Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Régészet - Tóth Endre: In paradisum deducant te angeli… (A székesfehérvári szarkofágról)
Alba Regia 36 (2007) TÓTH ENDRE IN PARADISUM DEDUCANT TE ANGELI... (A SZÉKESFEHÉRVÁRI SZARKOFÁGRÓL) I. Bevezetés Közel nyolcvan éve nyomozta ki Varjú Elemér a Magyar Nemzeti Múzeum udvarán álló díszes szarkofágláda elfelejtett eredetét és székesfehérvári lelőhelyét.1 A lelőhely és a faragások alapján következtetett arra, hogy a szarkofág I. István király koporsója volt,2 a szarkofág faragóit Bizáncban iskolázott velencei mesternek vélte és ez volt a véleménye Gerevich Tibornak is.3 Ötven évvel ezelőtt Nagy Emese jutott maradandó felismerésre: a díszes koporsót római szarkofág átfaragásával alakították ki.4 Szakái Ernő és Entz Géza két, a székesfehérvári kőtárban felfedezett szarkofágtető töredéket a sírláda fedelének határoztak meg.5 Végül Antal Mariann eredeti méretben készítette el a szarkofág fedelének a rekonstrukcióját, aminek következtében lehetségessé vált a tetőtöredékre faragott fonatos minta kiosztásának megállapítása.6 Kádár Zoltán két cikkben foglalkozott a szarkofág ikonográfiájával:7 az ábrázolásoknak „triumfális” értelmezést tulajdonított, és ezért a sírláda tulajdonosaként ő is I. Istvánra gondolt. Fettich Nándor az írott források vizsgálatával arra következtetett, hogy a kőkoporsót nem I. István temetésére, hanem szentté avatására készítették.8 Mivel Kralovánszky Alán a sarokfülkében álló növényekben életfát vélt felfedezni,9 a „pogány életfák” jelenlétét csak Géza fejedelem koporsójával tartotta összeegyeztethetőnek.10 A szarkofágot Nagy Árpád az elevatio animae- jelenet és a Szent Imre legenda egy részlete összekapcsolásával a trónörökös nyughelyének tartotta.11 Pietro Ranzanus szövege alapján12 Bakay Kornél is Imre herceg síremlékének vélte.13 Bogyay Tamás két cikkben körültekintően foglalkozott a szarkofággal, beleértve a szarkofágtemetést és az ikonográfiái kérdéseket.14 A szarkofágon a közveden bizánci hatást hangsúlyozta, mert a szóba jött itáliai analógiák15 ténylegesen vagy eredetüket tekintve bizánciak.16 Tóth Melinda szkeptikusan nyilatkozott a szarkofág és a zalavári faragványok leveles díszítéseinek rokonságáról.17 Fettich Nándor keltezésére először Lővei Pál18 hivatkozott, majd Tóth Sándor részletes érveléssel igyekezett bizonyítani, hogy a szarkofágnak a már Bogyay19 és 1 Biczó Piroskának köszönöm a többszörös konzultálást az alapos lektori véleményt, amit majd minden esetben figyelembe vettem. Prohászka Péternek a fénymásolatokat (OL Nádori iratok, N-24, 1813, 1599), Gelencsér Ferencnek a fényképeket, Mráv Zsoltnak a fülkeszobrok rekonstrukcióját, Vári Ágnesnek a rajzokat, a fénykép-reprodukciókat Kardos J uditnak, Farkas Zoltánnak a topográfiával kapcsolatos segítséget köszönöm. 2 VARJÚ 1930; a korábbi kutatástörténetet összefoglalta: NAGY 1972, 165. 3 GEREVICH 1938, 156-159., Ua. Szent István Emlékkönyv, Budapest 1938, III., 104-108. 4 NAGY E. 1959. 5 Entz-SzakáL 1964. 6 Antal 1996. 7 Kádár 1941, 1955. 8 FETTICH 1971, Fettich 1973, 152-4. Fettich Nándor 1971-es tanulmányának mondanivalója és okfejtése, valamint az általa készített rekonstrukció és részletrajzok szinte ismeretlenek maradtak. Bakay Kornél idézte a cikket (BAKAY 2000, 366, 68) és Fettich rajzainak egy részét újra közölte. 7 Kralovánszky 1967,24,1968a. '•> Kralovánszky 1967,90, Ua. 1988. 11 NAGY Á. 1972; a lehetőséget felvetette — és tagadta — már BOGYAY 1971, 7. 12 Ransanus, P., Epitome 9: sepelirifecerat structo illi regii operis sepulchro azonban miért jelentené a szarkofágtemetkezést? 13 BAKAY 2000, 367. 14 BOGYAY 1972, 1992. 15 GEREVICH 1938, Entz 1964. 16 Ugyanígy TÓTH M. 1978,31, és TÓTH M. 1988, 121. >7 Tóth M. 1978, 31. 18 Lóvei 1994, 602. 19 Bogyay 1972,1992. 107
