Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: A karácsonyfa a Dunántúlon és Szlavóniában
Alba Regia 36 (2007) A rábaköziek régies karácsonyfájáról, amely a tárgy előzményének tekinthető, Timaffy László adott hírt: „A szentestét a legszegényebb családokban is bensőségesen ünnepük. Délutánra elkészülnek a házi munkákkal..., és felállítják a karácsonyfát. Ez a múlt század végétől vált általánossá. Azelőtt galagonya, kökény vagy mogyoróbokorból vágtak alkalmas vesszőt, megfúrták néhány helyen, a lukakba fenyőágat, vagy fagyöngyöt szúrtak, s erre aggatták rá a diót, almát, kivágott díszeket, süteményt, valamint a házilag főzött karamellás cukrot papírba csomagolva. Az ágat felakasztották a mestergerendára... Kapuváron, Acsalagon, Fehértón még a fenyőfát is eleinte felfüggesztették az asztal fölé, s csak később állították talpra... A ’kis Jézus szamarának’ búzát, árpát, kukoricát tettek a karácsonyfa alá. Rábapatonán a Luca-napon kötött szalmacsutakot is. Kapuváron emlékeznek még rá, hogy a ’kis Jézus cipóját’ is a fa alá tették. Máriácskának, ’csörgés’ pogácsát, Szt. Józsefnek harapófogót, s még istrángot és fokhagymát is a rontások ellen. Csak századunk közepétől változtak a karácsonyfák gyári díszektől csillogóvá, és az ajándékok is egyre drágábakká.”52 Hajós Elemér 1940-ben elhangzott rádióelőadása szerint „az ödetekben korántsem szegény rábaközi zsellérember” még akkor is így, fenyőgallyakból vagy' fagyöngyből készítette karácsonyfáját.53 Kapuvárról Podmaniczky Zsuzsánna említette ugyanebből az időszakból, hogy gyertyát is raknak a karácsonyfára.54 Szilsárkányban (Sopron m.) a karácsonyfát a gerendára akasztották. Az ünnepi asztalról nem hiányzott a mákos- és a diós kalács, valamint a gömbölyű fonott kalács, a kalinkó sem.55 A Felső-Répce vidékének karácsonyfáját Szabó József közleményéből ismerjük. Karácsony böjtjéről (december 24.) írta: „Délután díszítették a karácsonyfát, mialatt a gyermekeket elküldték hazulról, hogy mire megérkeznek, várja őket a feldíszített karácsonyfa... A meghitt hangulatot növelte az egyik mennyezeti gerendára felakasztott karácsonyfa. Rajta mézeskalácsból kiszaggatott csillaggal, lovas katonával, karikákkal, szívalakokkal díszítve, s nem hiányzott róla az aranyozott dió és a csutkájával felakasztott alma sem. Répcevisi, zsirai, csepregi, büki adatközlőim szerint a dió a szerencsét, míg az alma a bűnbeesést jelképezte.”56 Ujkéren (Sopron m.) a karácsonyfát a férfiak a közeli erdőkből hozták, borókát vagy' fenyőt. A feldíszített fát a szobában a gerendára akasztották, vagy a szekrény tetejére tették. Gyermekeik az angyalt vagy a Kis Jézust várták. Felszoporon (Sopron m.) Jó Dezsőné (szül. 1900) így' emlékezett: „Amig a gyerekek kicsik voltak addig szoktunk állítani karácsonyfát. Föl szoktam akasztani a pallásra, az ablak elé, mer’ azt nagyon bámulták, hogy kinek miilen fája van.”57 Ugyanitt Stánitz Sándorné (szül. 1905) említette: „Én vótam a legnagyobb, hát én vittem be a fát. Fehér alsószoknyát szoktam fölvenni, fehér lepedőt a fejemre, aztán bementem. Én voltam a Kis Jézus, megkérdeztem, hogy jók-e a gyerekek? Nagyon megilletődtek mind, alig mertek szólni. Mikor rossz esztendő volt, akkor bizony sokszor földíszítedenül vittük be a fát. Nem volt mit rakni rá.”58 Sopronudvardon (Großmutschen, Burgenland) a karácsonyfát az első szobában az asztal sarkára állították. Gyümölccsel, apró süteménynyel, szentképekkel és ajándékokkal díszítették fel. Az asztalra tették a fonott kalácsot is, amit kör alakúra formáztak, a közepébe belefért egy' gyertya.59 Tápon (Győr m.) borókafenyőt vágtak az erdőn, azt díszítették fel.60 Tényőn borókát vagy fenyőágakat hoztak. Utóbbiakat puha fába fúrt lyukakba szúrták, így' készült a karácsonyfa.61 Rábaszentmihályon (Győr m.) a módos gazdák nagy' fát állítottak, cukorral díszítették már a második világháború előtt is. A legszegényebbeknek csak egy-egy fenyőág jutott. Közülük a leleményesebbek bodzafába fúrták bele a fenyőágakat, így lett karácsonyfájuk. Dióval, almával, selyempapírba csomagolt keny'érhéjjal díszítették.62 Rábcakapiban (Győr m.) az 1939-ben létesült karácsonyba alapítványra emlékeztek: „Tóth István kovács száz pengőt hagyott karácsonyfaalapra. Ebből veszik minden évben a karácsonyfát a templomba. A nőegylet pedig cukrot vesz a gyerekeknek, most már jó pár éve. Azon kívül három gyerek, a Szabó Emília, meg a kanász két gyereke kabátot kapott. Az ajándékot a pap osztotta ki a templomban.”63 Mosontétényben (Tadten, Burgenland) az 1970-es évek első felében Bertl Petrei idős adatközlői úgy emlékeztek, hogy a karácsonyfa gyermekkorukban „nur a klaner Federbam” volt.64 Hogy mi a Federbam (Federbaum), arra Richard Wolfram adta meg a választ az Osztrák Néprajzi Adaszhoz írt kommentárjának egyik jegyzetében. E szerint a Federbam a rábaköziek régies karácsonyfájával azonos szerkezetű: törzsébe lyukakat fúrtak, ide illesztették a fából készült ágakat, ám ezek nem zöld ágak voltak, hanem rájuk zöldre festett tollakat ragasztottak. Morvaországban, Alsó-Ausztriában terjedt el, a bécsi karácsonyi vásáron is árulták. Több éven keresztül használhatták. Ugyancsak Petrei említette, hogy Burgenlandban karácsony második napja (december 26.) a kötelező rokonlátogatások és a karácsonyfák megtekintésének (Christbamanschauen) alkalma, például Oriszigeten (Siget in der Wart), Vas farkas falván (Wolfau) és Sopron-52 Timaffy 1991,161. 53 HAJÓS 1941,27-28. 54 Podmaniczky 1943,74. 55 XJMNA1339/90. 5<> SZABÓ 1988,576. 57 Bíró Ibolya gyűjtése, XJMNA 675/71. 58 Bíró Ibolya gyűjtése, XJMNA 682/71. 59 XJMNA 1339/90. 60 XJMNA 1334/90. 61 XJMNA 1413/95. 52 XJMNA 1408/95. 53 XJMNA 1459/97. 64 Bertl 1976,253. 34
