Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)

Tanulmányok - Régészet - Tóth Endre: In paradisum deducant te angeli… (A székesfehérvári szarkofágról)

Alba Regia 36 (2007)

Entz20 által említett rokonsága a zalavári faragványokkal nem I. István-kori faragást jelent, mert az utóbbiak később készültek. Ezért a koporsót nem I. István, hanem S\ent István számára készítették.21 Marosi Ernő22 elfogadta Tóth S. következtetéseit,23 később azonban — a keltezéssel egyetértve — Tóthnak a faragás stílusára vonatkozó bizonyítását vitatva új utat keresett. Szerinte a szarkofág magasra volt helyezve és a teteje nem látszott. Ez okozta a szarkofág aljának egyszerű kivitelét és a fedél gyengébb minőségét, amely csak félig-meddig lett kifaragva.24

A szarkofág halottjának a meghatározásánál mindenki abból a feltevésből indult ki, hogy a székesfehérvári templomban álló elegáns koporsó csakis I. Istvánhoz vagy legalább apjához vagy fiához köthető.25 A keltezések végeredményben az istváni temetkezés függvényévé váltak. Ez az elgondolás azonban nem lehet helyes kiindulópont, mert a koporsó tulajdonosát csak a szarkofág faragásának és a temetési rítusnak, valamint a kapcsolódó kérdéseknek a vizsgálata után lehet keresni. A szarkofág problematikája röviden úgy fogalmazható meg: ha a koporsót all. században faragták át, akkor elvileg I. István király vagy Szent István ill. Imre trónörökös vagy Szent Imre jelképes vagy igazi nyughelye lehetett. Ha pedig a 12. századra keltezhető, akkor — elvileg — az Árpád-háznak a prépostsági templomban eltemetett tagjai közül Kálmán, Almos herceg, II. Béla, II. Géza, III. István és III. Béla,26 továbbá Péter spalatoi érsek jöhet szóba.27 A szarkofág halottjának meghatározásánál ezek közül a személyek közül kell választani, és ha lehet, dönteni.

II. A székesfehérvári szarkofág és fedele

7. A lelőhely

Amit a szarkofágláda eredetéről tudtunk, azt Varjú Elemér közléséből ismerjük.28 Elismeréssel szólt Horváth Istvánról és Vörös Mihályról, a püspökség ügyvédjéről, akik felhívták a nádor figyelmét a szarkofágra. A szarkofág — noha 1814-ben már a Magyar Nemzeti Múzeumba vitték — nem került be a múzeum gyűjteményeinek katalógusába, az 1825-ben megjelent Cimeliothecába.29 Mivel jelentős méretű tárgyról van szó, amit „úgyis mindenki ismer”, a nagyobb kőemlékek szokásos sorsára jutott: elszakadt a lelőhelyétől.30 Henszlmann Imre már óbudai eredetű római szarkofágnak tartotta.31 Römer Flóris még ismerte az eredetét: szerinte a székesfehérvári bazilika alapjaiból ásták ki, és 1814-ben szállították Pestre, a múzeumba.32 Hampel József 1893-ban már nem mert állást foglalni a lelőhelyről.33 A szarkofág királyi temetkezőhelyként nem jött szóba, csak Rómer utalt a lehetőségre.

Az események az irat- és levéltári hivatkozásokkal34 a következőképpen alakultak. Horváth István Fejér megyei földbirtokos 1813-ban értesítette a Nemzeti Múzeum igazgatóját, Miller Jakab Ferdinándot, hogy a székesfehérvári püspöki palota kertjében és a kerítő falban régi faragványok vannak. Miller írt József nádornak, hogy a székesfehérvári püspöki szék üresedésére tekintettel, szerezzen meg néhány kiválasztott faragványt a múzeum számára. A nádor közbejárására a kamara hozzájárult a múzeum költségére a faragványok kiválasztásához, és csatolta Vörös Mihály jelentését. Ez tartalmazza, hogy a faragványok Szent István bazilikájának a romjaiból kerültek ki, és azokat 10 évvel korábban a püspök (Milassin Miklós 1790-1811) helyeztette el a püspöki palota udvarában.35 Csatolta Májer József székesfehérvári tanár rajzát a szarkofágról,36 ami alapján az azonosításhoz kétség nem fér. A négy kiválasztott faragványt, köztük az urna Komana-t Horváth István szállíttatta fel Pestre 1814-ben a Nemzeti Múzeum akkori épületébe (későbbi papnövelde), miután a kövek kibontását és szállítását Vörös Mihály vállalta és fizette. A szarkofág 1936 óta a székesfehérvári Romkertben van kiállítva.

20 Entz 1964.

21 TÓTH S. 1990,1994,1994.

22 A szarkofág kutatástörténetének ismertetése és összefoglalása: MAROSI 2002, 314-322.

23 TÓTH S. 1994.

24 MAROSI 2002, 324.

25 NAGY 1972,165.

26 A III. Bélával való azonosítás problémáit lásd: TÓTH 2006.

27 A prépostsági templomban eltemetettekhez: ENGEL 1987.

28 VARJÚ 1930, 374-375.

29 Cimeliotheca Musei Nationalis Hungarici, Pest 1825. A kötet tematikus csoportosításban, tárgytípusonként sorolta fel a tárgyakat, de kőemlékekről gyakorlatilag nem tesz említést.

30 Varsányi János már Pesten felmérési rajzot készített róla, de lelőhelyet nem nevezett meg: SZENTESI 1992, 114.

31 Henszlmann 1864,123.

32 RÖMER Fl., Arch. Közi. 9:1, 1873, 68. Néhány sorban hívta fel a múzeumlátogatók figyelmét a szarkofágra: ...kevesen tudják, hogy ez 1813- ban a székes-fehérvári basilika alapjaiból ásatott ki és a püspöki majorsági kertben helyeztetett át. Majer tanár figyelmeztette ezen becses műemlékre a múzeum halhatadan párfogóját, József nádort, ki is 1814-ben Pestre átszállítana”. Rómer dátuma azonban csak a szarkofágnak a püspökkertbe való szállítására vonatkozik.

33 HAMPEL 1893, 50 felismerte a szarkofágláda jelentőségét, és megközelítően jó keltezést adott (10-11. század) a Horvátországon keresztül érkező bizánci művészeti hatás feltételezésével.

34 MÓL Nádori iratok, N-24, 1813,1599.

35 facet hic monumentum in horto praedicti allodii episcopalis.

36 VARJÚ 1930, 379. Majer József rajzával.

108