Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - FANCSALSZKY GÁBOR: Régészeti adatok Székesfehérvár környékének népvándorláskori topográfiájához p. 73
Alba Regia 35. 2006 A 8. sz. első felére keltezhető (Szentpéteri 2002, 334) 31 . 24. SZABADBATTYÁN 11/...VASÚTÁLLOMÁS KÖRNYÉKE A szabadbattyáni, amúgy is ismeretlen lelőkörülmények között előkerült germán leletek egyik legbonyolultabb történetű együttesét tárgyaljuk alább. Ebben az esetben ugyanis olyan elveszett tárgyakról van szó, melyeknek szabatos közlése sincs, sőt, úgy látszik, hogy az ezekről szóló, valóban ellentmondásos adatok az alapjai a többit is érintő problémáknak. Annál érdekesebb, hogy a többi értékes lelettel szemben itt vannak információink a lelőhelyről. Egy tény bizonyos: 1910. körül, vasútépítés során egy gazdag germán temető leleteit hordták szét, a későbbiek során ezzel felértékelve Szabadbattyán, mint régészeti lelőhely nevét. A lelet elherdálói, vevői stb. ugyanakkor igyekeztek azt is elérni, hogy az adatok elhallgatásával, összekeverésével az esetleges felelősséget magukról elhárítsák. Az első híradás viszonylag friss. Marosi Arnold tudósít arról, hogy "az 1910-iki vasútépítés alkalmával több, különféle régiség került elő a Déli Vasút és a M. A. V. között fekvő szögletből. "Ezek közül az akkori szóbeszéd szerint a legértékesebbek azok a gránátköves arany ékszerek voltak, melyek ebben az időben gróf Batthyány Lajos birtokában voltak (Marosi 1913, 17-18). A fentieket egészíti ki 1933-ban, bár itt már 1913-as saját adatait sem idézi pontosan, mert, mint állítja, az akkori feljegyzései szerint Batthyány polgárdii gyűjteményében két arany függő és két aranyozott ezüst fibula is volt. Mint fentebb láttuk, eredetileg csak gránátköves arany ékszerekről beszélt. Új adatai mégis rendkívül fontosak. Ezek szerint ugyanis a leletek a vasútállomás mellett végzett munkálatok során talált sírokból kerültek elő. Sajnos látnia már nem sikerült ezeket, mert ekkorra (1933.) eltűntek a gyűjteményből. Állítólag gránitköves karperec is tartozott a leletekhez, de régiségkereskedőhöz jutva teljesen nyoma veszett. Valamilyen információt azért szerezhetett a tárgyakról, mert Hampel műve alapján analógiákat is említ, germán voltukat bizonyítandó (Marosi 1933, 33; Hampel 1905, I. 319, 31 SZIKM 80.12.1. 797-800. ábra, 359, 955-958. ábra) 32 . Sajnos ezek alapján csak a típusukra következtethetünk. A lelettel kapcsolatos problémák igazi oka Marosi 1939-es cikke (Marosi 1939, 42-43). Ebben ugyanis az MNM (akkor Magyar Tört. Múzeum) három germán, Szabadbattyánból származó fibulájának eredetéről ír, hivatkozva saját 1933-as adataira. Ott két különböző leletről volt szó, az első a jelenleg tárgyalt, a másik, három fibulás lelet pedig egyértelműen azonos az 1924-es együttessel, melyet később tárgyalunk (Marosi 1933, 33) 33 . E fibulák közül kettő (!) hiteles értesülése szerint egy budapesti régiségkereskedő útján jutott a múzeum birtokába. A régiségkereskedőtől szerzett információk szerint ezek a szabadbattyáni vasútállomásnál kerültek elő, a Börgönd - Szabadbattyán közti vasútvonal építésekor, ott, ahol ez a vasútvonal az állomástól K-re fekvő dombot átszeli. A fibulákat a kereskedő (nyilván Mauthner László) az építkezés egyik mérnökétől vásárolta meg, egyéb leletekkel együtt. Ezek az adatok tehát részben az 1924-es leletre vonatkoznak (erről bővebben később), részben pedig felkelthetik gyanúnkat, hiszen ekkor Szabadbattyán már ismert régészeti lelőhely. Minket jelenleg a többi lelet érdekel. Ezek a következők: 1. Két ezüst karperec 5-6 mm vastag ezüst drótból, melyek vége körülbelül 12 mm szélességben és 1516 mm hosszúságban kiszélesedve stilizált állatfejben (kígyó?) fejeződik be. Az állatok szemét csiszolatlan, bizonytalan alakú rubinvörös kő alkotta. A karpereceket a kereskedő David Reiling mainzi kereskedőnek adta el. 2. Egy pár arany fülbevaló, ezek ezidőszerint (1939) a budapesti régiségkereskedő birtokában voltak. 3. Aranygyűrű vörös karneollal, mely szintén Budapesten van, de már nem a kereskedőnél. Marosi három adatsorának egy közös eleme van, a gránátköves karperecpár. Ide tartozott még két aranyozott ezüst fibula (1933), egy pár arany, kőberakásos, poliéderes fülbevaló (1933, 1939) és egy karneollal díszített aranygyűrű (1939). Ezek a leletek mind vasútépítés során, 1910 körül kerültek elő. Sem előkerülésükkor, sem később nem írták le ezeket pontosan, ábra nem maradt fenn róluk. Mi Csak hozzávetőleges analógiákról lehet szó: az első kettő háromujjas fibula, a második pár pedig öt; illetve poliéderes végződésű fülbevalók. Az utolsó mondat. 81
