Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - FANCSALSZKY GÁBOR: Régészeti adatok Székesfehérvár környékének népvándorláskori topográfiájához p. 73
Alba Regia 35. 2006 fibula, lábánál kettétörve (a publikációkban restauráitan látható); 2. ugyanilyen fibula több töredéke (ez is restauráitan ismert, a láb fele hiányzik); 3. díszítetlen ezüst csat négyzetes testtel és ovális karikával, h.: 6,5 cm; 4. kalcedon gyöngy, ellipszoid alakú, h.: 3,5 cm (elveszett); 5. az előzőhöz hasonló, de félgömb alakú gyöngy, átmérője 2,3 cm (elveszett); 6. zöld millefiori gyöngy virág és indadísszel, átmérője 1,5 cm; 7. kékes üveg ikergyöngy, h.: 1,6 cm; 8. három darab kisebb karneol gyöngy (elvesztek, már az 1958-as revíziónál is hiányoztak - a többi akkor még megvolt -, talán ez lehet az oka, hogy ez a tétel az irodalomból hiányzik). A lelőhely pontosabb meghatározása Bóna István szerint a "Szőlőtelep", ezt Kiss Attila szerint az MNM-ben fellelhető adatok nem igazolják (Bóna 1971, 269(49); Kiss 1980, 105) 36 . A tárgyak etnikumhoz kötése a leletkörülmények ismeretének hiányában is viszonylag jól behatárolható. Beningert szokás az első közlőnek tartani, ő művének már a címével is jelezte koncepcióját: a nyugatigót terjeszkedés bizonyítékait igyekezett összegyűjteni (Beninger 1931, 15-31) 37 . Valójában Fettich említi először a leletet, ekkor és tíz évvel később is gótnak tartva azt (Fettich 1928, 105; Fettich 1938, 141). Bóna István helyezi a történeti összefüggések keretébe az együttest, a 456471. közötti osztrogót uralom emlékének meghatározva (Bóna 1971, 226-227/10-11/). Lényegében ezt fogadja el Kiss Attila is, nem zárva ki más germán nép lehetőségét sem (Kiss 1980, 111-113). A lelet összefügghet a 24. lelőhellyel. 26. SZABADBATTYÁN? 11/ Az MNM 1924-ben csere útján jutott Mauthner László régiségkereskedőtől egy nagy ezüstlelethez. 38 Sem a leltárkönyv ("ismeretlen lelőhelyről származó germán típusú darabok"), sem a cserére vonatkozó dokumentum nem említ lelőhelyet. 39 A tárgyak részletes leírása Kiss Attila cikkében megtalálható, ezért itt most csak felsorolásukra szorítkozunk (Kiss 1980, 105-107, Taf. II-VI.). Kiegészítésképpen csak a leltárkönyvben szereplő súlyadato36 MNM Irattár 360.1909. ,7 A kérdéses fejezet címe: "Der westgotische Fibeltyp" 38 MNM 24.1924. a-j. 39 MNM Irattár 107c/1924. kat soroljuk fel, mivel ezekből jól lehet következtetni a fibulák eredeti állapotára. Négy töredékes ezüst lemezes fibula, súlyuk: 114, 83, 65 és 57 gr. Jelenleg mindegyik restaurált, hoszszuk 19,6, 19,4, 21 és 10,6 cm. Az utolsó adat azt jelzi, hogy a negyedik darabnak csak a feje és a kengyele fele eredeti, de a többi is erősen kiegészített (a-d.). Díszítetlen ezüst csattest, ezüst csatkarika ezüst pecekkel. Súlya 42,5 gr. Egy tételként vették fel (е.). Ezüst csattest felső lemeze, szélein körbefutó háromszög és pontdísszel, súlya: 4,3 gr. (f.). Díszítése összefügghet a 28. lelőhely ezüstcsatjának díszítésével. Feltűnően nagy ezüst csattüske, üreges öntésű, díszítése két szembenéző állatfej. Súlya 138,5 gr., hossza 8,3 cm (g.). Tölcsér alakú ezüstlemez, súlya 3,8 gr. (h.). Kampó alakú ezüst drót, esetleg csattövis is lehetett, súlya 2 gr. (i.). Öt darab ezüst rög, súlyuk 80,7 gr. (j.). A leletet Fettich Nándor említi először. A MARING feliratos csat (lásd később) kapcsán szól arról, hogy mivel ezeket a tárgyakat (nagy lemezes ezüst fibulák, csatok és ezüst töredékek) ugyanattól a kereskedőtől (mint láttuk, Mauthnertől) vették, feltehető, hogy ezek is Szabadbattyánból származnak (Fettich 1928, 105). Marosi Arnold szerint a lelet ("három nagy gót ezüst fibula, egy ezüst csat, egy nagy ezüst csatrészlet - a csat pecekje -") a Nemzeti Múzeum 1928-ban rendezett kiállításán (Tíz év szerzeményei 1919-28.) Szabadbattyánról származóként voltak feltüntetve (Marosi 1933, 33) 40 . E kiállítás katalógusa azonban éppen úgy nem ad lelőhelyet (Tíz év szerzeményei 1919-1928, 113), mint a leltárkönyv. Ez azért érdekes, mert minden későbbi Szabadbattyánra vonatkozó adat erre a két, nem bizonyítható információra megy vissza. Beninger 1931-ben három nagy ezüst lemezes fibuláról, egy ezüst csatról és egy nagy állatfejdíszes csattüskéről ír, ismeretlen lelőhellyel. Fettich alapján megemlíti Szabadbattyánt, de azt is közli, hogy a legfrissebb hírek szerint a lelet Budapest környékéről származik (Beninger 1931, 20, 22). Ezt az állítását nem igazolja semmivel, bizonytalanságát pedig azzal is kifejezi, hogy az általa megszámozva felsorolt leletek között ez szám nélkül szerepel. További zavart okoz Marosi 1939-es adata, melyben Beningerhez hasonlóan három fibuláról ír utolsó mondata 83
