Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - MŰVÉSZETTÖRTÉNET - KUNSTHISTORIE - BIRCSÁK ESZTER: Egy közép-európai griót 19. századi megszületése és elhalványulása. Ferenczy István: Kisfaludy Károly mellszobra p.7
Alba Regia 35. 2006 akkor állítsák fel a szobrot a Múzeum épületében 1847-ben. A szobrot végül a Múzeum átveszi, de a raktárban helyezi el, s Ferenczy eltávozásával a szobrot érintő minden kérdés és probléma Toldy Ferenc kezébe kerül. Közben meghal József nádor, s a helytartó Augusz báró szinte előröl kezd mindent, tudni akarja ki a Társaság, miért akarnak szobrot, miért neki, miért a Múzeumkertben. Az 18 54-es levélváltásból kiderül, hogy Kisfaludy Károly alakja már nem annyira elfogadott és közismert, mint két évtizeddel ezelőtt. Végül három évnyi levelezés után Albrecht főherceg megadja az engedélyt a szobor felállításához. Az újonnan felmerülő probléma, hogy Ferenczy a mellszobrot és a nőalakot készítette csak el, mondván a műtermében nem lett volna hely az egész kivitelezésére, így most el kellett készíttetni valakivel (Ferenczy ugyanis 1856-ban meghalt), s a felkért Gerenday Antal kőfaragó jelentősen több pénzt kért, mint amennyi a Kisfaludy Társaság kezében volt. Támogatásért a Múzeum igazgatója, Kubinyi Ferenc folyamodványokat írt nem sok sikerrel, így a szobor továbbra is a raktárban maradt. 1863-ban megemlékeznek egy kis hír erejéig a szoborról a Vasárnapi Újságban: „Ferenczy által készítve, a múzeumban már készen áll. Fölállítása 3000 forintba kerülne, de a Kisfaludytársaság e czélra még csak 1000 forinttal rendelkezik. Terv szerint szürke márványból készült lépcsőzeten egy tört oszlop fog állni, s erre lesz helyezve a fehér márványhói készült mellszobor, melyre a kesergő magyar múzsa borul." (N.n. Vasárnapi Újság, 1863. 159. Tárház) 1873-ban, 16 évvel később, Pulszky Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori igazgatója ismét elővette az ügyet, s megbízta Jablonszky Vince kőfaragót, hogy készítse el a hiányzó részeket. A kőfaragó azonban nem Ferenczy terveit követte, talán nem is ismerte, az oszlop magasabb és keskenyebb lett, a szarkofág elvesztette alakját, kocka alakú lett, s a Mátyás-szobor kőanyagából készült. 1875-ben felállították a szobrot a kertben, minden pompa és előzetes terv nélkül. Toldy Ferenc, aki szinte Kisfaludy halála óta tervezte a nagy leleplezést, mely szerint emlékbeszédek, előadások övezték volna az ünnepi pillanatot, nagyon elégedetlen az elkészült szoborral melynek felállításáról nem is tudott, s leveleiben, melyet barátainak küldött, ír nehezteléséről, mert szerinte a szobor fennköltsege veszett el, szinte nevetségessé vált Kisfaludy mellképe rajta. Kisfaludy Károly szobra ma a Magyar Nemzeti Múzeum háta mögött, viszonylag eldugottan, az építkezés mellett áll, de mára csak a mellszobor és az oszlop van meg. A nőalak 1944-ben a háború idején pusztult el. FOGADTATÁS, UTÓÉLET „Az olyan „forró" emlékezést neveztük mítosznak, amely az időrendi tájékozódás és ellenőrzés instrumaként nemcsak kiméri a múltat, hanem a múlthoz fűződő viszonyból meríti a jelen önelképzelésének alkotóelemeit, meg támpontokat a reménykedés és a cselekvés céljaihoz" (Assmann 2004 79.) Talán ezzel magyarázható Kisfaludy Károly, s Ferenczy István 19. század eleji sikere és felemelkedése és gyors hanyatlása is, hiszen az már ismert, hogy a reformkori Magyarország értelmiségének, s egyben politikai elitjének egyik legfőbb célja a magyar nyelv és ezzel szorosan összekapcsolódva a magyar nemzet felemelkedése, unikálissá, megkérdőjelezhetetlenné tevése volt, melyhez kiválasztottak maguk közül olyan embereket, akik ezt képesek voltak egész életükben szolgálni és megtestesíteni. Mítosszá válni azonban nem egy nemzedék, hanem több egymást követő nemzedék megkérdőjelezhetetlen ítélete, folyamatos megerősítése után lehet, s erre sem Ferenczy Istvánnak, sem még kevésbé Kisfaludy Károlynak nem volt módja. Nyilvánvalóan nem ők az egyetlenek, akiket a maguk korában kultusz övezett, majd a történelem szinte elfeledte őket. Kisfaludy Károly szobra és annak problematikus élete ugyanis köszönhető a 19. század változatos politikai, kulturális életének. Nem véletlen, ahogy az a fentiekből könnyen érthető és kikövetkeztethető, hogy az irodalmi szervező alakja miért volt fontos az 1830-as években, miért tartott ki egészen a 40-es évek végéig, miért volt napirenden szobrának elkészítése, az emlékállítás szüksége, hiszen ha csak a történelmi eseményeket, a nemzeti gondolkodás felerősödését, a reformok igényét és kultúráját nézzük, akkor egyértelművé válik, hogy Kisfaludy - nem teljesen őt megillető módon -, mint 13
