Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A száz esztendő Sümegcsehi község múltjából. 1850–1950 (1959). Településtörténeti tanulmány. XXXIV. p. 81–125. T. I–XVII.

kívül az elöljáróság a következő személyekből állt: Kulcsár (Úrhidai Balázs) József helyettes bíró, Tóth (Kecskés) János és Oswald József, Oswald Gyula.) A kisbíró még éjjel dobbal járta végig a falut, és felolvasta a parancsot. A dobszó felriasztotta a falu népét, s a kisbíró konkrétan tudatta „mely korosztályoknak kell bevonulni csapattestjeikhez, s a bevonulóknak a kaszárnyákban vasárnap éjfélig jelentkezniük kell. Csehiből az elvonulás a sümegi vasútállomásra vasárnap délután lesz." (Családi feljegyzés). A felkészülésre a bevonulóknak alig maradt idejük. Ekkor volt a munka dandárja: gabonahordás előtt álltak a gazdák. A szombati nap a készülődéssel telt el, szinte lebénultak a családok, és a sürgős mezőgazdasági munkát csak néhányan tudták elvégezni. Legtöbben a szőlőhegyre mentek ki. Nem volt vidámság, csak szomorúság. A vasárnapi miséri a káplán hazafias prédikációt tartott, ámbár az is aggodalommal volt tele. A káplán tudatta a hallgatósággal, hogy a déli frontra a Monarchia eddig is nagy erőket vonultatott fel. A mostani bevonulókat az orosz támadás megállítására Galíciába sorakoztatják. E nap délután 3 órakor 33 családapa gyülekezett a Sümegi utca elején, ahonnan lovaskocsik szállították őket a vasútállomásra. Legtöbben Nagykanizsára utaztak a 20. honvéd gyalogezredhez, akiket különböző zászlóaljakba osztottak be. A 32^42 év közöttieket, akik póttartalékosok voltak, népfelkelő ezredekbe szervezték. (Kiderült augusztus 2-án, hogy a háború egész Közép-Európára kiterjedt, az oroszok mobilizálták hadosztályaikat a német határ felé, a német császár hadat üzent a cárnak.) Az alakulatokat sietősen az orosz frontra vitték, mert a Monarchia augusztus 5-én hadat üzent Oroszországnak. A tisztek igyekeztek lelket önteni a csüggedőkbe, a frontra indulás előtt a magyar katonai hagyományokat elevenítették fel, „életünket és vérünket királyunkért" kiáltással szálltak a vagonokba, és hittek abban, hogy őszre a katonák győztesen hazajöhetnek. A több mint 4 esztendeig tartó háború alatt a lakosság elszegényedett, a gyenge munkaerő nem tudta előállítani azokat a termékeket, amelyekre a hadsereg, az ország és a falu népe igényt tartott. 1918 őszén ismertté vált a hősi halottak száma: Csehiből 29, Prágából 23, Bazsiból 14 fő halt meg az arcvonalakban. Hősi halottak Sümegcsehiből: Böcskei Zsigmond, Cserép Géza, Csombó Ignác, Csombó József, Derhán József, Derhán Sándor, Farkas Ignác, Ferenczy Ferenc, Gaál János, Heiter István, Iván Ignác, Józsa Ignác, Józsa Imre, Kovács István, Kovács József, Kulcsár Gábor, Kulcsár Géza, Kulcsár Ignác, Kulcsár Lajos, Latzi Gábor, Latzi József, Nagy József, Nagy Lajos, Simon Ernő, Somogyi Gyula, Somogyi István, Szanati Ferenc, Szántó János, Szántó Mihály. (SCSP, HD, 61-64.; családi hagyomány.). Csehiben, de a környék falvaiban sem voltak kilengések a háború befejezése napjaiban és a forradalom heteiben. 1918 utolsó heteiben 9 házhelyet osztottak ki az uradalmi területből, a Csidermajortól keletre, a Sümegi utca folytatásában, annak a déli oldalán. A házhelyet átvett családok között voltak a Simon, a Farkas, a Lovas, a Józsa családok, valamennyien hadiözvegyek, hadiárvák, hadviseltek. Nincs nyoma annak, hogy a Károlyi-féle forradalom idején kidolgozott földreformtörvénnyel kapcsolatban a falu népe részéről mozgalom, vagy akár mérsékelt földkövetelés lett volna, bár a várakozás, különösen a földdel nem rendelkező családok körében megvolt. Ebbe a hangulatba robbant bele a proletárdiktatúra, amely helyi szerveit 1919. március 23-ától építette ki. Proletárhatalom Sümegcsehiben 1919-ben A hatalom a földmunkás-szervezet kezébe került. A szervezet vezetői (Egyed, Erkl, Gyalogh, Opitz családok) a munkásmozgalommal a háború előtt ismerkedtek meg, és a Szociáldemokrata Párt tagjai lettek. A párt községi szervezetét Egyed János hozta létre. Egyed János és családja 1895-ben Csehiből Horvátországba költözött munkát vállalni. Nem kereste azt az utat, amelyre több család kényszerült, hogy az amerikai kontinensre vándoroljon. Kétségkívül, a család elvándorlása ugyanazon okokból történt, mint az amerikai kontinensre kényszerűiteké. Csakhogy a környékről éppen a XIX. század utolsó évtizedében elég sok család keresett munkát a horvátországi nagybirtokokon, ahová hívólevelekkel utaztak a családok. (Megemlítjük, hogy a Horvátországba távozók többsége bazsi lakos volt. Ismeretes az eddigiekből is, hogy ebben a községben a megélhetési viszonyok a XIX-XX. század fordulóján is elég mostohák, és a lakosság szegényebb része valósággal nélkülözött. A bazsi lakosok egy része a XVIII. század elején Horvátországból települt át a faluba, és a rokoni kapcsolatokat majdnem 200 éven át ápolták. A meghívó leveleket - az ottani nagybirtokosokkal egyeztetve - a rokonság küldte meg a bazsiaknak. Voltak, akik megtalálták számításukat, így többen nem is tértek vissza Bazsiba.) Az Egyed család 10 év múltán visszajött Csehibe, de még ebben az évben Budapestre költöztek. Egyed János egy hadiüzemben talált munkát a háború idején, de a városi életkörülmények romlása miatt 1918-ban visszatért Csehibe. Ekkor már szervezett munkás volt. Az 1918 végi mozgalmas politikai viszonyok közepette szervezte meg a Szociáldemokrata Pártot a faluban, melynek az említett neveken kívül több tagja nem is volt. Ahhoz azonban, hogy az országos események közepette helyileg hatalomhoz jussanak, a 4 fő elegendő volt. A Károlyi-féle polgári demokratikus átalakulás idején Egyed a községi munkástanács elnöke lett, és a Tanácsköztársaság létrejöttével (magától értetődőleg) a helyi végrehajtó bizottság (direktórium) vezetője (elnöke.) Ekkor 52 esztendős. A tisztségre a sümegi járás direktóriuma nevezte ki. Ezzel a szervvel a kapcsolatot a helyi direktor tartotta, aki politikai, társadalmi kérdésekben 104