Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A száz esztendő Sümegcsehi község múltjából. 1850–1950 (1959). Településtörténeti tanulmány. XXXIV. p. 81–125. T. I–XVII.

tanácsokkal szolgált. A helyi direktórium tagjai valamenynyien szegényparasztok, akik (a rendelkezésre álló történelmi forrás szavaival) gyűlölték a birtokosokat. A direktórium tagja volt még Erkl Ferenc és Gyalogh József, akiket a nép kisdirektoroknak hívott. A rendszerváltás egyik mozzanata volt, hogy a községi bíró házától (Németh János) a bíróládát a direktorhoz (Egyed házához) vitték. (A bíróládában tartották a községre vonatkozó legfontosabb okmányokat, térképeket). A helyi direktórium eszmei irányítója, Cserny Béla tanító, aki 1916-ban orosz fogságba került, és 1918-ban az ottani rendszerváltás nyomán ismerkedett meg a kommunista tanokkal. Cserny 1919 elején érkezett meg Csehibe. A munkástanáccsal, majd a direktóriummal állandó kapcsolata volt, de ezt nem merte nyíltan vállalni, mert az egyházi hatóság megtorlásától tartott, lévén az iskola egyházi fenntartású. Ugyanakkor a község vallásos népe is szemben állt a kommunista tanokkal. Csernyről a lakosok tudni vélték, hogy a direktort éjszaka titokban keresi fel, amikoris tanácskoznak a teendők felől. Csernynek az volt a véleménye, hogy a falu népét meg lehet nyerni a rendszer támaszának, ha földet osztanak a legszegényebbeknek. Erre 1919. áprilisban került sor, amikor 50 holdat parcelláztak ki az uradalom területéből. A juttatottak a parcellákat kukoricával vetették be. (Ezért is nevezték a parcellákat kommunista kukoricaföldeknek.) Az 50 holddal a szociális helyzetet megoldani nem tudták, és a parasztság földéhségét sem sikerült lecsillapítani. Az 1919. áprilisi tanácsválasztások alkalmából tagok lettek: Somogyi Mihály, Nagy Lajos, id. Barbély István, Pap József, Opitz Sándor, Opitz József, Böcskei Lőrinc. A tanácstagok között a kisbirtokos parasztság képviselője Böcskei Lőrinc volt, a többiek a kevés vagyonúak közül kerültek ki. A két Opitz például a falu által felfogadott csordás családból került ki. A Tanácsköztársaság alatt a községben nem került sor élelmiszer-rekvirálásra, közellátási célra az uradalom terménykészletéből és állatállományából vettek igénybe. (Ez nem volt nagy mennyiség.) A csehi lakosság szinte egyöntetűen foglalt állást a proletárdiktatúrával szemben. Ez egy május 5-i politikai előadás alkalmával vált nyilvánvalóvá. A direktor a vallás dolgában meggondolatlan kijelentésekre ragadtatta magát, melyeket gyűlések alkalmával, vagy magánbeszélgetések során tett. Erre válaszul Makkos József egy május elejei vasárnapi mise után, nagyobb csoport előtt gyalázta a direktort, vele együtt a „szocialista gyülevész társaságot". A csoportban állók nem reagáltak Makkos kijelentéseire, mivel ismerték annak heves természetét, felindultságát. A kijelentések eljutottak a direktorhoz, aki a járási szerveket arról értesítette, hogy Csehiben egy nagyobb csoport gyalázta a tanácsköztársasági eszméket. A vörös őrök elfogták Makkost, vallatták, de senkit sem tudott megnevezni, aki véleményt nyilvánított volna kommunista ellenes szavaira. így a megtorlást Makkoson egyedül hajtották végre, és nem tudták bizonyítani, hogy a lakosság valamely csoportja proletárellenes nézeteket vallana. Május 5én Sümegről agitátor érkezett Csehibe, aki a Tanácsköztársaság vallásügyi politikáját ismertette az iskolaudvaron tartott gyűlésen. Nevezett (Kelemen nevű) „a járás erőszakos kommunista agitátorainak egyike" - így jellemzi a történeti forrás. Egyed János kirendelte a falu felnőtt lakosságát az agitátor beszédének meghallgatására. Kelemen, a vallásról beszélve tiszteletlenül nyilatkozott a papságról, és kiemelt néhány hittételt is, amelyet egy szabadkőműves brosúrából olvasott fel. A hallgatóság eleinte morgással fogadta a beszédet, majd közbekiabált. A szónokot a hallgatóság reakciója bosszantotta, s további becsmérlő szavakat mondott, de most már nem a vallásról, hanem a jelenlévőkről. Erre a hallgatóság a keze ügyébe került szerszámokkal, dorongokkal rátámadt Kelemenre, akit az iskolaépületbe menekített a direktórium. Az agitátor az éjszaka leple alatt merészkedett ki az épületből, és a direktórium tagjai kísérték el a sümegi úton. Kelemen a csehi esetről értesítette az egerszegi direktóriumot, miszerint: „Csehiben ellenforradalom van:" A szónok ugyanis a hivatalos álláspontot közölte a hallgatósággal, azaz a templomot be kell zárni, az iskolában pedig materialista tanokat oktatni. Másnap nagyobb létszámú küldöttség jelent meg a lakosok közül a plébánián, akik kijelentették, hogy a templomot nem hagyják bezárni, és az iskolai oktatásban pedig ragaszkodnak a vallásos neveléshez. Egyed János még ezen a napon nyugtatólag lépett fel a lakosság küldöttei előtt. Beismerte, hogy Kelemen túlment a megengedett határon. Az agitáció még a háború előtti pesti szabadkőműves páholyokban hirdetett pogány gondolatok erősen egyszerűsített és primitív változata volt, melyet hibásan, fellengzősen adott elő az agitátor. (A fennmaradt emlékezet szerint Kelemen ideológiailag is felkészületlen volt.) A direktor nyugtatta a küldötteket, szó sem lehet arról, hogy a templomot bezárják, és garantálja, hogy a községben nem lesz többé vallásellenes agitáció. A felgerjesztett indulatokat azonban nem lehetett csillapítani. Az agitációt követő napon nagy tömegben jelentek meg a templomban a lakosok. Nyilvánosan fogadalmat tettek, hogy nem kívánnak kommunista tanokban részesülni. Proletárdiktatúra ellenességüket külsőségekben is kifejezték. Az egyházi intézményekre (plébánia, iskola, templomtorony) fehér zászlót tűztek. Ezt azonban a direktor bejelentette a sümegi direktóriumnál. Az egerszegi proletár hatalmi szerveknél is megindult a községi ellenforradalom elfojtására az akció. Május 6-án Sümegről vörös katonai különítmény érkezett, melyet Sándor Lajos politikai megbízott vezetett. A vörösök a fehér ellenforradalom eseményeit akarták felgöngyölíteni, és úgy vélték, hogy annak szálait a plébánián fogták össze. A vizsgálatot itt kezdték meg. A kihallgatás során a káplánokat (Buday József és Schoderbeck Lajos) kérdezték a prédikáció tartalmáról, mert meggyőződésük volt, hogy a rendszerellenes mozgalmat a templomi agitáció váltotta ki. Buday József a jelenlevők előtt 105