Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: A karácsonyfa a Dunántúlon és Szlavóniában
Alba Regia 36 (2007) LUKÁCS LÁSZLÓ A KARÁCSONYFA A DUNÁNTÚLON ÉS SZLAVÓNIÁBAN Az álló fenyőkarácsonyfa a fővárosban és a dunántúli városokban aránylag gyorsan, falun jóval lassabban terjedt. Az 1860-as években már rendszeresen nagy fenyőfavásárokat rendeztek a régi pesti városháza előtti téren. 1861. december 21 -ei számában a Szegedi Híradó arról tudósított, hogy: „Pestre a múlt napokban három hajó érkezett csupa karácsonfákkal megrakva.” A vasútvonalak kiépülése után vonaton is szállították a karácsonyfát a fővárosba, ahogy azt Lovrik Károly (1874-1915) Karácsonyi novellájából is kiderül. Ebben a dolmai birtok tulajdonosa ötezer karácsonyfát ad el, amit a vevő Budapestre szállíttat: „A fák némán tűrték sorsukat s nem tiltakoztak ellene, hogy össze-vissza dobálják őket. Végre mégiscsak elindult a vonat és vas útján lassan kígyózott le a fehér hegyek és folyók között a fővárosig, ahol ezalatt Schwarz úr már toborozta a vevőit. A vásárlók szegény kofák, munkátalan emberek voltak, akiknek csak Miklós napkor, karácsonykor meg húsvétkor nyílik egy kis keresetük azzal, hogy krampuszokat, karácsonyfákat meg rózsavizet árulnak a tereken és piacokon.”1 A magyar falvakban a XIX. század utolsó harmadában még főként csak a protestáns papok, a tanítók, a jegyzők, az uradalmi alkalmazottak családjainál jelent meg a karácsonyfa. A polgárság körében a XIX. század második felében az ifjúsági irodalom és a képes újságok írói és rajzolói népszerűsítették a karácsonyfaállítás szokását. Nagy szerepük volt a karácsonyfa megismertetésében az újságok karácsonyi mellékleteinek és a karácsonyra küldött képes levelezőlapoknak is. Szendrey Zsigmond A magyarság néprajzában az 1930-as évek elejére vonatkozóan írta: „Az ajándékokat ma már a városokban, az úri és polgári házaknál karácsonyfára aggatják, vagy a fa alá helyezik, a nép azonban ma sem igen állít karácsonyfát.”2 Az első világháború előtt Fejér megyében számos községben a nép nem állított karácsonyfát. Lévay Lajos A sárkeresztúri református egyházmúltja és jelene című, 1890-ben kiadott könyvében megemlítette: „A karácsonyfa, itt még ismeretlen. De a kántálás, lövöldözés, csöngőzörgetés még mindig szokás és kedvelt dolog.”3 Kovács Imre református lelkész (szül. 1910) írta a seregélyesi karácsonyi népszokásokról készített néprajzi pályamunkájában: “Nálunk a karácsonyfa nem volt szokásban. így a díszítés, gyertyagyújtás, csillagszóró sem. Néhány ’úri’ háznál, meg néhány katholikus háznál igen. A katholikus családok tagjai ugyanis a grófi kastélykert fenyőiről, így vág}' úgy, szereztek legalább egy-egy fenyőgallyat. Mi (reformátusok) nem szerezhettünk, de nem is volt ilyen igényünk.”4 A Székesfehérvár melletti Sárkeresztesen 1890 körül a református lelkipásztor és író, Babay Kálmán (1862-1933) családjánál állítottak először karácsonyfát, a falu lakosságánál csak az első világháború után lett általános. Az első sárkeresztesi karácsonyfát személyhez és évhez egyaránt jól tudták kapcsolni: „(Juhász) Ferenc bátyám 1885-beli vót. A Babay papnak is vót vele egyidős fia, a Laci, asztán mikor kisgyerek vót, annak vót. Először ugye ilyen papékná meg jedzőékné vót. Ászt tartották, hogy az katulikus nem tudom én micsoda, később asztán eterjett.” Csókakőn (Fejér m.) egyesek pár évvel későbbi megjelenéséről tudnak: „Állíttólag a Heltay jedző hozta be, neki vót először, fokozatosan vették át.” Heltav Imre a jegyzői hivatalt a XIX. század végétől 1913-ig viselte Csókakőn. A névhez nem kötött, általánosabb jellegű közlések is meg tudták jelölni a falu társadalmának azt a vékony, felső rétegét, amely a karácsonyfa meghonosításában elöl járt. Mohán (Fejér m.) említették a most elmúlt század elejére utalóan: „A mónár, jedző családba, besőbb heleken (ti. ahol szolgálót tartottak) vót leán koromba, szegényebb helen nem. A katulikusokná jobban vót, mind a reformátusokná.” Iszkaszentgyörgyön (Fejér m.) is előbb az értelmiségi családoknál, majd a módosabb, később a szegényebb parasztcsaládoknál is állítottak karácsonyfát. Itt is hangsúlyozták, hogy a katolikus családoknál előbb megjelent, mint a reformátusoknál. Ugyanakkor Fejér megyében a fentieken kívül csak Seregélyesen hangsúlyozták a katolikusok nagyobb kezdeti aktivitását a karácsonyfa meggyökereztetésében.5 1 Lövik é.n., 229. 2 Szendrey é.n., 284. 3 LÉVAY 1890,121. 4 Kovács 1984,11. 4 Gelencsér—Lukács 1991,267-269; Kovács 1984,11. 25
