Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - MŰVÉSZETTÖRTÉNET - KUNSTHISTORIE - BIRCSÁK ESZTER: Egy közép-európai griót 19. századi megszületése és elhalványulása. Ferenczy István: Kisfaludy Károly mellszobra p.7
Alba Regia 35. 2006 A gyűjtés sikere predesztinálta arra a Társaság tagjait, hogy amikor felmerült a kérdés a szobor elkészítőjét illetőleg, akkor csak azt tartották szem előtt, hogy a szobrász személyében legalább ekkora kvalitású, sikerű, személyiségű legyen, mint akinek ők Kisfaludyt gondolták. így szinte egyértelmű volt, hogy a hagyományosan „a magyar szobrászat megteremtőjeként" aposztrofált és emlegetett Ferenczyt kérjék fel. Ferenczy első terve 1831-ben készül el, amelyet rézkarc formájában az Aurórában (Kisfaludy lapjában) meg is jelentetnek 1832-ben. A leírás szerint: „Ferenczy terve szerint emlék illő magasságú s négyszögű alapra, melynek előszínén kevés szavakkal a mív jelentése adatik elő, lesz helyeztetve. Ezen, néhány lépcső elett egy csonkolt oszlop áll s rajta a hamvadónak képszobra, éltet meghaladó nagyságban. Л lépcsőkre térdeken s a szoborhoz borulva, felé terjengő karokkal látni egy deli szüzet: a hazai Musát. Leimádkozná az égből a korán elvesztettet: de fenn, némán és csendesen áll az márványhidegségben, színváltozott arcczal. Az oszlop lábainál a költés jelképei hevernek, melyeket az ünnepelt részint alkota nálunk, részint gazdagított. " A terv tetszést aratott, így a Társaság megköti a szerződést Ferenczyvel, mely szerint a szobor egésze 4000 forintba kerül, s ebből 600 forintnyi az először elkészítendő mellszobor kőanyaga. Az eredeti elképzelés szerint, legalábbis Ferenczy így rendszeresen műveljék az irodalomelméletet és a szépirodalmat, jó műfordításokat hozzanak létre és munkásságuk eredményét saját kiadványaikban tegyék közzé. Hogy ehhez a szükséges anyagi alapot előteremtsék, pártoló tagokat szereztek; elhatározták továbbá, hogy havonként tartott üléseken a tagok felolvassák műveiket, és megbírálják egymás dolgozatait. A Társaság vezetősége kibővült: élén az elnök állt (előbb Jósika, 1848., majd amikor több mint egy évtizedes szünet után a társaság újra megkezdte működését, a 60-as évek elejétől Eötvös), az alelnöki tisztet Schedius Lajos, az egyetemen az esztétika tanára, majd Császár Ferenc töltötte be; az igazgatói munkakör megmaradt, ezt Toldy Ferenc látta el, titkárok és másodtitkárok Tóth Lőrinc, Erdélyi János, Nagy Ignác és Garay János lettek. 1844-ben a Társaságot az uralkodó nyilvános jogú intézménynek ismerte el, az ezzel kapcsolatos ünnepi ülésre írta Vörösmarty a Hymnus című költeményt. Az 1849-ig terjedő időszakban a Kisfaludy Társaság igen nagy és hasznos munkát végzett, és úgyszólván minden jelentős magyar írót tagjai közé számlált. Csak Petőfi nem volt tagja; Jókai emlékezése szerint, amikor szóba került jelölése, kijelentette, hogy nem kíván tagja lenni sem a Kisfaludy Társaságnak, sem az Akadémiának. tervezte, a szobor a Városligetbe került volna, mert nem állt ekkor még olyan épület, amely „alkalmas" lett volna a befogadására. A következő szerződés szerint az egész szobornak 1835-ben készen kellett volna állnia, amelyhez Ferenczy tervrajzot csatolt. Ezen jól látszik az a szarkofág forma, amit a szobrász biztosan Itáliában, s valószínűleg Canova mintájára készített. 7 A szarkofág oldalaira domborműveket tervezet, melyeken Kisfaludy életéből vett jelenetek lettek volna. Szintén ezen a terven szerepel a nőalak, a szobor alatt térdelve, közel a mellszoborhoz, a leírás szerint „hogy leimádkozná az égből a korán elveszettet". Az, hogy Ferenczyt mennyire foglalkoztatta a szobor gondolata az kitűnik a testvérének Józsefnek írt leveleiből 8 . A szobor lassan készül, melynek egyik oka, hogy Ferenczy Ruszkabányáról várja a kőanyagot. Tudjuk, hogy a szobrász nagy hangsúlyt fektetett a magyarországi kőanyag feltárására, főképp a márvány kitermelésre, és bronzöntő műhelyt is létrehozott, bár később kiderült, hogy a bronzöntés technikáját nem ismerte kellőképpen. Későbbi kritikusai az általa előszeretettel használt ruszkabányai, és dognácskai márványról azt írták, szürke, nehezen kezelhető anyag, ezért nem alkalmas szobrok készítésére 9 . 1836-ban már csak arra vár Ferenczy, hogy a felállítás helyét és idejét kijelöljék, s ekkor merül fel benne az időközben épülő Magyar Nemzeti Múzeum kertjének a gondolata, ahol szerinte méltó helyen lenne a szobor. Levelet ír Toldy Ferencnek, aki a nádortól kér támogatást. A nádor megadja az engedélyt, de azzal a kitétellel, hogy felállítani csak a kert elkészülte után lehet. A kert lassan készül, közben metszetek készülnek a szoborról, és a 1844-es Kisfaludy emlékünnepségen még mindenki lelkes támogatója a szobor elkészültének és felállításának. Ferenczynek közben kevés megrendelője akad, így kénytelen elhagyni a várost, ám műtermében még mindig ott ál a szobor, ezért a nádorhoz folyamodik ismét, s közben Toldy azt ajánlja, hogy 7 pl. Canova: XIII. Kelemen papa síremléke, vagy Francesco Pesaro síremléke s Ma a Szépművészeti Múzeumban őrzik a fent említett leveleket. 9 A kőanyagról és a bronzműhelyről -többek között- Kelety Gusztáv írt kritikát 1873-ban, amikor a hagyatéka körül kirobbant vitára is reagál, Kelety 1910, 171-184. 12
