Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - MŰVÉSZETTÖRTÉNET - KUNSTHISTORIE - BIRCSÁK ESZTER: Egy közép-európai griót 19. századi megszületése és elhalványulása. Ferenczy István: Kisfaludy Károly mellszobra p.7
Alba Regia 35. 2006 lálásra, kidolgozására összpontosulnak, és mindenáron létre akar hozni egy bronzöntő műhelyt Magyarországon. Azonban felkészültségének hiányosságai, valamint tehetségének nem oly jelentős volta csak arra adtak neki lehetőséget, hogy monumentális terveit, elsősorban a szobrokat illetően, csak megtervezze, de ne tudja megvalósítani, s így például a Mátyásemlékmű terve az egyik leghíresebb, s legjobb példa arra, hogy bár rendkívül impozáns tervet készített, nem volt tehetsége a kivitelezésre. Legjelentősebb műve az 1846-os Kölcsey ülőszobor. De ugyanígy volt a bronzöntéssel is. Bár nagyon szerette volna a műhelyt, de nem értett az öntéshez, s folyamatos kudarchoz vezettek kísérletei. Ferenczy, főként saját kudarcai, de az ellene egyre erőteljesebb kritikának köszönhetően, mely persze köszönhető annak is, hogy folyamatosan a középpontban volt, szerepe és tervei mindig izgalomban tartották a közvéleményt és a kortárs kritikát, egyre elkedvetlenedett, s legjobbnak látta visszavonulni Rimaszombatra, ahol 1856-ban meghalt. Alakja, tervei szintén megtestesítették azt a korabeli igényt és vágyat, hogy a magyar nemzetnek legyen saját szobrászat, szobrásza, aki el tud készíteni olyan jelentős, monumentális emlékművet, ami szimbólumként szolgálhat a kortársak és a jövőbeni nemzet számára. Azonban azok a tervek, melyek Ferenczy fellépésekor magasztosnak és fennköltnek ígérkeztek, később, főként saját személyének köszönhetően nevetségessé, de legalábbis történelmietlenné váltak, így egyértelművé vált bukásuk. Kisfaludy Károly szobra, ahogy azt az alábbiakban látni fogjuk jól mutatják mind Kisfaludy, mind pedig Ferenczy személyének, a hozzájuk kapcsolódó kultusznak a történetét. A SZOBOR TÖRTÉNETE (Hoffmann 1912, 150-161.) Kisfaludy Károly 1830. november 21-én halt meg, s ezután szinte rögtön felmerült a gondolat a barátaiban, hogy egy emlékszoborral adózzanak az általuk nagyra tartott irodalom-szervező barátjuknak. Maga az emlékszobor gondolata, illetve a pénzgyűjtési akció, amely ezt a szobor készíttetést övezte ekkor még nem volt gyakori, s főként nem a kortárs alkotókat illetően. A személyének szóló kiemelkedő tiszteletet kellőképpen mutatja a temetése, melyet „a nemzet veszteségeként" definiáltak, s a reformkori politikai, irodalmi elit részt vett rajta, az ünnepi előadások, illetve az a tény, hogy az ekkoriban alakuló (pozsonyi) Akadémia Nyelvtudományi Osztálya első rendes tagjává választotta (N.n., Vasárnapi Újság, 1875. 627.). Síremlékének, s később az emlékszobornak a gondolata annak a tíztagú társaságnak az ötlete volt, akik Kisfaludy legszűkebb baráti körét alkották, így Bajza József, Bártfay László, Bugát Pál, Forgó György, Helmeczy Mihály, Schedel (Toldy) Ferenc, Stettner (Zádor) György, Szalay Imre, Vörösmarty Mihály, Walter László. Ok váltak a Kisfaludy Társaság alapítóivá, mely 1836-ban - köszönhetően a gyűjtési akciónak - szépirodalmi társasággá vált, majd 1844-től, királyi megerősítéssel, közintézetté (Sőtér 1965) 6 . 6 A Kisfaludy Társaság: Az Akadémia mint nyelvművelő és tudományos intézmény mellett egyre inkább szükségessé vált egy olyan társulás létrehozása, mely a szépirodalom művelését tartotta hivatásának. Toldy már a húszas években foglalkozott azzal a gondolattal, hogy az Aurora körének tagjai, akik Kisfaludy Károly lakásán, majd Bártfay László szalonjában szoktak összegyűlni, irodalmi társasággá szerveződjenek. Az egyesülés közvetlen célja előbb Vitkovics, majd Virág Benedek szobrának felállítása és műveinek kiadása lett volna. Kisfaludy Károly halála után barátai azután létre is hoztak egy tíz tagból álló egyesületet mint "Kisfaludy Károly emlékére és munkáji kiadására ügyelő társaság"-ot, mely felhívást bocsátott ki adakozásra és előfizetésre Kisfaludy emlékművének felállítása, illetve munkáinak kiadása érdekében. Mivel a költségek kifizetése után még nagyobb összeg maradt, a Társaság Toldy indítványára 1836. november 12-én elhatározta, hogy azt irodalomelméleti és szépirodalmi pályamunkák jutalmazására fogja fordítani, maga pedig felveszi a Kisfaludy Társaság nevet. Kidolgozták az alapszabályokat, melyek a tagság létszámát húszban határozták meg (később negyvenre emelték). A Társaság minden évben Kisfaludy Károly születésnapján tartotta közgyűlését; ilyenkor kiosztották a jutalmakat és a koszorúzott pályaműveket olvasták fel. Igazgatóvá Fáy Andrást választották, akit e tisztségben 1840-ben Jósika Miklós követett. Az irodalmi élet felélénkülése hamarosan lehetővé tette és meg is kívánta, hogy a Kisfaludy Társaság, mely kezdetben csak jutalmazó társaság volt, kibővítse működését. 1841-ben új alapszabályokat készítettek, melyek értelmében a Társaság "Magyar Szépirodalmi Intézet"-té alakult, azzal a céllal, hogy tagjai 11
