Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter, Zsófia: Dr. Ecsedy (Havranek) József töredékes visszaemlékezése. XXXIV. p. 127–136. T. I–XII.
rosszindulatú támadásokkal szemben. Ez természetesen nem üres frázis, hanem - ha most csak Galli János polgárdi jegyző esetére gondolunk - nagyon is fontos védelem volt a jegyzők számára 12 . „Mindannyian tudjuk mondta -, milyen labilis a községi jegyző helyzete. Ha a faluban teszem például rossz az ivóvíz, a jegyző az oka, ha nem kellően szuperál a tüzoltóegylet, ha a levente meglóg a kivonulásról, ha nem irtatik kellően a szerbtövis vagy a cserebogár, ha csökkenőben van a bába tevékenysége, ennek is a jegyző az oka. És ha valamelyik faluban előnytelenül változik meg az úgynevezett közhangulat, vagy az élénkebb felszegi szél tevékenysége folytán nem úgy hullanak le a fáról a levelek, mint ahogyan azt a vármegyeházán szeretnék - ennek is a jegyző az oka...ez a magára hagyott községi jegyző heroikus küzdelmet folytat, hogy ura maradjon ezeknek a hullámoknak. És Méltóságod hatalmas segítő karját mindig ott láttuk, amikor rosszindulatú hullámok akartak bennünket elborítani." 13 Az 1929. évi megyei tisztújítás eredményeire még érdemes visszatérnünk. Ez az év nem csak Ecsedy József hivatali pályafutásában volt fordulópont, hanem abban is, hogy ekkor egy olyan tisztviselői kar került a megye élére, amelynek tagjai hosszú távon, gyakorlatilag a II. világháború utáni átalakulásokig szolgálták a közéletet 14 . Közöttük csak egy nevet kell itt kiemelnünk: Hagyó Kovács Gyuláét, a Ciszterci Rend Előszállási Uradalma jószágkormányzójáét, aki ekkor kezdte politikai pályafutását. Ekkor választották meg a kisgyűlés tagjává és a közigazgatási bizottságba is 15 . A nagyhatalmú és nagy tudású mezőgazdasági szakembert Ecsedy József öregkorában is legjobb barátjaként emlegette, utódai megőrizték Ecsedyhez írott 1958. március 16-án keltezett utolsó levelét. Dr. Ecsedy József 1919-ig, alispánná választásáig a Megyeház téren bérelt egy kis lakást, majd a Megyeházán az alispáni lakásban laktak. Nyugdíjazása után a Várkörúton laktak egy kétszobás lakásban. Nyári lakként tartották fenn, jó fehérvári szokás szerint, a Fiskális úton a szőlőbeli borházat, ami a II. világháborúban bombatalálatot kapott. Megsemmisült a Városlődön bérelt vadászterületen épített vadászlak is, ahová pedig megpróbált a család az éppen megszületett első unokával biztonságba húzódni. 1944-45 telén a családtagok különböző utakon Németországig menekültek, majd itthon találkoztak újra. A velük együtt élő unokák visszaemlékezése szerint nagyszüleik nagyon nehezen viselték azt, hogy ártatlanul meghurcolták a családfőt: kitiltották Fehérvárról, majd 37 évi közszolgálatban szerzett nyugdíját is elvonták. A 71 éves vagyontalan, ellátatlan, munkaképtelen nagypapának kellett a nyugdíjáért harcolnia, s azt csak 1956 után kapta vissza. Az 1950-es évek elejéig Szilsárkányban húzódtak 12 Farkas Gábor: Politikai viszonyok Fejér megyében. 1919-1945. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1980. 218. 13 Székesfehérvári Friss Újság, 1939. szeptember 2. 3. o. 14 Farkas Gábor: Politikai viszonyok Fejér megyében. 1919-1945. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1980. 118. 15 Farkas Gábor: Politikai viszonyok Fejér megyében. 1919-1945. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1980. 115., 118., 195-196. meg idősebbik fia családjánál, és mindnyájan az ottani kertből próbáltak megélni. A fölcseperedő unokák viszont örömmel emlékeznek máig is arra, hogy a nagypapának milyen jó memóriája volt. Könyv nélkül (mert egyéb ingóságaikkal együtt minden könyvük is elpusztult) tanította nekik meg Petőfi Sándor és Arany János verseit. Fehérvárra többé nem volt lehetősége visszaköltözni, de évenként egyszer, legalább a ciszterci gimnázium találkozóira mindig ellátogatott szeretett városába. Budapestre költözvén, Ecsedy József még sokáig harcolt megérdemelt nyugdíjáért. Érvei között szerepeltek a hivatali működése alatt létrehozott szociális alkotások. Az ezekről készült fogalmazványt családja megőrizte. Első helyen említi ebben az I. világháború alatt kidolgozott Fejér megyei szabályrendeletet, amellyel a gazdasági cselédek és munkások számára egészséges, modern lakások kialakítását írta elő. Alispáni tevékenysége legfontosabb tettének - amint a visszaemlékezésekben is - a Fejér Megyei Szent György Kórház fejlesztését és bővítését tartotta. Jelentősnek mondta a bekötő utak építését, fontosnak ítélte a parasztság téli mezőgazdasági továbbképzésének megszervezését. Négy-hathetes vándor tanfolyamokat szerveztek, amelyeken a vidék természeti adottságainak megfelelő szakismereteket szerezhettek a kihelyezett oktatás résztvevői: gyümölcstermesztést, kertészetet, állattenyésztést vagy tejkezelést. Az állattenyésztés előmozdítására körzeti állatbemutatókat rendeztek, a legjobb tenyésztőknek az alispán személyesen adta át az okleveleket és díjakat. Különösen eredményesnek ítélte a megye északi részében a szarvasmarha-állomány nemesítését: szép eredményekről számol be a tejhozam és a tejminőség javulásában. Ezen eredmények megtartására tej ellenőrző szövetkezeteket hoztak létre. Különös jelentőséget tulajdonít a Bicskén létrehozott szegényháznak, amely - a Népjóléti Minisztérium eredeti elképzelése szerint - mintául szolgálhatott volna más megyéknek is. Külön kiemeli a kéziratban a móri szénbányáknál lezajlott esetet, amit érdemes szó szerint is idézni. „Az 1930-as évek közepe táján a móri szénbánya bérlője (egy budapesti szén- és tűzifa nagykereskedő cég tulajdonosa) a bányászok esedékes munkadíjával is adós maradva, megszökött. Bpestre utaztam s 3 napi tárgyalás, kapacitálás és könyörgés után sikerült kieszközölnöm, hogy a bánya legalább átmenetileg az addigi műszaki vezető bányamérnök vezetése alatt állami forgótőkével üzemben tartassék, és a hátralékos munkabér a bányászoknak kifizettessék. Ezzel 300 bányászcsaládot mentettem meg az éhezéstől és a munkanélküliségtől." Mindezeket az érveket Ecsedy József röviden megemlíti az Országos Nyugdíjintézethez írott (724/1951. számra hivatkozó) fellebbezésében, amelyet nyugdíja elvonása elleni tiltakozásként nyújtott be. Az iratból kiderül, hogy a nyugdíj megvonását már 1946-ban indokolatlannak tartották, ennek ellenére egy újabb, 195l-es határozat a kifizetést ismét megakadályozta. „A csatolt községi bizonyít129
