Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Régészet - Tóth Endre: In paradisum deducant te angeli… (A székesfehérvári szarkofágról)
Alba Regia 36 (2007) általa idézett ságvári példán és a római szarkofágok egy részénél csupán eg}' keskeny, alig 10 cm-es sima sáv van az oldallapok találkozásánál, nem pedig olyan széles felület, amit Szakái Ernő (és különösen Fettich Nándor) rekonstruált. Más szarkofágoknál a fedél lapjai élben vagy a háztetőnek megfelelően kúpcserép alakú mintában futnak össze. Biztonsággal kijelenthetjük, hogy a szarkofág fedele egy római fedél átfaragása és a Szakái Ernő által rekonstruált alacsony tetőkiegészítés nem lehetséges. A szarkofág fedelét Antal Mariann rekonstruálta, és nemcsak rajzban, hanem eredeti méretben helyreállította84 (21. kép). Ezért munkája a korábbiaknál meggyőzőbb képét adja a szarkofág tetejének. Néhány cm-rel magasabb tető talán valószínűbb, mert közelebb állna egy eredeti római szarkofághoz. A saroktöredék hosszanti oldalának kicsiny, megmaradt felülete alapján csak sejteni lehet, hogy milyen volt a szarkofág tetőkiképzése. A nyereg- vagy kontyolttetős szarkofágok lefedése Pannóniában vág}' egyszerű, sima megmunkálású volt, vág}’ kétféle módon érzékeltették a háztető cserepezését. A tegula-imbrex lefedést másolták, azaz az egymás mellé tett tegulák találkozására, esetleg a nyeregtető élére kűpcserepeket faragtak. A másik egyszerűbb megoldás volt: imbrexeket nem faragtak ki és a tegulák peremét sem jelölték, hanem a tegulákat váltakozva lejjebb vagy feljebb faragták. A székesfehérvári szarkofágnál alighanem ezt az utóbbi megoldást alkalmazták: a fedél saroktöredékének a hoszszanti részén, az akrotérion mellett egy magasabb és egy alacsonyabb felület váltakozása figyelhető meg. A középkori átfaragásnál a mélyebb felület síkjába mélyítették a fontos mintát. Ha a fedél a cseréplefedés imitálása nélkül egysíkú lett volna, akkor a mintát a felső, a sarokrészen megmaradt felületbe vésték volna be, nem pedig egy mélyebb szinten alakították volna ki. A fedél homlokoldala a római korban díszítés nélkül simára volt faragva. Az újra használatkor ebből a felületéből egy szélesebb léckeretet hagytak meg, amelynek a maradványa alul és a jobb akrotérion töredéknél látható. A felületet az ábrázolások hátterében lemélyítették, és a kereszt és a liliomok emelkednek ki. A latin kereszt szárai kissé ívesen szélesednek. Sem a kereszt, sem az antitetikus liliomok felülete nem tagolt vagy díszített. Csupán a liliomok középtengelye érzékelhető (1. kép, alul). A fedél hosszanti oldalát alul az eredeti római síkba mélyített asztragalosz-sor keretezi: a tojásidomokat és a köztes tagokat is szögletesre faragták. Felette, a két sarokakrotérion közti hosszú, téglalap alakú felületet körfonat-minta díszíti. Különlegessége, hogy az egyik fonat kör, a másik pedig a mandula alakú: alul (és nyilván felül is) csúcsban végződik. Mivel csak két fonattag maradt meg, az is töredékesen, nem lehet tudni, hogy a kör és a mandula alakú fonattagok váltakoztak-e, vagy mandorla alakú tagot csak a felület tengelyében faragtak-e ki. Antal Mariann rekonstrukciója azonban megmutatta, hogy csak olyan kiegészítés lehetséges, ahol a kör alakú és a mandorla alakú tagok váltakoznak.85 A három erű fonattag egyezik a láda fonattípusával. A körfonatok belsejében azonban nem rozetták, hanem töredékesség miatt meghatározhatatlan, sima felületű idomok vannak. A körfonaton kívül, a láda faragványaitól szintén eltérően, palmettás díszítmény támaszkodik a keretre. A fedél sarokrészének nemcsak homlokrésze maradt meg, hanem az arkotérionnak a hosszanti oldalra néző töredéke is. Ebben egy stilizált, megmunkálatlanak látszó felületű növény áll. Alatta a fedelet keretező asztragalosz minta kezdetének maradt meg kis töredéke. 4. A % álfaragás Római szarkofágok másodlagos felhasználása nem volt ritka.86 Különösen Itáliában használtak fel újra a szarkofágokat, és ennek is köszönhető a szarkofágtemetkezés hosszú, évszázados továbbélése.87 Római szarkofágban temették el Nagy Károlyt Aachenban, Palermóban II. Frigyes császár feleségét (Imre király özvegyét), Constanciát,88 Rómában II. Ottót a Szt. Péter bazilikában (ez nem a Grottában ma látható szarkofág, hanem amelyben aló. századig feküdt89). Hogy a budavári ferences templomban talált szarkofágláda9" az ott eltemetett III. András sírja volt-e, nem tudni: mindenesetre eg}' át nem faragott római szarkofágot használtak temetkezésre. Alighanem római szarkofágot alakítottak át eg}' korábbi Árpád-kori király síremlékhez is. A tihanyi altemplomban fekvő, körmeneti keresztes faragványt I. András sírkövének tartják.91 A síremlék hátoldalának megmunkálása szarkofágra emlékeztet:92 a mindkét rövid oldal szélén látható vonalak mintha egy szarkofágláda levert oldalainak a maradványa lenne. A kőlap 191 cm-es hossza és kb. 15 cm vastagsága megfelel a római szarkofágok méretének. Ha egyszer felemelik és a hátoldal ismét megtekinthető lesz, ezt a feltételezést ellenőrizni lehet.93 Római szarkofág másodlagos felhasználása még a legújabb korban is előfordult.94 84 Antal 1996,52-55. 85 AntAI. 1996, 55. 9. kép. m Andre ae-Settis 1984. 87 Andreák- Settis 1984. 88 SCHRAMM-MÜTERICH 1962, Nr. 205, WEHLI 1998. 89 Mindkét szarkofág rajza: MEIER 2002, 232. •X> AltmannJ., ArchÉrt 100,1973, 82-83, TÓTH S., 1994. 91 Részletes áttekintés: UZSOKI 1987. 92 UZSOKI 1987,159, 11. kép. 93 A helyreállításkor a sírkő alá temették azokat a csontokat, amelyek esetleg I. András maradványai lehettek: UZSOKI 1987. Antropológiai vizsgálatukat mindeddig nélkülözzük. 113
