, hanem egy korábban mellőzött korosztály felé is megnyitja kapuit. Ma, a 21. század elején, amikor a gyermekeket valósággal elárasztják jobb-rosszabb színvonalú meséskönyvekkel és gyerekjátékokkal, szinte elképzelhetetlen, hogy7 ez néhány évszázaddal ezelőtt korántsem volt így7. A 19. század előtt a művészet nem volt tekintettel a különböző generációkra. A műélvezet — gyakorlatilag — csakis a felnőttek kiváltsága volt. A gyermeki korosztály a művészet befogadása szempontjából egy7 teljesen közömbös rétegnek számított. Az olvasni tudás terjedése, az illusztrációkkal ellátott, nyomtatott könyvek tömeges kiadása, s a könyvek széles néprétegek számára elérhetővé válása azonban a művészeti javak „demokratikusabb elosztásához” is hozzájárult. A gyermekkor megítélésében és a gyermekek életminőségében jelentős változást hozott a 19. század. Kialakult az elidegenedett polgári életforma ellenpólusaként egyfajta idealizált, a paradicsomi ártatlanságot megtestesítő gyermekkép. A romantika képviselőit nemcsak a távoli, egzotikus tájak, letűnt korok vonzották. Elvágyódásuk a társadalmi befolyástól mentes, a romlatlan emberi természetet jelképező gyermekkor iránt is felébredt. Ez az irodalomban és a képzőművészetben egyaránt alakot öltő eszménykép — ha burkoltan is — egy társadalmi szinten megfogalmazódó igényt fejezett ki, nevezetesen, hogy7 milyennek szerették volna látni, milyenné akarták alakítani a felnőttek a korszak gyermekeit.18 Az ideák szintjén túl a hétköznapi gyakorlatban ugyancsak változást tapasztalunk. Ezt a változást, amelynek során a gyermekkor és a serdülőkor — elismerve a maga sajátos problémáit és kívánalmait — önálló életkorként manifesztálódott, Philippe Ariès francia történész „a gyermekkor felfedezéseként” értékelte.19 És valóban, az újkor polgári társadalma figyelt fel először a gyermek-korosztályra: Nyugat-Európában már a 18. század második felében, Magyarországon az 1820-as évektől megindult a gyermekek iskoláskor előtti intézményes nevelése, terjedőben volt a kötelező iskolai oktatás bevezetése.20 Megszületett a középosztály igényeit kiszolgáló játékipar. Végre megvalósulni látszott az a vágyálom, hogy7 a gyerekjátékok ne csupán a társadalmi elit számára elérhető luxusportékák legyenek, hanem széles körben megvásárolható árucikkek. Ahhoz ugyanis a gazdasági és társadalmi fejlődésnek egy magasabb fokát kellett elérni, hogy a szülők ne elégedjenek meg az otthon készült játékszerekkel, hanem csereeszközön, vagy pénzen vásárolt játékokat szerezzenek be gyermekeiknek.21 A polgári lakásokban külön gyerekszobákat alakítottak ki, s ezt minél tehetősebb volt a család, annál igényesebben, a sajátos gyermeki szükségletekhez igazodva próbálta meg berendezni. A 19. század közepének újdonsága például a bölcső és a felnőtt ágy közötti fokozatként megjelenő, állítható magasságú, rácsokkal ellátott kiságy.22 Az, hogy7 a gyerekek a lakótérben egy7 különálló helviséget birtokolhattak, ugyancsak azt jelzi, hogy végre önálló individuumként kezelték őket. Finnek további bizonysága az is, hogy kialakult a kifejezetten gyermekeknek szánt irodalom. 1 A különbség arra vezethető vissza, hogy a leánynevelés Rurópa-szerte elmaradt a fiúké mögött. LYONS 2000, 350. i(' LYONS 2000, 351., 358., 364. 17 VON GAAL 1822 IV., V.; A könyv előszavában egyébként Gaal utal a testvérpár könyvére, amikor említi, hogy Grimmék mesemondó asszonyához, krau Viehmannhoz hasonló mesemondóra jó ideig nem talált. I* PLKÁNS/.KY 2005, 37. ,v I* témával részletesen a L’enfant et la vie familiale sous l’Ancien Régime (1960) címen megjelent kötetében foglalkozik, (magyarul: AriÉS 1987) 2,1 Hazánkban az első óvodát 1828-ban Brunszvik Teréz alapította Budán. FEHKR 2005, 197. 21 Moskovszky, 10. 22 Pl kÁNSZkY 2001, 144. 9
