Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - FANCSALSZKY GÁBOR: Régészeti adatok Székesfehérvár környékének népvándorláskori topográfiájához p. 73
Alba Regia 35. 2006 (Marosi 1939, 42-43). Fentebb azonban már láttuk, hogy a háromból kettő nagy valószínűséggel az 1910. körül előkerült, állatfejes karkötős lelethez tartozhatott, a harmadikat jelenleg nem tudjuk azonosítani. Abban viszont Kiss Attilának feltétlenül igaza lehet, hogy Beninger azért írt három fibuláról, mert az igen töredékes negyedik darabot akkor még nem restaurálták (Kiss 1980, 106). Összefoglalásában Bóna István is óvatosan kezeli a kérdést. A tárgyakról, mint egy ideig állítólag "szabadbattyáni" leletekről beszél (Bóna 1971, 227/11/, 269/49/). A. Kaltofen pedig már annyira óvatos (holott nagy mértékben támaszkodott Bóna munkáira), hogy nem is említi a leletet (Kaltofen 1984). Annál meglepőbb, hogy a nagy német népvándorláskori kiállítás katalógusa kérdőjel nélkül adja meg a szabadbattyáni lelőhelyet, ráadásul Kiss Attilára hivatkozva, aki egyértelműen leírta a leltárkönyv és az Adattár nemleges adatait (Germanen, Hunnen und Awaren 1987, 192) 41 . Tóth Endre az egyik csaton látható kör-háromszög díszítés eredetét és jelentését tárgyalja egy 5. sz. második felére keltezhető ezüsttálka kapcsán (Tóth 1994-95, 132). Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a lelet lelőhelye bizonytalan ugyan, de tárgyai, minősége, kora alapján egyáltalán nem zárható ki, hogy valóban az 1909-1910. táján kirabolt szabadbattyáni gazdag osztrogót (5. sz. második fele) temetőből származik. 27. ÁLLÍTÓLAG SZABADBATTYÁN 11/ Az MNM 1927-ben vásárolt Mauthner Lászlótól egy nagy ezüstcsatot (335 gr., 10,8 cm). 42 A niellóval, poncolt díszítményekkel, négylevelű szőlőmotívummal díszített csattest hátsó lapján hat jegyből álló rúna felirat látható, a tárgy részben aranyozott. A leltárkönyv szerint lelőhelye állítólag Szabadbattyán. A leletet először közlő Fettich a lelőhely bizonyítására az MNM-be korábban bekerült szabadbattyáni leleteket hozza fel (ugyanattól a kereskedőtől), de fentebb már láttuk, hogy ezek közül egyedül az 1909-es származik kétségtelenül onnan (Fettich 1928, 105). = két fibula MNM 10.1927. A híres tárgynak természetesen számos közlése van (Fettich 1928, 105-106, Taf. XIV. 1-3.; Beninger 1931, 38-42, Abb. 15.; Arntz 1939, 355-359, Taf. XXX.; Müller-Kuales 1940, Taf. 501.; Fettich 1953, 71-72, 178, LVII. t. 1.; Bóna 1971, 228(12), 269(49), 3. kép; Kiss 1980, 107, 110-113, Taf. IX.; Magyarország népeinek története... 1981, 86; Kaltofen 1984, 290, Kat. 293.). Külön munkák foglalkoznak a felirattal is (Krause 1962, 441-442; Krause 1966, Nr. 167.; Düwel 1980, 113-114), bár természetesen mindegyik, a csattal foglalkozó mű kitér a felirat értékelésére is. Formailag római előzményekre megy vissza, Fettich által felsorolt párhuzamai is ebből a kultúrkörből származnak, datálása ezek alapján az 5. sz. első fele (Fettich 1928; Fettich 1953, 71-72; Arntz 1939, 356-357; Bóna 1966, 135; Bóna 1971, 228(12); Menke 1987, 63-64, 71; Beneinger 1931, 38-42) 43 . Etnikumhoz kötésével kapcsolatban a felirat jelenti a legfőbb problémát. A MARING név ugyanis a gótból nem, inkább a kvád/szvéb nyelvből értelmezhető, "a híres utódja", bár a nyelvészet alapján helyi gót nyelvjárásban jelentése lehet "marha = ló, lovas" is. A felirat értelmezői is nyitva hagyják annak a lehetőségét, hogy a szó a rúnaíró mester, a készítő, az ajándékozó vagy a tulajdonos neve-e. A területen (amennyiben valóban Szabadbattyánról származik) inkább gót, mint szvéb leletek várhatók, de a keltezés alapján az biztos, hogy ez az egyik legkorábbi germán rúnaemlék (Arntz 1939, 356, 359; Krause 1962 44 , 441442; Bóna 1971, 228(12); Düwel 1980, 112-114.). A csat minősége, kidolgozása, ritkasága alapján származhat a szabadbattyáni osztrogót temetőből, ennek keltezése sem mond ellent, de ez nem bizonyítható. 28. PKISMARTON - SZABADBATTYÁN? 1925. 11/ Fettich említi először azt az ezüstcsatol (h.: 14,8 cm, díszítése a csattesten körbefutó háromszög és kör sor, melyhez hasonlót az 1924-es lelet [26. lh.] egyik csatján láthatunk), melyet néhány évvel 1928. 43 Beninger 1931, 38-42. túl késői keltezésével (480. körül) a kutatás nem ért egyet. 44 Krause 1962, 441-442. szerint a felirat az aquincumi rúnafeliratos lelettel rokon. 84
