Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: A karácsonyfa a Dunántúlon és Szlavóniában
kor a szobában felakasztották a gerendára, hogy ne foglalja a helyet. Pattogatott kukoricát felfűztek, és azt is tettek a fára. Ezenkívül almát, diót, perecet. A karácsonyfa alá különféle dolgokat állítottak. A nyáron kifaragott viráglétrát, hogy szép virágok nyíljanak majd mellette. Urnapi szenteltágat, hogy a házat és a családot minden rossztól megvédje.”44 Szentgálon is a karácsonyfa alá tették a cseréptányérban kizöldellt lucabúzát. Z. Szabó Agnes adatközlője a Kálimedencéből a gerendára akasztott borovicska-karácsonyfa alkalmasságát hangsúlyozta a keresztesfenyővel szemben: „Énnekem mindig lógott. Nem keresztesfenyő, hanem borovicska. A keresztesfenyőnek már akkor lement a levele, mikor megvette az asszony. Aztán itt mindig söpörni köllött. Aztán én meg hoztam a múlt esztendőben ilyen magasat e. Aztán ilyen tűje volt e. Az újévig megvolt, mégsem hullt le a levele. A keresztesfenyőt meg már kidobták sok helyen. Ennyit ér a borovicska. A gerendára lógattam föl mindig, de láttam, hogy asztalon is volt, meg sublóton. Énnálam mindig lógott a karácsonyfa.”45 A Káli-medencében, Kővágóörsön 1982-ben Gellei Erzsébet házának első szobájában (Ady Endre u. 12.) egy különös, egyedi formájú karácsonyfára bukkantam. Az idős, 1902-ben született asszony borókafenyő ágait egymás fölé, párhuzamosan hat sorban kötözte fel. Ugyancsak hat sorban, egymással párhuzamosan rakta rá a szaloncukrot. Egyéb díszítése nem is volt. Az éjjeliszekrényen állt. Gellei Erzsébet említette, hogy karácsonyfájuk mindig borókafenyőből készült. Édesapja, Gellei József harminc évig Ábrahámhegyen volt vincellér: „Én is a szőlőrenden nevelődtem. Szegények voltunk, mindig ott dolgoztunk.” A kővágóörsi házat 1936-ban örökölték magtalanul elhalt nagybátyjától. Négy hold 512 négyszögöl föld tartozott hozzá, amiből 1000 négyszögöl szőlő volt a Sósidűlőben. Gellei Erzsébet borókaágakból kötött, egyszerűségében is szép karácsonyfája, amit sikerült lefényképeznem, irányította figyelmemet a karácsonyfa kutatására. Relkovic Davorka 1928-ban megjelent Somló-vidéki adatközlésében említette, hogy karácsonyfa itt még kevés helyen van: „A karácsonyi cipó és kalács mellett jellemző süteményük a szintén kelt tésztából készült szarvas, melyet helyenként és ahol van (kevés helyen) a karácsonyfára is aggatnak.”46 Somogybán a parasztság körében csak a két világháború közötti évtizedekben jelent meg a mai formájú karácsonyfa. Korábban a kis fenyőfát, fenyőágat, örökzöld gallyat a szobában az asztal fölé, a mestergerendára függesztették föl, néhol a falra, a szentképek közé tették, vagy az ablakba állították (Háromfa, Törökkoppány, Szenna, Csököly, Szőcsénypuszta, Cserénfa). Fekete István (1900-1970) író ilyen karácsonyfáról írt Gölléből, egy szegény, félárva barátja házából, 1907-ből: „A gerendáról eg}' kis tüskés kökénybokor lóg, mintha levéltelen, sötét lombját beletartaná egy szál gyertya reszkető, sárga fényébe. Az ágakon fehér, piros rongydarabkák és talán három szem ezüstös szaloncukor... A karácsonyfa alatt vaskos, kapcsos imakönyv.”47 Szennából három adatközlő közül kettő a lógatott, függő karácsonyfára emlékezett: „Karácsonfa mindig vót, 50-60 centi, amekkora megfért, a gerendára eg}' szögre lógattuk föl. Díszítettük magunk — sült tésztával, meg páros bábbal, amit vettünk a vásáron. Főfuztünk durrgatott kukoricát, egy kicsi - mutatta egy centinyi — zsuppot, piros rongyot egymás után, hosszan, azt tettük a fára meg piros almát.” (özv. Váczi Sándorné Tóth Örzse, 1979-ben 83 éves.) „A karácsonyfát nálunk az asztal közepire tettük. Ajándékot nem kaptunk. A karácsonyfára akasztottunk almát, durgott kukoricát, fölfűztünk Ids kockára vágott rongyot meg kis zsuppot a közibe. Gyertya nem volt, mert mi reformátusok voltunk... Az asztalra tettük a zsoltárt, bibliát.” (özv. Fejes Mózesné Béci Lídia, 1979-ben 80 éves.) „A karácsonyfát nálunk az asztal hegyibe akasztották. Kinek mekkora volt a szegénysége akkorát. A szegényeknek szegényesebb volt. Magyarót, diót, aszalt szilvát, szárított pirospaprikát, szalagáüs süteményt akasztottunk a fára. A süteményt piros bábbal színeztük, és eg}' darab diót nyomtunk bele. Durgott kukoricát fűztünk föl, meg rongyot, egyegy szál szómát, s ezt is a fára tettük. Ajándékot nem kaptunk, nem volt szokás.”48 Büssüben is a karácsonyfa csak a XX. század harmincas éveiben jelent meg, előtte zöld fenyőágat tettek a szobába.49 Csurgónagymartonban a karácsonyfa elődje eg}' tökhéjba állított fenyőgally volt. Boldogasszonyfán a szegényebb házaknál csak egy örökzöld ágat szegeztek a falra, amit szalmából készített csillaggal díszítettek. A második világháborút megelőző évekig a parasztcsaládoknál nem volt más karácsonyi ajándék, maga a karácsonyfa, a rajta lévő édességek számítottak a gyerekek ajándékainak. Ezeket ritkán vásárolták, igyekeztek mindent házilag elkészíteni. Almát, ezüstpapírba csomagolt diót, kockacukrot, krumplicukrot, mézeskalácsot, aprósüteményt kötöttek a fára.50 Somogybán a karácsonyfát a Jézuska vág}' az angyal hozta, ahogy azt Fekete István, gyermekkorára emlékezve, írta: „Később a kis Jézus születése elkülönült a karácsonyfától, amelyet újabban angyalok hoztak valamelyik közeli erdőből — de Jézuska parancsára —, mert egyes tudálékos negyedikesek szerint Betlehemben nincs fenyőfa, viszont az angyalok mindenütt jelen vannak.. ,”51 Alba Regia 36 (2007) 44 TAMÁS-SÓFALVINÉ 1994, 11. 45 Z. Szabó 1979,307. « RELKOVIC 1928,100. 47 Fekete 2000a, 126-127. 48 CSKPlNSZKl 1980,78-80. 47 VÁRKON YI 1981,78. 50 Király 1995,117-118. sí FEKETE 1973,296. 33
