Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)

Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter, Zsófia: Dr. Ecsedy (Havranek) József töredékes visszaemlékezése. XXXIV. p. 127–136. T. I–XII.

adó Ecsedy és Gulyás családokból származott: Ecsedy Julianna és Padányi Gulyás Sándor leánya volt (született Komáromban, 1842. február 23-án). A párnak két gyermeke született. Leányuk, Ida volt az idősebb, ő Kocsis Elemér szemész orvoshoz ment feleségül, akinek a 10 évvel fiatalabb fiú nevelésében a pesti tanulmányok alatt volt szerepe. Dr. Ecsedy (Havranek) József 1913-ban kötött házasságot Nagybárkányi Boda Máriával. Három gyermekük született: egyik fiuk a katonatiszti, másik az erdömémöki pályát választotta. Legidősebb leányuk előbb Dabasi Halász Géza (1928-tól 1940-ig Fejér megyei főjegyző

5

), majd Simkó Elek budapesti ügyvéd felesége lett. Ecsedy József alispánná választásáról szól visszaemlékezésében. Közmegelégedésre végzett munkáját, szerény, szeretetre méltó egyéniségét minősíti, hogy 1924-ben már egyhangúan választották meg. Az 1929. évi XXX. te, az új választójogi törvény alapján pedig már élethosszig választották az alispánokat. Ezzel a változással magyarázható, hogy az 1929. december 16-án tartott megyei tisztújító közgyűlés a Fejérvármegye és Székesfehérvár törvényhatóságainak almanachja című kiadvány szerint „Mai formájában utolsó és egy történelmi hatalmas korszak záró ténykedése" volt egyben. „A terem megtelt a vármegye küldötteivel. Arisztokraták, főpapok, birtokosok, plébánosok, lelkészek, jegyzők, tanítók, kisbirtokosok tarka tömege hullámzott a történelmi eseményeket némán őrző falak között. A fekete ruhák egyformaságát a gazdag díszmagyarok csillogó fénye törte meg. Hangos beszéd, vitatkozás mindenfelé, mígnem megszólal a díszmagyaros főispán kezében a csengő és elnémul a zsibongás."

6 Az 1929-es dátumnál meg kell állnunk egy pillanatra. Ez az év az alispán életében vezető megyei tisztviselőségének éppen delelője: ekkor tíz éve alispán, s még pontosan tíz évig szolgálja tovább megyéjét. Megválasztása, úgy mint az egész törvényhatóságé, egyhangú volt. Batthyány Lajos gróf üdvözlő beszédében visszatekintett: „Talán én érzem legjobban a súlyát annak, mondotta a gróf - mint aki a bizottság legrégibb tagja vagyok és figyelemmel kísértem az Alispán Úr működését a tíz évvel ezelőtt történt megválasztása óta a mai napig, hogy én üdvözölhetem őt elsőnek megválasztása alkalmából. A forradalom után romok tetejére lépve vette át a vármegye kormányzását, de példátlan erélyével és szorgalmával sikerült a vármegyét a legjobban közigazgatott megyék sorába emelnie."

7 A régi-új alispánt a megye jó sáfárja, vezetője, átszervezője és újjáépítője címekkel üdvözölték

8

. Farkas Gábor: Fejér vármegyei történeti archontológia III. Alba Regia. XXXII. Székesfehérvár, 2003. 67-108. 70. В. Szabó István főszerk.: Fejérvármegye és Székesfehérvár törvényhatóságainak almanachja. Székesfehérvár, 1931. 9. B. Szabó István főszerk.: Fejérvármegye és Székesfehérvár törvényhatóságainak almanachja. Székesfehérvár, 1931. 14. B. Szabó István főszerk.: Fejérvármegye és Székesfehérvár törvényhatóságainak almanachja. Székesfehérvár, 1931.23. Maga is visszatekintett az elmúlt évtizedre, s belőle a kórház bővítését, a mentőszolgálat megszervezését, a martonvásári árvaház újjászervezését, az 1921 óta épült 103 km új megyei utat és az 1300 km vicinális út fenntartását, az útmenti fasorok pótlását, a községek telefonhálózatba való bekötését, a lovassági laktanya helyreállítását, az Anya- és Csecsemővédelmi intézetek felállítását, az egészséges ivóvizet adó artézi kutak fúrását emelte ki. Az elkövetkezendő évek programjának alapelveként a szigorú takarékosságot és az adóteher enyhítését határozta meg. Segítségül az egész jegyzői kart kérte: törekvéseit támogassák. A kórház bővítésének ügye Ecsedy alispán máig ható munkája. Már az 1919-es romok eltakarításától, dr. Berzsenyi Zoltán igazgató fejlesztő munkájának méltó társa volt. 1922-ben második műtőt, 1923-ban új szülészeti osztályt, 1924-ben gyermekgyógyászati osztályt nyitottak, új területet vettek, 1926-ban épült a kórbonctani intézet, 1927-ben az új röntgen laboratórium, 1928-ban a járványpavilon és mentőgarázsok, 1929-ben új kazánház és mosókonyha, 1930-ban új gyermekosztály, majd az azt követő években növényház épült, és szálláshelyek, étkezdék, központi fűtés, majd új sebészeti osztály létesült.

9 Az 1931-ben megjelent Almanach névtári részében közölt életrajz az 1919-ben hivatalba lépett alispánnal kapcsolatban a már emlegetett beruházások mellett kitér az iskolák bővítésére, a nincstelenek lakótelepeinek építésére, az iskolán kívüli népoktatás megindítására, a leventemozgalom és az egyesületi élet támogatására. Az életrajz kiegészíti Ecsedy József visszaemlékezését: kiemeli, hogy tagja volt a Vármegyei Mentőegyesületnek, a TBC ellen védekező egyesületnek, a Polgári Lövészegyletnek, a Ciszterci Diákszövetségnek és alapítója a Pannónia Automobil Clubnak. Megjegyzi azt is, hogy „lelkesedéssel követték terveiben a vármegye jegyzői."

10 Nem véletlen tehát, hogy nyugdíjazásakor is impozáns búcsúztatót rendezett a Fejérmegyei Jegyzők Egyesülete. 1939. augusztus 31-én a jegyzői kar közgyűlésén" arról is megemlékeztek, hogy 35 évvel azelőtt a pályakezdő megyei tisztviselő éppen a jegyzők személyi ügyeinek intézését kapta első feladatául. A lelkes, szeretetteljes beszédekhez az országos jegyzői egyesület nevében Pogány József csatlakozott. „Annyi szépet, amennyit ezen a gyűlésen hallott a távozó alispánról, csak akkor lehet kifejezni, ha mindez, amit elmondtak, igaz. Ez a körülmény pedig - mondotta - a vármegye határain túl is ismeretes." Az ülés után díszebédet adtak a leköszönő alispán tiszteletére a Vörösmarty Körben. A díszebéd szónoka a jegyzői egyesület új elnöke úgy fordult Ecsedy Józsefhez, mint aki hathatós védelmet biztosított a jegyzőknek a Schneider Miklós: Fej ér-vármegye Szent György közkórházának fejlődése. Magyar városok és vármegyék monográfiája. Fejér vármegye. Budapest, 1937. 259^263. B. Szabó István főszerk.: Fejérvármegye és Székesfehérvár törvényhatóságainak almanachja. Székesfehérvár, 1931. 270. Székesfehérvári Friss Újság, 1939. szeptember 1. 2. o. 128