Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - FANCSALSZKY GÁBOR: Régészeti adatok Székesfehérvár környékének népvándorláskori topográfiájához p. 73
Alba Regia 35. 2006 az alább idézett publikációkkal szemben azért tartjuk egybetartozónak a tárgyakat, mert kevéssé tűnik valószínűnek, hogy a karperec- és fülbevalópár együttese, a részletek bizonyos egyezése mellett két különböző leletből is származhatna. Bóna István összefoglalásában a lelet értékelhető részét (gót tipusú tárgyak) 5. sz. végi - 6. sz. eleji szvéb női sírként írja le (Bóna 1971, 280-281/1415/, 269/49/). Fontos megállapítása, hogy a leírás alapján a tárgyak csak nagyjából azonosíthatók, ezért további tudományos értékelésük nem lehetséges. A. Kaltofen lényegében csak Bóna adatait veszi át (Kaltofen 1984, 289, Kat. 291. 2-3., Kat. 292.). Kiss A. 1980-ban elfogadja Bóna meghatározását, mely szerint két különböző együttesről van szó. Az egyik a MÁV és a Déli Vasút közötti területről előkerült gránátköves aranyékszer, arany fülbevalópár és két aranyozott ezüst fibula együttese (Kiss 1980, 105), a másik pedig a Börgönd Szabadbattyán vasútvonalnak a szabadbattyáni állomástól K-re fekvő dombját átszelő részéről származó ezüst, állatfejes karperecpár, arany fülbevalópár és arany gyűrű alkotta lelet (Kiss 1980, 106). Az ismert adatokhoz 1984-ben sikerült újat adnia, amikor a Marosi 1939-ben leírt állatfejes ezüst karperecpár sorsa után nyomozott (Kiss 1984). E szerint a Marosi által említett David Reilingtől nagyon valószínű, hogy a korszak legnagyobb népvándorláskori tárgyakkal foglalkozó német műgyűjtőjéhez, Johannes Diergardthoz kerülhetett a két tárgy. A Marosi leírásából viszonylag jól azonosítható, egyébként is ritka és egyedi karperecpárnak megfelelő tárgyak fel is lelhetők a gyűjteményben, D 211-212. szám alatt, bár Keres lelőhellyel. A gyűjtemény fibuláit feldolgozó J. Werner szerint a lelőhelyek megadása az egész anyagra nézve sem túl pontos. A "keletigót" leleteket pedig általában mindig Dél-Oroszországból származtatták. Ezek alapján feltételezhető, de nem bizonyítható, hogy ez a két ékszer a szabadbattyáni gazdag női sír eltűnt tárgyainak esetlegesen megmaradt része. Összefoglalva a következőket állapíthatjuk meg. 1. A szabadbattyáni vasútállomás és vasútvonal építése során 1910 körül egy kisebb, de gazdag osztrogót temetőt találtak és raboltak ki. (Az 1909es lelet is innen származhat, lásd: 25. lh.) 2. Az egyik (esetleg több) női sír anyaga gróf Batthyány Lajos polgárdi gyűjteményébe került, ahonnan legkésőbb 1933-ban egy régiségkereskedő (feltehetőleg Mauthner László) útján Budapestre jutottak, majd itt szétszóródtak, ill. elkeveredtek. Egyedül az ékköves karperecpárról tudjuk, hogy a mainzi David Reiling műkereskedő vette meg. Mauthner számára egyszerűbb lehetett Marosi későbbi érdeklődésére egy ismeretlen vasúti mérnököt megnevezni eladónak, mint gróf Battyhany Lajost. 3. Az együttes egy állatfejes, kőberakásos ezüst karperecpárból., egy poliéderes végződésű arany fülbevalópárból, két aranyozott ezüst fibulából és egy karneolbetétes aranygyűrűből állott. 4. A leletek gazdagsága (már csak a leírás alapján is) arra enged következtetni, hogy fentieken kívül még számos értékes ezüst és arany ékszer jutott illetéktelen kezekbe, a múzeumok teljes megkerülésével, ezért az ismertté vált tárgyak köré is igyekeztek átláthatatlan falat vonni, eléggé sikeresen. Tisztában vagyunk vele, hogy ez a változat is csak az egyik lehetséges a szabadbattyáni gót temető leleteinek sorsát illetően. A tárgyakról korábban író szerzők már rég megállapították, hogy pontos közlés hiányában ezek az elveszett leletek tudományos feldolgozásra nem alkalmasak (Bóna 1971, 281/15/). Az is valószínű, hogy a teljes valóságot már soha nem ismerhetjük meg (Kiss 1980, 105). Az adatok összevonásával a fentiekben mindössze egy áttekinthetőbb képet szerettünk volna kialakítani. 25. SZABADBATTYÁN 11/ Az MNM 1909-ben vásárolt Buday Jánostól egy leletegyüttest Szabadbattyán lelőhellyel. 34 Az irodalomban gyakran idézett tárgyak felsorolása azonban egyszer sem volt teljes (Fettich 1928, 105; Beninger 1931, 20, 21, Abb. 5.; Párducz 1938, 126; Müller-Kuales 1940, Taf. 481. = Reinerth 1940, Bd. III.; Bóna 1971, 227(11), 269(49), 2. kép; Tejral 1973, 28, Abb. 9. 1-4.; Kiss 1980, 105, 123, Taf. L; Kaltofen 1984, 289, Kat. 291.) 35 . A leltárkönyv szerinti adatok az altételszámok sorrendjében a következők. 1. 17 cm hosszú ezüst 34 MNM 147.1909.1-8. Az eddigi irodalomban tévesen 1-7. altételszám van megadva. 33 A többször is idézett Marosi 1939, 42-43. nem erre a leletre vonatkozik, hanem a vasútállomás környékén előkerült arany ékszerekre. 82
