Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Régészet - Tóth Endre: In paradisum deducant te angeli… (A székesfehérvári szarkofágról)
Alba Regia 36 (2007) — Mikor harmadnapon a szent maradványok átviteléhez kezdtek, oly könnyedén emelték fel a koporsóra nehezedő hatalmas követ, mintha súlya sem lett volna (...««? ad transferendas reliquas sacras tertia die ventum fuisset, lapis ingens superpositus tűmbe tanta facilitate sublatus est, ac si nichil ante ponderis habuisset, c. 24) — Véget ért hát a harmadnapi vecsernye, és következtek a csodajelek (a tumulus mellé fektetett halott gyermek feltámadása — corpus iuxta regis tumulum deposuit). — Ahogy megvirradt Isten szentséges szülőanyja, Mária menybemenetele után az ötödik nap, ...elmozdítva a padlóból kiemelkedő márványtáblát, végül is lementek a koporsóig, és annak felnyitásakor az édes illat oly hévsége árasztott el minden jelenlevőt, ... deinde sublata marmorea que pavimento preminebat, postquam perventum est ad tumbam,......... in apertione ipsius..........Tunc cooperto sepulchro laude et grates divine pietate proclamantes cum invento thesauro beatissime dei genitricis Marie et perpetuo virginis altare repetierunt. A Hartvik-legenda elbeszélése egyezik a korabeli szenttéavatási szertartások menetével. A három napos böjt az oltárra emelést megelőző szokásos gyakorlat volt, éppúgy, mint a sír felnyitása az ünnep előtti este. A legendák elbeszélése között nincsen ellentét. A Kisebb legenda sokkal kevesebb részlettel beszéli el a történteket, amiket később Hartvik a hallottak alapján legendás megfogalmazásban bővített. Istvánt a még alig elkészült székesfehérvári templom közepén (a szokásos szóhasználat szerint: in medio ecclesiae) temették el, fehér „márványból” készült szarkofágban. Kralovánszky Alán valóban megtalálta in medio ecclesiae az üreget, amely alkalmas volt akár egy kőkoporsó befogadására is. Az in medio ecclesiae épített sírhely nem kétséges, hogy Istváné volt. Az azonban kérdés, hogy az üreg a jelen állapotában mikor készült el és a jelenleg ismert szarkofág volt-e benne. Nem lehet megkerülni Hartvik elbeszélését, aki szerint a corpus sanctum in medio domus sarcofago candidi marmoris inponitur. A szöveg jól egyeztethető a szóban forgó szarkofággal. Az anyag különbsége — az egyik jó minőségű mészkő, a másik márvány — nem jelenthet problémát. Figyelemreméltó lehet Hartvik szóhasználata: nem azt írta, hogy a szent test sepelitur., sem nem tumulatur vagy humatur. Nem a temetéssel kapcsolatos igéket használta, hanem a temetés módjáról írt. Hogy ez az emelkedett stílus, vagy az egykori eltemetés módjának emléke-e, aligha dönthető el. A „márvány koporsóban elhelyezés” azt sugallja, hogy a holttestet nem földbe ásott és falazott sírba tették, hanem egy látható szarkofágba helyezték. A leírás nem mellőzhető a fennmaradt szarkofág értelmezésénél. A transzlációt a Kisebb legenda röviden beszéli el. Az események végeredményét közli: a szent testet egy ezüst tartóba zárták. A szentté avatás után írt legenda szavaiban nem kételkedhetünk. A legenda liturgikus célzattal is készült: a Szent István-ünnep alkalmával aligha olvashattak fel olyan szöveget, amely nem felelt meg az ott látottaknak. Hartvik leírásából az események sorrendje és lefolyása jól nyomon követhető, és következőképpen rekonstruálható. A sír felnyitását és az ünnepséget valószínűleg Nagyboldogasszony napjára, István halálának a napjára tervezték. I. László által elrendelt triduum meg kellett, hogy előzze az ünnepet (1083. augusztus 12-14, szombat-hétfő). A sírt azonban nem sikerült az ünnepre megnyitni. Augusztus 15-16-án (kedd—szerda) történt a Salamon-epizód. Ezt újabb böjt követte (augusztus 17-19, csütörtök—szombat), amelynek harmadik napján este a követ elmozdították a sírról, de a tényleges sírhoz nem nyúltak. Éjjel megtörténtek a csodák, majd vasárnap reggel leemelték a márványlapot, lementek a sírig és felnyitották. Hartvik elbeszéléséből arra lehet következtetni, hogy a sír többszörösen volt lefedve. Este, vecsernye után tudták elmozdítani a követ, amit korábban nem sikerült. Ez alatt volt a márványlap, amelyet másnap reggel emeltek el. Márványlap fedte a sír lejáratát, amelybe leszállva fel tudták nyitni a koporsót. A koporsóból hiába merték az „illatos rózsaszínű vizet,” az mindig telve maradt. A jelenség leírása pontos és hiteles. A magas talajvíz miatt a koporsóba beszivárgott a víz.318 Ebből következik: a holtestet semmiképpen nem a megmaradt szarkofág foglalta magába, mert a szarkofágon nincsen nyílás és a vizet ki lehetett volna merni. Jól látta ezt Fettich Nándor.319 A koporsót valószínűleg kőlapokból állították össze, amelybe beszivárgott a talajvíz. A leírásból az is következik, hogy a kőkoporsót, habár egy lefedett üregben volt, a földbe süllyesztették. A kereséskor az üregből vág}' eltávolították a földet, vág}' a koporsó nem emelkedett ki a földből, csak a fedele, a kőtábla látszott ki a földből (a gyereket így is melléje tudták fektetni). Az illatos, rózsaszínű víz sem legendái szóhasználat, bár az elbeszélést nem szó szerint kell érteni. A szín feljegyzéséhez annyi is elég lehetett, hogy a koporsónak nem volt kellemeden szaga, és a víz valóban rózsaszínes árnyalatú volt. Nem leheteden, hogy a színt a király öltözete vagy a halotti lepel okozta: talán ez színezte a talajvizet, amennyire ezt a sötét, padló alatti térben, a gyertyák fényénél egyáltalában meg lehetett figyelni. A legendák elbeszélései között nincsen ellentmondás. A leírtakat azonban éppen a rendelkezésünkre álló szarkofággal lehetetlen egyeztetni. Hartvik szerint a királyt ugyan fehér márvány szarkofágban temették el, és ez megfelelne a megmaradt mészkő koporsónak, de a leírás nagy kőlapokból összeállított sírládát is jelenthet. A szarkofágból ki lehetett volna merni a vizet. Ezért István király maradványait nem találhatták meg a ma meglévő kőszarkofágban, amelyen nincsen lyuk. A szarkofág egyébként is alig fér el abban a kriptaüregben, amelyet Kralovánszky Alán320 feltárt321. A 318 Ez többeknek problémát okozott: BOGYAY 1971,4, KRALOVÁNSZKY 1976, 87. 319 FETTICH 1971. 320 Kralovánszky 1988, Biczó-Tóth m., 2000,389. 132
